Kanada az olimpiai bajnok

A várt ütközet elmaradt, Svédország egy harmadot sem bírt Kanada ellen, a 13. percben eldőlt az olimpiai aranyérem sorsa. Kanada bebizonyította, 2014-ben nincs párja a világon. Crosby Vancouver után újra gólt lőtt a döntőben. A végeredmény: 3-0.

Az olimpiai döntő kezdése parázsra sikerült, az első cserében nagy helyzetet alakított ki Kanada. Crosby tálalt Bergeron elé, de nem lett gól belőle. Az első svéd helyzet egy elrontott kanadai csere eredménye volt, Kronwall lépett ki a szélen egyedül, de szögről Price-t lőtte mellkason. A svédek először az 5. percben tudták bent tartani a korongot a támadóharmadban, Nyquist csodásan húzódott be centerbe a koronggal együtt, lövése a hosszú oldali kapuvas tövéről pattant Price mögé, akinek mamutja kellően puha ahhoz, hogyan korong onnan ne pattanjon ez esetben a vonal mögé vissza. Innentől kezdve Svédország percei következtek, többször is jól forgattak, a kaput is veszélyeztették. A legnagyobb lehetőséget a harmadik sor hátvédei hozták össze, Edler húzódott előre, középre passzolt, ahol Karlsson pattintott kapura, Price-nak nem volt pechje ennél a szituációnál sem. Nem sokkal később Bergeron életerős középtávoliját csak a vasra tudta ütni Lundqvist a botossal, de ő is a szerencse oldalán állt. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy a vártnál mennyivel többet hibáztak a csapatok a védeharmadban, sokszor bosszantóan pontatlanok voltak korongkihozatal közben. A 13. percben megérkezett a döntő első gólja, ezzel véget is ért a felvezető szakasz. Carter lőtte középre a korongot, a kapu előtt Berglund csatát vesztett Toewszel szemben, a villlámgyors kanadai kibújt mögüle, és Lundqvist lábai között a kapuba paskolta a korongot. Érdekesség, hogy ismét a védekezésen volt a hangsúly Babcocknál, a gólig négy kapura lövésük volt. Svédország nem roppant össze, következetesen folytatta megkezdett játékát. Jonathan Ericsson fogásért állt ki a 15. percben, de Kanada kifejezetten gyengén játszotta meg ezt a 2 percet. 13 másodperccel a harmad lefújása előtt Kunitz magasbotjáért kapta vissza az előnyt Par Marts csapata, de ennek érdemi része a második húsz percre maradt.

A svédek felálltak emberelőnyben, de a passzok pontatlanok voltak, így nem tudták befejezni az akciókat. A párharcok és a fontos jelenetek nagy részét Kanada nyerte ezen a meccsen, kirajzolódott a kilóbeli és a fizikai fölény. Pedig úgy tűnt, Kanada is messze volt a tökéletes játéktól, az emberelőnyös játékuk például kifejezetten gyenge volt. A 28. percben egy kiegészülés után svéd kontra futott, komoly helyzet lett belőle, de a végét nem húzták meg jól. A harmad felénél ritmust és harcmodort váltott Kanada, és ez Svédországot teljesen felkészületlenül érte. Perry két helyzete közül az egyik nagyobb volt, mint a másik, majd Nash és St. Louis ütőjén volt a második gól, igaz, ott is maradt. Mindenesetre kegyetlenül elverték a Steen, Berglund Alfredsson sort, ritkán látni ezen a szinten ilyet. S a cserék után is folytatódott ugyanez a stílus, keményen nyomott Kanada. Három húzós perc után jobbkor nem is jöhetett volna a svédeknek a kereskedelmi szünet. Míg az elő harmadban csak néha, de a megengedhetőbbnél már akkor is többször ügyetlenkedtek a svédek saját harmadukban, addig a második húsz percben már kifejezetten töketlennek tűntek. Voltak időszakok, amikor rossz volt nézni a hibás megoldásokat, a rossz helyezkedéseket és a pontatlanságokat. Mindezek fényében kész csoda, hogy nem dőlt el végképp a mérkőzés ebben a harmadban, bár megindul afelé. Egy újabb ötlettelen korongkihozatalt Crosby zavart meg, korongszerzése után egyedül törhetett kapura, és a világ egyik legjobbja ismét gólt lőtt az olimpiai döntőben. Ez volt a tornán az első gólja, jobb időben nem szerezhette volna. A 36. perc után az volt a kérdés, van-e visszaút Svédországnak. Meg tudják-e azt csinálni, amit az amerikaiak négy éve, a 0-2-ről egyenlítést. Nem úgy tűnt. Az első lépést sem sikerült megtenni ehhez, de tán még a felediket sem. Az utolsó 20 percet kétgólos kanadai vezetésről várhattuk.

Kanada úgy nyerte az olimpiai döntőt, hogy az elődöntőben nehezebb dolga volt az amerikaiakkal szemben, de talán túlzás nélkül állítható, hogy az extrém napot kifogó lett kapus miatt a negyedöntő is nehezebben dőlt el a javukra, még ha játékban akkor nagyobb is volt a két csapat között a különbség. Mindez azt jelenti, hogy Mike Babcock időzítése ismét a tökéletes határát súrolta, folyamatosan javult csapata, és a játékosok végig megvalósították a csapat mellett dolgozó szakemberek elképzelését.

Kanada tényleg a védekezésével nyerte meg az olimpiát, még akkor is, ha a döntőben szocsi formájához képest sok gólt lőtt. Az egész tornán alig kapott gólt. A rájátszás három meccsén összesen egy szem lett gólt jegyezhettünk fel velük szemben, még a negyeddöntőben.

Svédország a fináléban könnyűnek találtatott. Játékosai olyan hibákat vétettek, hogy ? a Par Marts-i hasonlatot némileg továbbfűzve ? úgy tűnhetett, Magyarország áll a jégen Kanadával szemben.

Nem sikerült tehát Kanada játékát elrontani, még csak bele sem tudtak rondítani a svédek a TKO-ba. Egy újabb lineáris győzelemmel zárult az olimpia, ez erre a tornára amúgy is jobban jellemző, mint az utóbbiakra. Az elmúlt évek alapján egy újabb nagy kanadai korszak kezd összeállni, megtámogatva egy komoly USA-val az NHL fölényét. Kíváncsian várhatjuk, miként tud reagálni a kialakult helyzetre a cseh vagy a svéd hoki.