Mire ment eddig egymással az Érsekújvár és a Brassó

Vasárnap délután kezdődik a MOL Liga döntője az Érsekújvár és a Brassó között. A döntő előtti felvezetőnk első részében a két csapat egymás elleni mérkőzéseit elemezzük.

Az idei alapszakaszban nyolc alkalommal játszott egymással a két döntős, a mérleg egyértelmű érsekújvári fölényt mutatnak. Habár az elődöntők során láthattuk, hogy a Brassó elleni meccsek nem feltétlenül tekinthetők mérvadónak, mégis ezek a mérkőzések jelentik a legközvetlenebb kiindulási alapot, ha az eljövendő párharc esélyeit igyekszünk latolgatni. Mégis, érdemes szem előtt tartani, hogy Greg Lindqvist még vezetőedzőként nyilatkozta, hogy a Brassó idei játékának egyik legfontosabb jellemzője a hektikusság, a nagy hullámhegyek és -völgyek. A rájátszás azonban más műfaj és ez mindenképpen a Brassó mellett, ezzel együtt pedig a túlzottan mély statisztikai elemzések ellen szól. Szokásunkhoz híven ezúttal is a pályán elért eredményeket vettük alapul, vagyis a versenybíróság által 5-0-val a Brassónak adott meccs adatait, melyet szétlövésekkel 2-1-re nyert az Újvár, is bevontuk az elemzésbe.

A két csapat négy érsekújvári meccse egyértelmű hazai fölényt mutat: 13 lőtt és 7 kapott gól, négy győzelem, 10-2-es pontarány. A lövések számában is látványos a különbség, ebben a mutatóban 171:110 arányban voltak jobbak Robert Spisak ? és elődje ? tanítványai, érdekes, hogy mindkét döntős csapat edzőt váltott szezon közben.

Formabontó módon a kiállításokban is ők gyűjtötték a több percet, meccsenként közel három perccel voltak többet kiállítva, mint a vendégek, ami egyedülálló a ligában. Ha a harmadonkénti teljesítményeket is megvizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az első harmadokban kiegyenlített játék folyt, háromszor végződött döntetlennel az első húsz perc, egyszer viszont a Brassó nyerte ezt a szakaszt. A legnagyobb különbség a középső harmadokban volt Érsekújváron, a négy meccsen összesítve 7-2-re nyert a felvidéki csapat. A záró húsz percek minimális hazai fölényt mutatnak, a négy meccset összesítve 3-1-re nyerte a végét a Zámky.

A brassói összecsapásokat jóval kiegyenlítettebb erőviszonyok jellemzik: 17 lőtt gól, 6-6 pont mindkét oldalon. Ami kissé meglepő, hogy az Érsekújvár Brassóban is többet lőtt kapura ellenfelénél, bár az elődöntőben a DAB is több alkalommal rommá lőtte Polcot, de sokra nem ment vele. Az Érsekújvár az első harmadokban volt valamivel jobb a hazaiaknál, de ezt a második negyven percben kiegyenlítette a Brassó. A lövések számában két harmadig látható enyhe fölény az erdélyi csapat részéről, a harmadik játékrészekben általában a Brassó találta el többször a kaput.

Az is igaz ugyanakkor, hogy ha harmadik harmadban látványosan többet támadott valamelyik csapat, azt többnyire gólhátrányban tette, talán ez is magyarázza, hogy a több kapura lövés egyszer sem eredményezett több gólt. A végeredménnyel sokkal szorosabb korrelációt mutat a középső játékrészben mutatott játék: a négy találkozón mindannyiszor az a csapat nevetett a végén, amelyik ezt a periódust megnyerte. És általában ugyanez a csapat lőtt többet kapura is. A játékvezetők Brassóban is az érsekújváriakat látták szabálytalanabbnak, érdekes módon ugyanúgy 11 perccel kapott több kiállítást az Újvár, mint a Brassó, bár mindkét csapat fegyelmezettebb játékkal rukkolt elő a Cenk alján.

