Ilyen játékot bármikor elfogadnék

A sikernek két kulcsa volt, végig csapatként játszottunk a tornán és ami még fontosabb, meccsről meccsre tudtunk javulni. Kanadai és svéd játékos- és edzői értékelések az olimpia döntőjéről.

Mike Babcock (vezetőedző, Kanada): Sokan problémáztak azon, hogy nem lövünk elég gólt, de én tudtam, hogy az olimpián végig domináltunk, mi voltunk a jobbak és hogy jól játszottunk. Azt hiszem, semmit nem adtunk ingyen, viszont rengeteg lehetőségünk volt. A másik csapat kapusának mindig nagyon jól kellett védenie. Egyszóval szerettem, ahogyan játszottunk Szocsiban, ilyen játékot bármikor elfogadnék. Jól akartuk csinálni a korong nélküli játékot és minden meccsen tíz gólt szerettünk volna ütni, így játszottunk. Ha önök azt akarják gondolni, hogy védekező stílusban játszottunk, ám tegyék, de ez nem igaz. Mindig nagy tempót mentünk. Állandóan a támadó harmadban voltunk. Mindig ott köröztünk a támadó harmadban és eközben jól védekeztünk. Nagyon kevés időt töltöttünk a saját harmadunkban, a csapatot is úgy állítottuk össze, hogy olyan játékosok alkossák, akik jól bánnak a koronggal, nagyobb pályán is képesek játszani és sokat korcsolyázni. A jó védekezés azt jelenti, hogy gyorsan mozog a védelem és állandóan mi birtokoljuk a korongot, egyszóval állandóan támadunk. Ez volt a terv és képesek voltunk azt végrehajtani. Soha nem kértük a srácokat, hogy húzódjanak vissza. Carey Price nagyszerűen védett. Nagyon tehetséges játékos, aki az NHL-ben is és nemzetközi szinten is képes meccseket eldönteni. Hogy mit fogok mondani svéd játékosaimnak Detroitban? Hogy készüljünk fel a meccsekre. Gratulálni fogok az ezüsthöz, és elmondom nekik, hogy még nagyon sok közös dolgunk van. Be kell jutnunk a rájátszásba.

Par Marts (vezetőedző, Svédország): Kanada ma nagyobb sebességgel játszott, mint mi. Jól kezelték és irányították a korongot. Nagyon sok lefordulásuk volt, számolni sem tudtam. Így nem lehet Kanada ellen játszani. De büszke vagyok ezekre a fiúkra. Büszke vagyok a svéd jégkorongra. Májusban megnyertük a világbajnokságot, a juniorok között ezüstöt szereztünk. Svédország egyértelműen nagy hokinemzet és büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a történetnek. Kényszerűségből Jimmie Ericssont tettem Backström helyére. Jimmie rengeteget fejlődött a torna alatt is, de láthattuk, hogy majdnem minden bulit elvesztett, úgyhogy csinálnunk kellett valamit. Ha egy olyan csapattal kerülsz szembe, mint Kanada, a legjobb játékosokkal van csak esélyed. Sajnos nekünk voltak nagyon fontos sérültjeink, és Backström esete is visszavetett minket, hiszen a mi kispadunkon is csak emberek ülnek. Fiatal csapatunk van, nagy jövő áll előttünk. Azt gondolom, hogy tapasztalatot kell még szereznünk ahhoz, hogy egy olyan csapatot, mint Kanada, le tudjunk győzni. Mi akartuk szerezni az első gólt, de ők ezt nem engedték. A második gól fájt a legjobban. Ha marad az 1-0 és egy harmad van még hátra, azt tudjuk kezelni. De mínusz kettőről kezdeni az utolsó húsz percet egy olyan csapat ellen, amely semmit nem enged a saját kapuja előtt, ez igazán kemény volt.

