Majdnem minden szempontból belenőttem a DEL-be

Sofron István, a Kredeld Pinguine csatára 26. születésnapjára első DEL-duplájával lepte meg magát. Csapata máris a legjobb nyolc közé jutott. Német döntőt játszik, vagy a világbajnokságra utazik? A kettő együtt nem megy.

Sofron István első németországi évében eddig 45 mérkőzést játszott, 8 gólt lőtt és 12 gólpasszt adott, a 20 pont feletti bemutatkozó szezon nem mutat rosszul. A Krefeldben három kanadai légiós és egy német válogatott után az 5. legtöbb gólt lőtte, +4-es mutatója is biztató. A Krefeld második a német élvonalban, és a Hamburg után másodikként biztosította helyét a DEL negyeddöntőjében. Az alapszakasz jövő héten véget ér. A szezon április végéig tart, ez azt jelenti, hogy amennyiben a Krefeld beverekszi magát a DEL döntőjébe, akkor Sofron István nem állhat a válogatott rendelkezésére a szöuli világbajnokságon. Erről is kérdeztük.

Milyen sérülés miatt nem játszhatott a válogatottban?

Január közepén az egyik mérkőzésen a kapunak csúsztam, megsérült a vállam és a könyököm. Fájt, de tudtam játszani. Aztán éppen a szünet előtti pénteken kaptam egy ütközést a sérült vállamra, ami zsibbadni kezdett, alig tudtam használni a kezem. A hazautazásom előtt a kluborvos megvizsgált, és íngyulladást állapított meg, ami miatt 7-10 nap pihenőt írt elő. Azt mondta, ha nem kúrálom ki vagy rásérülök, az a szezonom végét jelentené. Emiatt kellett lemondanom a lengyelországi túrát. Azon a héten a gyógytorna és a kúra mellett csak korcsolyázást engedélyeztek számomra. A könyököm már teljesen rendbe jött, és a vállam is folyamatosan javul.

Mostanra sikerült felvenni a DEL ritmusát, otthon van már a német ligában?

Sok mérkőzésünk van a szezonban és szerencsére sokat játszom. A sok sérülés miatt előrébb tudtam kerülni a csapatban, azóta sokkal jobban megy a játék. Az edző is elégedett velem, jó értékeléseket kapok tőle. Bátor, lendületes játékot vár tőlem, örül a sok ütközésnek. 9-10 mérkőzés óta megtalálta az eddigi legjobb sort nekem. Francois Méthot és Roland Verwey mellett játszom, nagyon jól megértjük egymást, sok helyzetet alakítunk ki és a pontok is jönnek. Ez papíron a harmadik sor, de ennek nem sok jelentősége van, 5 az 5 ellen ugyanannyit vagyunk fent, mint az első két egység, sőt ha jól megy, akkor többet is. Az utóbbi meccseken az emberelőnyös sorokból kimaradtam, dolgozom a visszakerülésen. De nem ez a legfontosabb. Jól megy a csapatnak, jönnek a győzelmek, és nemrég engem választott az edző a hét játékosának a keretből, amitől nagyon boldog voltam, mert sokat dolgoztam ezért.

Eddig jól sült el a szezonom, úgy érzem, bemutatkozásnak nem lesz ez rossz, de a vége még nagyon messze van, és nem mindegy, hogy jön össze a rájátszás, mert ott is bizonyítanom kell. Úgy érzem, majdnem minden szempontból belenőttem a DEL-be. Elhittem már, hogy ugyanazt meg tudom csinálni, mint ami otthon, aztán az EBEL-ben sikerült. Bár nem játszom annyit egy meccsen, mint a Volánban, de már jóval többet, mint az első meccseken, így nagyobb a meccsrutinom is, és nagyobb erő jut egy-egy cserére. Azt kell látni, hogy a csapatunkban 12-15 légiós áll az edző rendelkezésére, akik jobbak, mint a német átlag, és nekem őket kell kiszorítanom ahhoz, hogy egyáltalán a csapatban legyek. Nagyon kemény a harc, minden nap keményen kell dolgoznom a helyemért, ez a legnagyobb különbség ahhoz a szerephez képest, amit a Fehérvárban betöltöttem.

