Szombaton 15 órától a legnagyobb csata vár ránk

Gömöri Csaba, két magyar játékos és négy japán résztvevő véleménye az U18-as vb első kiesés elleni meccséről.

Gömöri Csaba (Magyarország, szövetségi edző): ”Tudtuk a videók alapján, hogy csak akkor győzhetünk, ha tisztelettel vagyunk a japánok iránt. Mivel látszódott az előző mérkőzéseiken, főleg Csehország és Finnország ellen, hogy szorgos hangyaként dolgoznak az elsőtől az utolsó pillanatig. A mérkőzés előtt a lányoknak elmondtam, hogy a kultúrája, a tradíciója a japán nemzetnek a tiszteletre és a munkára épül, ezért nekünk is hasonlóképpen kell hozzáállnunk. Azt gondolom, hogy a japán és a magyar csapat, illetve a divízió 1 tetején Németország és Svájc nagyjából egy szinten van, hasonlóképpen, mint a férfiaknál a Szlovénia, Ausztria, Olaszország, Magyarország kvartett. Mi mindenképpen szeretnénk megőrizni az A csoportos tagságunkat és ezt sulykoltuk a lányokba is a mérkőzés előtt.

Nagyon nagy elszántsággal készültek, az egyik legjobb edzés volt délelőtt, majd kérésükre egy hosszabb pihenő állt rendelkezésükre a nap folyamán. A mérkőzést fölényben kezdtük, gólhelyzeteket alakítottunk ki, bár messze voltam a jelenettől, úgy gondolom, szabályos gólt lőttünk. Sajnos ezt nem adta meg a játékvezető, de mentünk tovább, nem ezzel foglalkoztunk. Viszont egy ellentámadásból a szélen mögénk kerültek, pedig felhívtuk a figyelmet erre a játékelemükre. Így meg tudták szerezni a vezetést, de a lányok nem csüggedtek. Azt gondolom, megtanulták az A csoportban, hogy a mérkőzés 60 percig vagy tovább tart, egy gól nem a világ, mennünk kell tovább.
Az első harmadban nem tudtunk egyenlíteni, így váratott magára, hogy harmadot nyerjünk a vb-n. Az öltözőben a stáb és a csapat összekapta magát, az első két cserében az öltözőben ragadtunk a második játékrészben, majd hirtelen föléjük nőttünk, ez helyzetekben jelentkezett, sőt másfél percen belül két góllal megfordították a lányok az eredményt. Ekkor a biztos védekezésre, de a még nagyobb nyomásgyakorlásra kértük őket, úgy éreztük, a japán csapat megroppant, és úgy éreztem, ha ott tudunk még egy gólt lőni, akkor már nem is áll föl.

Ahelyett, hogy mi lőttük volna a harmadik gólt, egy elkerülhető gólt kaptunk, mellyel a japánok ismét visszajöttek a meccsbe, sőt a következő gólt is ők ütötték, ez a gól volt a legfájóbb, hiszen buli után szerezték, amit egész délelőtt elemeztünk, mégis élni tudtak ezzel a fegyverükkel. Sőt pillanatokon belül megkaptuk a negyediket is, ez egy nagyon rossz helyzet, hiszen az időkérést a mérkőzés végére muszáj volt megtartani, úgy gondoltuk, akkor lesz rá szükség. Ezért Örsi Bence kapusedző próbálta a kapus, mi pedig a játékosok lelkét támogatni, és a harmad hátralévő részében sikerült rendezni a sorainkat.

A harmadik harmadra még nagyobb elszántsággal ment ki a csapat, a tervünk az volt, hogy türelmesen játszva minél hamarabb egy gólt lőjünk úgy, hogy több kapott gól már ne férjen bele. Ezt a lányok kitűnően megoldották, hiszen főleg az utolsó tíz percben lehokiztuk a japán csapatot a jégről, számos ziccer adódott előttünk, amiből sajnos sokat elpuskáztunk. Az utolsó öt percben két sorra álltunk át és mindent megtettünk annak érdekében, hogy sikerüljön a szépítés, mert tudtuk, ha egy gólra felzárkózunk, akkor megzavarodhat úgy a japán csapat, hogy még van esélyünk egy kapuslehozatallal egyenlíteni.

