Ez egy abszolút pozitív szezon

A Sapa Fehérvár AV19 már a héten elkezdi kialakítani a 2014/15-ös játékoskeret, az edzők 28 fős játékoskeretet állítanak össze. McGregor nem marad, a légióslétszám nem bővül. Ocskay Gábor értékel, elemez.

Hogyan értékeli a szezont?

Hároméves program mentén indultunk el a szezonban, új csapat felépítése volt a cél. A szezon elején hullámzott a teljesítményünk, nem is kicsit. Ez teljesen érthető volt, igazából nem is vártunk mást. Új edzőtrió dolgozott azzal a játékoskerettel, amelynek a kétharmada kicserélődött. A költségvetés és az infrastruktúra alapján a 10-11. helyen állunk az EBEL-ben, szerencsére a főszponzorok és a városvezetés is tisztában van a helyzetünkkel és a lehetőségeinkkel, tudták, mi a realitás. Természetesen a csapat felé a célkitűzést ennél magasabban fogalmaztuk meg, a szakmai stábbal egyeztetve a rájátszásba jutást fogalmaztuk meg célként. Ahogy korábban már elmondtam, a szezon előtt nem láttam reálisnak a nyolcba kerülést, de Marty Raymond vezetőedző mindvégig hitt ebben és ennek szellemében dolgozott.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

A 44 alapszakaszmeccsbe sok minden belefért. Hullámzó kapusteljesítmények, a védelem jobb-rosszabb periódusai, a magyar csatárok hosszabb-rövidebb gólképtelen időszakai. Aztán a decemberi Winter Classic kifejezetten jót tett a csapatnak, minden szempontból. A két városligeti mérkőzés sikeres volt, eredmény, látvány és hangulat szempontjából is, a közönség és a csapat is nagyon szerette ezt az eseményt, reméljük, lesz folytatása.

A fordulópontot aztán Hetényi Zoli visszatérése jelentette. Nagy stabilitást adott a csapatnak, amely ettől kezdve sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott. Hozzá kell tennem, hogy mindkét fiatal kapusunknak, Bálizs Bencének és Rajna Miklósnak voltak jó és kevésbé jó meccsei, és sérültek is voltak, nem is rövid ideig. Ez is megmutatta, hogy három kapussal kell nekimenni egy ilyen hosszú szezonnak.

A legkellemesebb meglepetést a védelem okozta. A válogatott és az egész magyar hoki helyzetét figyelembe véve nagy dolognak tartom, ami történt. Tokaji Viktor vezetésével egy sor fiatal magyar bekk illeszkedett be a csapatba és nyújtott megbízható teljesítményt EBEL-szinten is. Hetényi Péter, Kiss Dániel, Orbán Attila, Pozsgai Tamás, Szirányi Bence és Varga Arnold jól játszott, nem egy játékos közülük kiemelkedő teljesítményt nyújtott. De nem volt ez egyszerű történet. Több sérülés is sújtott minket, Tokaji Viktor ujjtörése után Orbán Attila is kiesett a hajrában, ekkor voltak gondjaink.

A csapat aztán a középszakaszban minden várakozáson felül teljesített. Nyolc győzelmet szerzett, a Klagenfurtot és a Grazot idegenben győzte le, nagyrészt emiatt jutott a playoffba, kiverve ezt a két osztrák csapatot.

Az idén is kiderült, hogy erős kerettel kell nekifutni a szezonnal. A rájátszásban 3-4 sérültünk volt, ezért rövidebb lett a kispadunk, és bizony a rájátszásban ez ki is jött. Az idősebb légiósaink tartalékjai kimerültek, elfáradtak játékosaink a Bolzano ellen. Az első mérkőzésen még megvoltak a helyzeteink a győzelemhez, utána már nem nagyon. Nem azt mondom, hogy ha mindenki egészséges, akkor lett volna esélyünk kiverni a Bolzanót, de egy kicsit nagyobb merítéssel 4-1-re, 4-2-re jók lehettünk volna.

A szezonból hátra van még a Magyar Kupa. A kiesés után háromnapos szabadságot kaptak a játékosok, szerdától újra minden nap edzünk. Eközben nagy erőkkel készülünk az EBEL U18- és U20-döntőre.

A szakosztály első embereként mi a következő nagy feladata?

A szakmai stábbal és a menedzsmenttel megosztom a szezonról alkotott véleményemet. Nem árulok zsákbamacskát, vannak olyan játékosaink, akiknek a teljesítménye a sikeres szezon ellenére nem nyugtat meg. A fiatalok közül néhányan, főleg a szezon végére kifejezetten jól teljesítettek. Közülük egyértelműen Németh Attila mutatta a legjobb játékot, és bár két komoly sérülés akadályozta a folyamatos fejlődésben, nem lennék meglepve, ha ott lenne Szöulban a válogatottal.

Hogyan lehet innen továbblépni jövőre?

Nem könnyű kérdés. Összetett dolog ez. Ezen a héten kapok egy 3 csatár, 10 hátvéd és 15 csatár nevét tartalmazó listát az edzőktől. Annyit kértem tőlük, hogy a folyamatosság jellegét vegyék figyelembe, tehát sok fiatal magyar legyen benne. Ebben várom tőlük a változtatási javaslatokat is, amit aztán közösen a menedzsmenttel megtárgyalunk. Vannak olyanok, akiknek lejár a szerződésük, Bálizs Bence, Mihály Árpád, Kovács Csaba, Pozsgai Tamás például ilyen, Hetényi Zoltán jövője pedig egy külön komoly kérdés.