Miben fejlődött a legtöbbet?

Ez egyértelmű: javult a reakcióidőm. A másik pedig, hogy folyamatosan új tapasztalatokat szerzek, bővül a technikai repertoárom. Például odahaza mindig a jobb oldalon játszottam. Krefeldben januárban áttett az edző a bal szélre. Féltem ettől a lépéstől, de most már élvezem. Ennek a húzásnak az a lényege, hogy így tenyeresre jön a korong, jobban tudok helyezkedni, jobban átlátom a pályát koronggal és korong nélkül is, több időm van jó megoldást választani,miközben nem lassul le a játékom. A DEL-ben az EBEL-hez képest a játék gyorsasága, mi feltűnően más.

Mindig érdekes, hogy kik laknak egy szobában a csapatból. Krefeldben hogy néz ki a szobabeosztás?

Mitja Robar a szobatársam. A szlovén válogatott hátvédje nagyon jó barátom lett. De tényleg nagyon jó fej mindenki velem, óriási dolog, hogy ilyen jó helyre kerültem, nem is tudnék jobb társaságot elképzelni. Robar mellett a lett csapatkapitányunk, Herberts Vasiljevs is ott volt az olimpián. Nagyon izgatottak voltak mindketten Szocsi előtt. Biztattuk őket, hogy megfelelően felkészültek, jól fog sikerülni mindkettejüknek az olimpia. Igazunk lett, azt hiszem, mindkét válogatott bőven túlteljesítette az elvárásokat. Büszkék vagyunk rájuk, megveregettük a vállukat, de sokáig nem tudtuk ünnepelni őket, mert ahogy visszaértek, jöttek a meccsek, és mindenki vissza állt a sorba. Mitjával már az áprilisi világbajnokságról is beszélgettünk. Tavaly Ladányi Balázs beszélte meg az olasz csapattársaival, hogy együtt jutunk fel velük az A csoportba. Abban maradtunk Robarral, hogy idén mindent megteszünk azért, hogy ez sikerüljön.

Ennek viszont az az alapfeltétele, hogy ne nyerjék meg a DEL-t, mert ha döntőbe jut a Krefeld, akkor mindketten lemaradnak a szöuli vb-ről. Hogy tervezné meg a szezon végét?

Ez egy rohadt dolog, mert a két álmom egyszerre nem sikerülhet. Nagyon szeretném, ha maximálisan meg tudnék dolgozni a fizetésemért és a kapott bizalomért a klubcsapatomban. Hatalmas dolog lenne megnyerni a német bajnokságot. Erre látok is esélyt, nagyon erős csapatunk van, természetesen a playoff más világ, azt sem lehet kizárni, hogy kiesünk az első körben. Nagyon készülünk a végjátékra, én is nagyon komolyan meg szeretném mutatni magam a rájátszásban. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de azt hiszem, mindenkinek egyértelmű, mennyire fontos nekem a magyar válogatott és mennyire szeretek a nemzeti mezben játszani. De profi játékos vagyok. Ebben a világban mindig csak a következő meccsre szabad gondolni, mert azt kell megnyerni. Tehát a dolgok logikája szerint nekem most elsődlegesen itt van dolgom ebben a szezonban. Nincs mit szépíteni ezen, azon kell dolgoznom, hogy minél tovább jusson a Krefeld a DEL-ben. Mindig nyerni akarunk, márpedig ha mindig nyerünk, akkor nem tudok a válogatott rendelkezésére állni, elúszik a világbajnoki szereplésem. Furcsa, de nekem mostani munkaköröm szerint mindent meg kell tennem ezért. Ne várja tőlem senki ebben a helyzetben, hogy azt mondjam, szeretném ha minél előbb kiesne a klubcsapatom, hogy ott lehessek Szöulban. Az viszont nagyon jó érzés, hogy ha itt elbukunk, akkor sincs vége a szezonnak, akár egy pihenőnap után máris a válogatottnál lehetek, ahol óriási élmények várnak rám. Ettől még nem másodlagos a válogatottbeli szereplés.