A kiállítások annál is fontosabbak, mivel lényeges különbség mutatkozik a két csapat speciális egységeit tekintve. A nyolc meccset összesítve 145-123 perc a kiállítások aránya, ehhez képest az Érsekújvár csak egyszer, kettős előnyből tudott betalálni, míg a Brassó öt gólt is szerzett létszámfölényben, egy alkalommal késleltetett kiállítás alatt. Emberhátrányban a Brassó kétszer, az Érsekújvár egyszer volt eredményes, üres kapura a Brassó kétszer, az Érsekújvár egyszer sem. A mérkőzéseken két alkalommal döntöttek büntetők, mindkétszer Érsekújváron, a szlovák csapat mindkettőt megnyerte, ráadásul egyszer a meccs közben is büntetőt ítéltek a javukra, amit szintén bevágtak. Tehát emberelőnyökben a Brassó, rávezetésekben az Érsekújvár tűnik jobbnak.

Ha az egyéni statisztikákat elemezzük, akkor jelentős különbségre bukkanunk a kapusok között. Mindkét csapat többnyire egy kapusban bízott. Krajcovic, az érsekújvári második számú kapus, 100 percet kapott, a Brassóban Fülöp 65-öt a 490-ből. Előbbi kiválóan teljesített, 49 lövésből 48-at fogott, ami 98%, utóbbi viszont csak 86%-ot tudott felmutatni. Ezzel szemben az első számú kapusoknál Chovan egyértelműen gyengébb teljesítményt mutatott nem csak Polcnál, de a saját MOL ligás átlagánál is. 212 lövésből megfogott 190 védése 90% alatti mutatót eredményezett. Polcnál nincs ilyen kilengés, ő az Érsekújvár ellen is hozta a saját átlagát, 290 lövésből 264-et fogott, ami 91%-os hatékonyság.

Ha mini-tabellát készítünk az egymás elleni meccsek legeredményesebb játékosairól, akkor megállapíthatjuk, hogy mindkét oldalon fájó néhány klasszis játékos hiánya. A felvidékiek csapatának legeredményesebb játékosa a gólt nem szerző, de társait kilenc gólhoz hozzásegítő Marek Uram lett. Nagy Gergő ugyan szeptember 30-án játszotta utolsó meccsét a ligában, amibe csak két Brassó elleni meccs fért bele, de így is ott van az élbolyban, 3 góljával és 3 asszisztjával. Hiányukban Weissmann lehet a csapat legfontosabb láncszeme, aki 5 gólt és 2 gólpasszt szerzett. A brassói oldalon Bonar nem lép pályára a döntőben, aki pedig Salugával holtversenyben vezeti a házi mini-tabellát 8 ponttal. Őt, az elődöntők alapján úgy tűnik, sikerült pótolni, nagy kérdés, hogy ennyire kiélezett meccseken is lesz-e valaki, aki fel tud lépni a helyére. Hiányában Saluga, Gliga, Molnár Zsolt és Piszarenko a legponterősebb játékosok.

Mindent összevetve, a számok és az eddig látott elődöntők alapján arra számíthatunk, hogy az Érsekújvár dominál majd a párharcban, azonban a Brassó a DAB ellen bizonyította, hogy ismeri az ellenszerét ennek a játéknak. Az érsekújvári siker záloga a hatékonyabb helyzet- és emberelőny-kihasználás, valamint a jobb kapusteljesítmény lehet, míg a Brassónak új utakat kell találni ahhoz, hogy egy csúcsformában lévő, papíron jobb ellenfél játékát is ugyanúgy meg tudja fojtani, mint a DAB-ét. Érdekes és egyben példamutató, hogy a kezdeti természetes nézeteltérések után a klubban sikerült megtalálni Greg Lindqvist helyét, de az előző edző az új, Rauhanen szerint is elévülhetetlen érdemeket szerzett az elődöntő megnyerésében.