Selanne? Ő az isten számomra

“Olyan büszke vagyok erre a csapatra! Szeretném, hogy ez az este sose érjen véget. Huszonhat éve léptem először jégre a finn válogatottban. Nagyszerű utazás volt, és ez egy csodálatos lezárása mindennek. Ez a bronz a legszebb emlékem a válogatott pályafutásomból.” A bronzmeccs és utána is minden a búcsúzó világklasszisról szólt.

Erkka Westerlund (vezetőedző, Finnország): “Szerintem az USA volt ennek a tornának a legjobb csapata. Csapatként nagyszerűen játszanak. Ezúttal mi voltunk a lendületesebbek, de csapatként az amerikaiak a legjobbak. Selanne? Nagyon fontos nekünk. Nagyon, nagyon, nagyon fontos. Nem találok rá szavakat, hogy kifejezzem, mennyire sokat jelent nekünk. Lehet, hogy ez volt az utolsó meccse a válogatottban általában és csapatkapitányként. Nagyszerű volt, hogy így fejezhette be.”

Dan Bylsma (vezetőedző, USA): “A finnek remek, strukturált, átgondolt játékot játszottak. Szerintem ötfős egységként ők voltak a legjobbak az egész olimpián. Tuuka Rask is fantasztikus volt megint. Erős és szilárd volt a kapuban. Nagyot segített nekik azzal a két megfogott büntetővel. Aztán a másodikban adtunk nekik egy lefordulási lehetőséget és egy gólhelyzetet, amit beütöttek, majd a kezdés után a semleges zónában egy lecsorgó korongot megszereztek és máris 2-0 lett. 1-0-ra vesztettünk az elődöntőben és most sem lőttünk gólt, ez elhomályosítja azt, hogy egyébként előtte 4 meccsen 20 gólt lőttünk. Kijöttünk a meccsre, kaptunk egy büntetőt, amit Kane lőhetett, mit akarhattunk volna még? Ez az, amire vágyhattunk, de Rask kifogott rajtunk. De a mai meccs nem azon ment el, hogy nem lőttük be azt a gólt. Azon ment el, hogy nem voltunk készek a feladatra. A mi kapunkban Quick fantasztikusakat védett. Volt hat vagy hét bravúrja a meccs első felében, fel nem merülhetett később, hogy lecseréljem, mert négyet, ötöt kapott. Ő volt a legjobbunk az elődöntőben és a bronzmeccsen is.”

Teemu Selanne (csatár, Finnország): “Hihetetlen érzés ez a győzelem. Az elődöntő után óriási volt a csalódás, de a fiúk nagyszerű csapatot alkotnak, hittek abban, hogy van visszaút, és magunkért játszottunk. Azt mondtuk magunknak, hogy most saját magunkért kell játszanunk. Megérdemeltük, hogy szépen zárjuk az olimpiát és meg is csináltuk. Annyira örülök, hogy a meccs eldőlt a harmadik harmadra, így minden pillanatát ki tudtam élvezni. Olyan büszke vagyok erre a csapatra! Szeretném, hogy ez az este sose érjen véget. Huszonhat éve léptem először jégre a finn válogatottban. Nagyszerű utazás volt, és ez egy csodálatos lezárása mindennek. Ez a bronz a legszebb emlékem a válogatott pályafutásomból. Inkább nyerek egy bronzot, mint vesztek a döntőben és kapok egy ezüstérmet. Azt, hogy ez lesz az utolsó meccsem egy olimpián, igyekeztem pozitív energiaként felhasználni. Tudtam, hogy a csapattársaim értünk, idősebbekért, akiknek ez lehet az utolsó olimpiájuk,  is akarnak játszani, de emlékeztettem őket arra, hogy nem értünk, hanem mindannyiunkért, az egész csapatért kell játszanunk.

A következő célom a Stanley Kupa megszerzése. Az utolsó NHL-es szezonomat játszani és abban nyerni, egy nagy álom megvalósulása lehetne. Természetesen addig még hosszú az út, én pedig megpróbálom ezt olyannyira kiélvezni, amennyire csak lehetséges.

Mindig nagyon büszkén viseltem a finn válogatott mezét, amely annyi szép emléket adott nekem. Természetesen voltak óriási csalódások is, de hát ilyen az élet. Mindig nagy szeretettel és büszkeséggel öltöttem magamra a nemzeti mezt, és az, hogy az utolsó mérkőzésen nyertünk, olyan, mint egy álom.

Hihetetlen, hogy négy olimpiai érmet nyertem. 26 éve játszottam először a válogatottban és ha akkor valaki azt mondja nekem, négy olimpiai érmet fogsz nyerni, nem hittem volna neki. Tényleg elképesztő érzés.”