Steve Yzerman (general manager, Kanada): Nagyon örülünk az eredménynek. Jól védekeztünk. A fiúk bemutatták, hogy minden cserében keményen kell harcolnod. Az első harmad kemény volt, talán nem pörögtek eléggé a lábak, úgyhogy kicsit változtatnunk kellett a sorokon, ami után energia szabadult fel és több lehetőségünk adódott a harmad vége felé. Mindenkinek a teljesítményével elégedett vagyok. Azt nem tudom, hogy ez a valaha volt legjobb válogatott vagy sem. Az orosz csapat elég látványos játékot játszott a 70-80-as években, úgyhogy nem tudom, hogy mondhatunk-e ilyet. De védekezésben, kapott gólok számában, minőségi gólhelyzetek kialakításában a fiúk és az edzők az egyik legjobb teljesítményt nyújtották. Ilyen fantasztikus védekezést legutóbb az 1974-es Kanada Kupán láttam. Fenomenálisak voltunk. Borzasztóan kemény elődöntőt játszottunk az Egyesült Államokkal, melyet 1-0-ra nyertünk meg. Ez is mutatja, mennyire szoros a verseny. Nekünk van a legjobb védelmünk, az edzők ezt nagyon jól összerakták. Ez nem azért volt, mert defenzíven próbáltunk játszani, hanem mert agresszívek voltunk a jégen. Külön feladat volt, hogy bár az NHL-ben a fiatal játékosok sikere a gólok és gólpasszok számán múlik, számunkra a győzelem elegendő volt. Egy ilyen tornán nagyon fontos már az elején leszögezni egy-két dolgot. Az egyik ilyen az volt, hogy minket nem érdekelnek a statisztikák. A fiúk végig elkötelezettek voltak és aranyérmet akartak szerezni, ennek érdekében mindig pontosan azt csinálták, amit az edzők kértek tőlük. Ebben nagy segítségünkre voltak a csapat vezéregyéniségei, akik egyben a legjobb játékosok is. Nagyon remélem, hogy az NHL továbbra is jönni fog az olimpiára. Erről megoszlanak a vélemények, de az enyém az, hogy ez nagyon jó a hokinak. Azon fáradozunk, hogy növeljük a sportág népszerűségét. Márpedig az olimpia a legnagyobb színpad a világon, akármelyik sportágról is legyen szó, szóval remélem, maradunk. Ez jó a hokinak és jó az NHL-nek is.

Sidney Crosby (csatár, Kanada): Nagyon stabil teljesítményt nyújtottunk, nem ismertünk elveszett helyzetet, különösen az utolsó meccseken. Úgy játszottunk, ahogy a győzelemhez kellett és nagyon jó érzés, hogy a végén mindenki meg is kapta ezért a jutalmát. A védekezésünk nagyon kemény volt, rengeteget korcsolyázva minimalizáltuk a veszélyes helyzeteket, kevés időt kellett csak a saját harmadunkban védekezéssel töltenünk. Márpedig minél kevesebb időt töltünk a saját harmadunkban, annál több marad arra, hogy gólhelyzeteket alakítsunk ki. Nagyon büszkék vagyunk, egyben nagyra értékeljük azt a sok támogatást, amit otthonról kaptunk. Tudjuk, hogy nagyok voltak a velünk szemben támasztott elvárások, és nagyon boldogok vagyunk, hogy ezeknek meg is tudtunk felelni. A sikernek két kulcsa volt, végig csapatként játszottunk a tornán és ami még fontosabb, meccsről meccsre tudtunk javulni. Azt gondolom, hogy a finnek elleni meccsen, és később Lettország ellen is nagyon jól játszottunk, még ha ez nem is mutatkozott meg a lőtt gólok számában. Nagyon jók voltunk az Egyesült Államok ellen is, ezek mind szerepet játszottak abban, hogy ma így ment a játék. Mindannyian hittünk magunkban, tudtuk, hogy javulnunk kell még és hogy erre nincs sok időnk. Egy meccsen bármi megtörténhet, de az elmúlt néhány meccsen akkor voltunk a legjobbak, amikor erre a leginkább szükség volt. Nagyszerű érzés Vancouver után ismét az aranyéremmel a nyakamban itt állni. Azóta sok minden történt, mégis egy csomóan itt vagyunk, újra ugyanabban a helyzetben. Ez felemelő. Ahogyan az egész csapat játszott, hogy volt tartásunk végig a tornán. Voltak kérdőjelek a lőtt góljaink számát illetően, de mindegyikünk hitt a másikban és a taktikánkban, amihez végig tartottuk magunkat, senki sem változtatott semmit, nem bizonytalanodtunk el. Ez elég sok mindent elmond arról, hogy milyen fiúk alkotják ezt a csapatot. Igen, lehet, hogy az én gólom volt a döntő momentum ezen a meccsen. De azt hiszem, végig nagy nyomás alatt tartottuk a svédeket, csak gólt nem tudtunk lőni. A második gólunk a második harmad vége felé kicsit enyhített a rajtunk lévő nyomáson. De az igazi megnyugvást Kunitz harmadik harmadban lőtt gólja hozta meg, azzal lett 3-0. Ettől függetlenül ugyanolyan felfogásban játszottunk egész meccsen, nem változtattunk semmit, szerencsére ezúttal a góllövéssel sem akadtak gondjaink.