Az biztos, hogy még ebben a hónapban elkezdjük építeni, kialakítani a következő szezon csapatát. Azt gondolom, hogy a 15 csatár között több U20-as vagy onnan idén kiöregedő ott lesz, például Sárpátki Tamás vagy Erdély Csanád jó eséllyel indul.

A légióskérdés is nyitott. Minden külföldi játékosunk menedzserének jeleztük, hogy szeretnénk tárgyalni velük a következő szezonról. Egy kivétellel, hiszen nem titok, hogy a Sikorcin sérülése miatt beugró Bryan McGregornak lejárt a szerződése. Elégedettek voltunk vele, de nem marad jövőre, mert nem célunk a légióslétszám növelése.

A lehetőségeik változnak?

Egy csapatnak mindig a folyamatos fejlődés a célja, de azt látni kell, hogy a 7. helyről előrelépni nem lesz egyszerű. A költségvetésünk továbbra is a 10-11. helyre sorol majd minket, meglátjuk, hogy a nagyon kevés pénzből gazdálkodó Olimpija talál-e jelentősebb forrásokat.

Van min javítani a következő szezonban. Elsősorban ilyen a hazai mérleg és a teljesítményben mutatkozó jelentős hullámzás. A kapuskérdés teljesen nyitott, a védelemben nagy változások aligha lesznek. El kell dönteni, kivel kötünk szerződést a fiatalok közül. Az 1993 és 1996 között születettek között nagyon sok játékosunk van, akik vagy még nem kaptak lehetőséget, vagy csak keveset, eddig még nem említettük Láday Tamás, Vokla Roland, Arany Máté, vagy például Vincze Péter nevét. Vannak köztük olyanok, akik főiskolára járnak. Ezt pártoljuk, de nem könnyű a helyzet. A továbbtanulás elvesz az edzésidőből, de nagyon fontos, mert mindenkit óvunk attól, hogy fiatalon csak és kizárólag a profi jégkorongra tegye fel az életét.

Nagy örömmel tölti el a székesfehérvári hokiőrült szurkolókat, hogy minden korosztályban döntőbe jutottak utánpótláscsapataink, ez is nagyon fontos a klub életében. Ezenkívül az EBEL U18-as és U20-as döntőben is érdekeltek vagyunk. Remélem, mindegyiket megnyerjük. Ez is mutatja, hogy az út, amin járunk, nem rossz. Ha a tervezett infrastrukturális fejlesztés megvalósul, még dinamikusabb fejlődésre leszünk képesek. Márpedig már most is 5-6 junior korú játékosunk neve ott van Rich Chernomaz noteszében, kopogtatnak a felnőtt válogatott kapuján.

A sátras C pályánk őszre elkészül, ezt most már ki merem jelenteni. Ez olyan könnyű szerkezetes kivitelű lesz, mint a Tüskesátor.

Mit vár a szöuli világbajnokságtól?

A szezon egészét figyelembe véve ez egy abszolút pozitív szezon. A világbajnokság teheti fel a pontot az ire, meglátjuk, mire lesz képes válogatottunk Dél-Koreában. Úgy érzem, az elengedhetetlenül szükséges jó kapusteljesítmény meglesz, a védelem fegyelmezetten játszik majd, a kulcskérdés tehát az lesz, hogy megtaláljuk-e ezen a tornán azokat a gólembereket, akik régen megvoltak.

A realitás az, hogy a feljutásról nincs értelme beszélni, még a 3-4. helyre is azt mondanám, hogy bravúros szereplés. Olyan mértékű átalakítás zajlik a válogatottnál is, hogy nem szabad túlzott elvárást megfogalmazni. Természetesen az örök optimizmusom miatt bármilyen eredményt el tudok képzelni a válogatottól is, ugyanúgy, ahogy a Fehérvár, ők is bizonyíthatják, hogy a realitás néha nem egyezik a valós eredményekkel.

Az látszik, hogy folyamatosan szélesíteni kell azt a minőségi bázist, amit a külföldön fejlődő fiatalok jelentenek. Több Hárira, Sofronra, Nagy Gergőre van szüksége a válogatottnak, kellene 15-20 csatár és néhány hátvéd, aki komoly csapatban játszik a nagyvilágban, mint ahogy a szlovénoknak megvan ez. Ha majd ott tartunk, mint most ők, akkor lehet azt mondani, hogy elértünk egy komoly célt.

Említette a C pálya építését. Mit lehet tudni az A-ról?

Az önkormányzat kijelölte a területet, tudtommal a földet már meg is vásárolta. Jelenleg a tervezés zajlik, ezt követően a finanszírozási kérdéseket kell még összerakni. A realitás az, hogy 2016-ban adják át, de vannak olyanok, akik 2015-öt sem zárják ki. Még nyár előtt várható bejelentés ezzel kapcsolatban.

Végezetül mindenképpen szeretném megköszönni csodálatos szurkolótáborunknak az egész éves támogatást. Örülök, hogy elfogadták a menedzsment döntését és az új csapat építését türelemmel fogadták.

Egy barátom, Bekő Balázs az egyik hazai meccsünkre elhozta a kecskeméti labdarúgócsapatot, amelynek ő az edzője. Éppen az Olimpia Ljubljana elleni 2-8-as vereségünkre jöttek. Utána elmondták, ők még ilyet nem láttak, hogy egy nagy vereség után is megtapsolják a szurkolók a hazai csapatot. Azt mondtam nekik, hogy ez azért van, mert a közönségünk nagy része szakértő, imádja ezt a csapatot és látja, hogy mi történik a jégen, és ha olyan a teljesítmény, a játékosok minden tőlük telhetőt megtesznek, akkor jár nekik a taps.