Mikael Granlund (csatár, Finnország): “Szerintem egy kicsit segített nekünk, hogy mi játszottuk korábban az elődöntőt. Ma gyorsabban tudtunk korizni. Nem egyszerű egy vesztes elődöntő után jól játszani, de ezzel mindkét csapat így volt. Úgy érzem, mi jobban akartuk az érmet. Álomszerű volt Selannével egy sorban játszani. Hihetetlen tornája volt. Nagyszerű ember és nagyszerű játékos. Szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire. Óriási tiszteletet kap mindenkitől. Mikor gyerek voltam, ő volt a legnagyobb kedvencem. És még mindig ő az. A meccs előtt egy rövid időre szót kért az öltözőben. Csak annyit mondott, srácok, gyerünk, élvezzük ki a pillanatot, nem túl gyakran van ilyen lehetőségetek. Lehet, hogy ez az egyetlen esélyetek olimpiai érmet nyerni. Megszereztük.”

Lauri Korpikoski (csatár, Finnország): “A meccs előtt Selanne beszélt nekünk arról, milyen fontos is ez nekünk, mert nem tudhatjuk, nem ez lesz-e az utolsó alkalom arra, hogy olimpiai érmet szerezzünk. Amióta az eszemet tudom, Selanne mindig ott játszott a válogatottban az olimpiákon. Hihetetlen élmény vele együtt játszani. Nagyon jó érzés, hogy megnyertük neki ezt az érmet. Annyira szerette volna!”

Jori Lehtera (csatár, Finnország): “Selanne rengeteget segített nekünk feldolgozni a pénteki vereséget. Nagyon vacakul éreztük magunkat a vereség után, de ahogy beszéltünk vele az öltözőben, mindenki pontosan tudta, hogy meg kell nyerjük ezt az érmet a csapatért, Finnországért és érte. Ha csak belép az öltözőbe, mindenki rá figyel. Hatalmas ember, hatalmas játékos és hatalmas egyéniség. Bármikor, ha meglátod, mosolyogni támad kedved.”

Jussi Jokinen (csatár, Finnország). “A mai hoki olyan, hogy ha valaki megszerzi az első gólt, akkor azzal nagy esélye lesz a győzelemre. Hogy mi a vezetésünk után rögtön a második gólt is be tudtuk ütni, óriási lendületet adott nekünk. A második harmad maradék 15 percében remekül védekezett az egész csapat. Aztán a harmadik gólunk a harmadik harmadban gyakorlatilag megpecsételte a győzelmünket. Nem állunk olyan jól sztárokkal, mint más országok. A csapatjáték, az egész csapat védőmunkája az, ami meghozta nekünk az érmeket. Tudjuk, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy sikeresek legyünk. Mindenki alkalmazkodik a játékrendszerhez, beáll a sorba és kiad magából mindent.

Nem volt könnyű a svédek elleni meccs után. Úgy éreztük, jó esélyünk van a döntőbe kerülni, de könnyűnek találtattunk. Az előző este kemény volt. De tudtuk, hogy az amerikaiaknak is végig kellett menniük ugyanezen, és nekik pár órával kevesebb állt a rendelkezésükre feldolgozni mindezt. Talán ez is segített nekünk.

Selanne? Ő volt az isten számomra, amikor gyerek voltam, és ma is az. Egészen kivételes ember, játékos és vezető. A csapatunkból mindenki megtiszteltetésnek érzi, hogy játszhatott vele az utolsó olimpiáján, és hogy vele együtt nyerhetett érmet. ”

Kimmo Timonen (védő, Finnország): “Nagyon szerettük volna megnyerni ezt az érmet. Hatalmas különbség, hogy megnyered vagy elveszted ezt a meccset. Vagy kapod ezt, vagy nem kapsz semmit. Az egész ország akarta ezt, és látszott is, hogy a játékunk az egész csapat közös erőfeszítése volt. Tuuka remekül segített bennünket a kapuban. Ma az egész országért akartunk nyerni, az egész csapatért, és hát van itt egy pár fickó, aki valószínűleg soha többé nem fog már itt játszani, így ez egy különleges nap volt. Mi egy büszke ország vagyunk. Nem vagyunk nagyok, de egész jó játékosaink vannak. Nem szükségképpen a legjobbak az NHL-ben vagy az európai ligákban, de amint összekerülünk, igazi csapatként játszunk, és ezt ma is megmutattuk.

Selanne nagyon hosszú ideje játszott a válogatottban, és talán még játszhatna is egy ideig, ha akarna. Hosszú út volt ez neki, és mi lehet annál szebb alkalom szögre akasztani a válogatott mezt, mint ez? Óriási a különbség aközött, hogy nyersz vagy veszítesz a bronzmeccsen, és én nagyon boldog vagyok, hogy mi nyertünk.”

Tuuka Rask (kapus, Finnország): “Boldogság. Ezt éreztem a győzelem után. megint jól játszottunk. Megszereztük a vezetést, utána domináltunk, különösen a harmadik harmadban. Nagyszerű érzés. Nagyon fegyelmezett, szoros csapatjátékot játszottunk. Védtük a kapunkat, nem adtunk nekik második lehetőségeket, és ez kapusszemmel a lehető legjobb dolog. Az egész csapat győzött. Pár hónapja játszottunk a Chicago ellen, és akkor Kane belőtt egy büntetőt. Úgyhogy ma vissza akartam adni neki a kölcsönt. Nem vagyok benne biztos, hogy hozzáértem az elsőhöz, a másodiknál a vasat találta el. Kane nagyszerű játékos, de szerencsénkre ma nem lőtt gólt.