Jonathan Toews (csatár, Kanada): Nagyszerű érzés egy ilyen csapat tagjának lenni, akár kicsi, akár nagy az a szerep, ami rád jut. A gólom után egészen kimerült voltam. Alig bírtam elvánszorogni a kispadig, de érzelmileg nagyon túlfűtött pillanat volt, úgy éreztem, végre eljött az, amelyre annyira vártam, hogy a támadásokból góllal is ki tudjam venni a részemet. Sohasem pánikoltunk, tartottuk magunkat a taktikához, mindenki elkötelezetten tette a dolgát. Tudtuk, hogy ezt kell tenni, ha aranyérmet akarunk nyerni. Szóval most, hogy itt állok egy aranyéremmel a nyakamban, ez fantasztikus érzés. Ez a feltétel nélküli bizalom, amit érzel, hogy amint átugrasz a palánkon, semmi más dolgod nincs, mint pont ugyanazt tenni, amit az előző sor is tett, az eredeti szisztéma szerint játszani. Nagyon kemény torna volt ez, nem hiszem, hogy volt könnyű mérkőzésünk. Minden meccsen komolyan oda kellett tennünk magunkat, semmit nem adtak ingyen.

Carey Price (kapus, Kanada): Úgy jöttünk ide, hogy volt egy célunk. Nem tértünk el a taktikától, mindent úgy hajtottunk végre, ahogyan azt elterveztük. Még mindig borzongok, ma a srácok nagyon keményen odatették magukat, keményen dolgoztak, mindannyian nagyon akartuk az aranyat és mindent meg is tettünk érte. Teljesen egyértelmű, hogy ez eddig a legjobban védekező csapat, amelynek valaha tagja lehettem. Mindent alárendeltünk annak, hogy távol tartsuk a korongot a kaputól, ami megalkuvást nem ismerő munkaetikával párosult. Megcsináltuk, nagyon izgatottan várjuk, hogy hazaérjünk. Ennek is köszönhető, hogy szinte hiba nélkül játszottunk végig a tornán. Nagyon jó érzés, nagyszerű dolog, hogy ennek a részese lehettem, nagyon boldog vagyok. A srácok nagyon keményen küzdöttek előttem, nem ismertünk elveszett korongot. Minden pillanatban ott voltunk a korong közelében, amivel roppant mód megnehezítettük az ellenünk való játékot.

Martin St. Louis (csatár, Kanada): Az olimpiai aranyhoz nagyon sok tényezőnek kell klappolnia. Csapatként kell elsősorban jól játszani, nem mindig a papíron esélyesebb csapat nyer ilyenkor, hanem az, amelyik a legjobban játszik csapatként, és azt gondolom, ma mi voltunk ez a csapat. Ezen a tornán nekem többnyire kiegészítő szerep jutott, ez is nagyon nehéz, állandóan készen kell állnom, hogy ha úgy adódik, fel tudjak nőni a feladathoz.

Ryan Getzlaf (csatár, Kanada): Az nyilvánvaló volt, hogy kiváló kapusaink vannak. Nem is volt kérdés, hogy ebben dominálni fogunk és ezt ők bizonyították is. A svédek ellen az volt a kulcs, hogy ugyanúgy játsszunk, mint az USA ellen, hogy ne engedjünk nekik teret. Szeretik sokat birtokolni a korongot, és minél többet van náluk a korong, nálunk értelemszerűen annál kevesebbet lesz. Ezt a feladatot nagyszerűen oldottuk meg és a kapusaink is remekeltek.

Rick Nash (csatár, Kanada): Nagyon más érzés ez most, mint Vancouverben volt. Az azért volt kiemelkedő siker, mert hazai pályán sikerült aranyérmet nyernünk, ami mindig nagy dolog. Ez alkalommal egy kanadai számára létező legellenségesebb terepen, Oroszországban sikerült elsőnek lenni. Olimpiai aranyat nyerni Oroszországban kanadaiként, ez szintén nem mindennapi tapasztalat. Most ráadásul több idő maradt az ünneplésre is. Vancouverben igazi körömrágós döntőt játszottunk, néhány évet biztosan elvett az életemből, most a végén már igazán tudtuk élvezni a játékot.

Jay Bouwmeester (csatár, Kanada): Úgy játszottunk, ahogy kellett. Felőröltük őket. A második harmadunk különösen jól sikerült, a harmadikra pedig nem maradt bennük túl sok minden. Ebben Babcock edzőnek is fontos szerep jutott. Ő már sok nagy csatát átélt korábban, a higgadtsága pedig átragadt ránk.

Henrik Lundqvist (kapus, Svédország): Ma egyszerűen jobbak voltak. Sokkal okosabban bántak a koronggal, túl sok esélyt adtunk nekik. Rossz helyeken hagytuk el a korongot, amikre gyorsan le is csaptak. Különösen a második harmadban voltak kellemetlen periódusaink. Hogy milyen érzés ezüstöt nyerni? Kérdezzék meg pár nap múlva, jelen pillanatban rettenetes. Úgy érzem, a torna során meccsről meccsre jobbak voltunk, fejlődtünk mint csapat és a játék is egyre jobb lett. Természetesen ma kellett volna a legjobb teljesítményt nyújtanunk, de nem volt bennünk annyi. Kanada nagyon nagy meccset játszott, és kétségkívül megérdemelte a győzelmet.