A japán csapat nem kérte ki az idejét, ezért menet közben kellett a kapuslehozatalt megoldani, bár ezt is gyakoroltuk többször, talán erősebb letámadást kellett volna gyakorolnunk ellenfelünkre, de így is adódott még gólszerzési lehetőség. Viszont a gólt sajnos nem tudtuk megszerezni. Azt gondolom, hogy nagyon jó mérkőzés volt, a meccs nagyobb részében mi domináltunk, viszont tudjuk, 60 percig kell koncentrálni. Olyan rövidzárlat nem férhet bele, mint amilyen a második harmadban. Péntek szünnap, megtervezzük a lányok programját, a mérkőzést el kell dobni, el kell felejteni. Az edzők dolga a látottak elemzése, és kipihenve, regenerálódva új lendülettel szombaton újra nekik kell mennünk, hiszen ahogy a vébé nyitányakor elmondtam, a zárónap szeretnénk nyerni, nekünk pedig ez azt jelenti, hogy bennmaradunk, viszont ehhez több meccsen nem veszthetünk. Szombaton a legnagyobb csata vár ránk, és ebbe a csatába mindenki 100%-osan fog részt venni. Ebbe a csatába hívjuk a szurkolóinkat, akiknek ma is köszönjük a fantasztikus buzdítást.”

Németh Bernadett (Magyarország, védő): ”Az elején jobban domináltunk, mint a japánok, többet is lőttünk kapura. A kapusuk nem volt jó formában. A második harmadban már voltak gondjaink, a harmadikban ismét visszajöttünk a meccsbe, de ezt már későn tettük. De nem aggódunk, megnyerjük a következő kettőt, viszont megnehezítettük a saját dolgunkat. Idegesítőek, zavaróak a japánok, mert alacsonyak, fürgébben, mint az oroszok. Az emberelőny-kihasználásunk nem volt fényes, remélem, szombaton jobban fog menni. Most lesz egy napunk pihenni és összeszedni magunkat.”

Dabasi Réka (Magyarország, támadó):  “Az elején jók voltunk, a gólunkat állítólag azért nem adták meg, mert sípszó után született. Aztán viszont a bekapott gól megzavart minket. Utána újra jól játszottunk a harmad vége felé, majd a második harmad közepéig megint. A váratlanul bekapott második gól viszont megzavart minket, majd kaptunk egy percen belül két újabb találatot. A harmadik harmadban támadtunk, az eredményességgel és a befejezéssel adódtak gondjaink. A harmadik gólunk későn született, az üres kapus támadási lehetőséget sajnos nem sikerült kihasználnunk. Nagyszerű volt a közönség biztatása, köszönjük azoknak, akik erre szánták csütörtök délutáni idejüket. Reméljük, szombaton is megkapjuk a bizalmukat, mert nagy szükség lesz rá.”

Josifumi Fudzsiszava (Japán, szövetségi edző): “A mérkőzés nem kezdődött jól számunkra, a magyarok később meg is szerezték a vezetést. Szerencsére fel tudtunk állni, és egyre jobbak lettünk, végül a győzelmet is mi ünnepelhettük. Mondtam a lányoknak a meccs után, hogy még nincs vége, a legfontosabb az lesz, hogy szombaton is nyerjünk. Megkértem őket, hogy készüljenek fel nagyon arra a mérkőzésre is.”

Haruka Toko (Japán, támadó): “A magyar csapatnak jó a sebessége, jobban kezdték a meccset, mint mi, és hiába vezettünk, a második harmadban fordítottak. A második harmadra úgy jöttünk ki, hogy korcsolyáznunk kell többet, és gyorsnak kell lennünk. Ez szerencsére sikerült, és fordítottunk. Győzni akarunk a következő meccsen is, nagyon szeretnénk bent maradni az A csoportban. Még jobbnak kell lennünk, mint ma, és akkor nyerni fogunk.”

Rui Ukita (Japán, támadó): “Nagyon jó, hogy három vesztes meccs után nyerni tudtunk, örülünk és elégedettek vagyunk a meccsel. A csapatnak nagy szíve van, és erősségünk még a gyorsaság is, ma is ez a kettő volt a kulcs. Igyekeztem minél többet korcsolyázni, és az a célunk, hogy ebben még erősebb legyen a csapat. Jó volt ez a meccs, de a legfontosabb a győzelem! Élményből szerencsére nincs hiányom az elmúlt időszakban, Szocsiban is hihetetlen izgalmakban részesültem, az egész olyan gyorsan eltelt, hihetetlen volt. De ennyi nem volt nekem elég az olimpiákból, már várom a következőt! Most viszont csak a következő meccsre koncentrálok, ami szombaton lesz. Mindenképpen nyernünk kell!”

Aja Kamimura  (Japán, kapus): “Nagyon ideges voltam ma, de szerencsére a csapattársaim mellettem álltak, és a hibáim után is biztattak, hogy nincs probléma. Örülök, hogy nyertünk, ez a legfontosabb. Szombaton a csapattársaimért fogok küzdeni, mert ma kisegítettek a bajból.”