Jonathan Ericsson (hátvéd, Svédország): Talán ha 10 év múlva megkérdeznek, büszke leszek erre az ezüstre, de most nagyon csalódott vagyok. Ma nem igazán hagyott nekünk esélyt Kanada, sokkal jobban kellett volna játszanunk. Nagyon jó játékosok alkotják a kanadai válogatottat, ráadásul igazi csapat voltak ma, túl nagy falat nekünk. Rengeteg nagyon képzett játékosuk van, elképesztő az a keret, amelyből választhatnak. Talán három aranyesélyes csapatot is ki tudnának állítani. Mi Finnország ellen játszottunk a legjobban, abból igyekeztünk építkezni, de Kanada félelmetes munkát végzett, és lehúzta a rolót. Egész meccsen jobbak voltak. Mindent megpróbáltunk, mindenki megpróbált mindent, de csapatként ez most nem adódott össze. A kanadaiak nagyon jó munkát végeztek. Nem tudom, hány korongot adtunk el a semleges zónában, a saját harmadunkban vagy éppen a kék vonalon, de rengeteget. Nagyon nehézzé tették számunkra a meccset és ez igen frusztráló.

Johnny Oduya (hátvéd, Svédország): Nem játszottunk úgy, ahogy tudunk, pedig most kellett volna a legjobb teljesítményt nyújtanunk ezen a tornán. Ezzel szemben Kanada nagyszerűen hokizott. Stílusosan játszottak, mindent a terveknek megfelelően hajtottak végre. Az első gól kulcsfontosságú volt. Talán mi is lőhettük volna, akartuk is nagyon. De nem akarom kisebbíteni az érdemeiket, nagyon jó csapat a kanadai, amely megérdemelten nyert olimpiát. Keményebb ellenállást kellett volna kifejtenünk.

Henrik Tallinder (hátvéd, Svédország): A meccs előtt tudtuk meg, hogy Backström nem játszhat, igyekeztünk pótolni őt. Ez természetesen nem lehetett optimális megoldás, hiszen játékunk egyik kulcsa ő, úgyhogy nagyon kemény volt. Nagyszerű játékosról van szó, hiánya óriási veszteség volt számunkra, de azt mondtuk magunknak, valakinek fel kell nőni a feladathoz.

Daniel Alfredsson (csatár, Svédország): A hátvédeik nagyon jól játszottak, így nem tudtuk Price-t nyomás alatt tartani, ahogyan azt elterveztük. Backströmmel kapcsolatban egészen a meccs kezdetéig nem tudtuk, hogy meg tudjuk-e oldani ezt a problémát, vagy nélküle kell játszanunk, úgyhogy igyekeztünk arra koncentrálni, hogy mit tehetünk, és mellette bónuszként felfogni, ha mégis visszatérhet a meccsbe. Úgy voltunk vele, hogy felmegyünk a jégre és megmutatjuk nekik. Azt gondoltuk, elbírunk ennél nagyobb balszerencsét is. Jó volt a hangulat a meccs előtt, szégyen, hogy az első harmadból nem tudtunk többet kihozni. Aztán amikor átvették az irányítást, lelassultunk. Kemény vereség volt ez. Kanada ma elképesztően jól játszott, mi pedig támadásban nem tudtuk azt hozni, amit szerettünk volna. Arra számítottunk, hogy kiharcolunk néhány kiállítást és emberelőnyből eredményesek leszünk. Az egész tornán kiválóan küzdöttünk, ma egyszerűen nem szereztünk elég gólt. Most nem tűnik úgy, mintha ez az ezüst valami sokat érne, de tudom, hogy pár hét múlva már nagyon büszke leszek rá. Jelen pillanatban azonban semmi nagyszerűt nem érzek.

Erik Karlsson (hátvéd, Svédország): 1-0-nál még teljesen meccsben voltunk, de a második harmadban semmilyen nyomást nem tudtunk kifejteni. Uralták a játékot a második és harmadik harmadban, nem tudtunk átjutni rajtuk. Mást nem tehetünk, el kell ismernünk, hogy Kanada ma nagyszerűen játszott, a legjobban az egész tornán, míg mi képtelenek voltunk a legjobbunkat nyújtani. A tornán lőtt összes gólomat elcserélném egy mai győzelemért. Most csak ürességet érzek, másfelől nagyon jó volt ezen a tornán játszani. Hogy mennyit ér ez az ezüstérem? Majd meglátják, ha felteszem az eBay-re. Később biztosan nagyszerű lesz visszaemlékezni erre az ezüstre és nagyon büszke leszek, de még el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy el tudjak gondolkodni azon, hogy valójában mit is jelent ez az egész.