Mára már elég egészségesnek éreztem magam. Ráadásul még nyertünk is, kit érdekel ilyenkor, hogy hogy vagyok? Mondjuk eléggé elfáradtam. Hogy miért mosolygok? Hát mert mosolyognom kell! Bronzérmet nyertünk! Nem mindenki szerez ilyen érmet, úgyhogy ha sikerül nekünk, akkor azt meg kell ünnepelni.

Selanne óriási játékos, nagyszerű fickó, remek vezető. Sosem tudhatod, mit fog csinálni, kitelik tőle, hogy négy év múlva visszatér. Boldog vagyok, hogy velünk volt, hogy egy csapatban lehettem vele és hogy érmet nyerhettünk együtt.”

Zach Parise (csatár, USA): “Nem tudom, hol rontottuk el. Szerintem az egész még pénteken kezdődött. Nem voltunk elég jók Kanada ellen, elvesztettük azt a meccset. Ma meg az volt az érzésem, hogy jól kezdtünk, de ahogy megszerezték a vezetést, kipukkadtunk. Ők úgy játszottak, mint akik nyerni akarnak valamit, mi meg egyszerűen kikapcsoltunk. Nem tettünk eleget ahhoz, hogy győzzünk. A két utolsó meccsünk miatt nagyon csalódott vagyok. Nem voltunk élesek, semmit nem csináltunk jól. Kínosan érzem magam emiatt.

Az megesik, hogy valaki nem lövi be a büntetőt. A másodiknál a kapus már verve volt, de a vasat találta el. De nem ez volt a vereség oka. Nem voltunk elég jók. Persze, demoralizáló volt a Kanada elleni vereség, de megpróbáltuk összeszedni magunkat. Jól kezdtünk, de a két gyors góljuk után nagyon frusztráltak lettünk. Egy az egyben akartuk megverni őket, ahelyett hogy csapatként játszottunk volna.”

Patrick Kane (csatár, USA): “Az elején nem voltunk rosszak, aztán egyszer csak 2-0 lett oda. Az első, elrontott büntető rányomta a bélyegét a meccsemre. Az esőnél azt hittem, megvertem a kapust, de nem. A másodiknál aztán megvolt a jó lövés, túlment rajta, de a vasat találtam el. Aztán voltak helyzeteim is, de azokat is kihagytam. Nem volt az én napom. És az egész olimpiám ilyen volt. Nem tudom, mi lehetett az oka, a kevés önbizalom vagy csak hogy nem tudtam élni a helyzetekkel. Mindenesetre nincs mentségem erre az olimpiára, nem tudtam segíteni a csapatnak, nem tudtam azt hozni, amit vártak tőlem. Én is sokkal többet vártam magamtól.”

Paul Stastny (csatár, USA): “Nagyon keményen védekeztek, és abból pillanatok alatt kinyíltak, átmentek támadásba, és megvertek bennünket. Frusztráltak lettünk és az egyéni játékot erőltettük, pedig ez csapatsport. Ők meg kihasználták ezt. A két gyors góluk változtatta meg a meccset, szerintem addig mi voltunk a jobbak.”

David Backes (csatár, USA): “Mintha két teljesen más csapat lettünk volna az első négy meccsen és az utána következő kettőn. Csak sajnos pont az a kettő volt az, ami igazán számított. Ha őszinték akarunk lenni, az utolsó két mérkőzésen nem tudtuk kihozni magunkból azt, amit tudunk. Ez a leginkább bosszantó. Ha kiköpjük a belünket és úgy kapunk ki, vagy jobb csapat győz le, azzal együtt lehet élni. De ha ilyen középszerű teljesítményt nyújtunk, különösen egy ilyen fontos tornán, az nagyon-nagyon keserű érzés.

Az első négy meccsen nagyon egyben voltunk, ott volt a korong a kapu előtt, mi is ott voltunk, jöttek a gólok. Most meg ha bementünk a támadóharmadba, lőttünk, vagy az embereink a kapu előtt brusztoltak, de a kettő sosem történt egy időben. Ennek ellenére az eredmény szerintem egy kicsit túlzott. A finnek védekező játékot játszottak, megvárták, hogy elveszítsük a korongot, kihasználtak néhány emberelőnyt, amit mi nem tettünk. Szavakban nagyon ott volt a szeren a csatárjátékunk, de az utolsó két meccsen nem lőttünk gólt, úgy meg ugye nem egyszerű győztesnek lenni. Nagyon kemény 60 perces leckét kaptunk.”

Cam Fowler (védő. USA): “Azt hittük, van egy csapatunk, amelyik az aranyra hajthat. Aztán lehetőségünk volt a bronzért hajtani, és mielőtt feleszméltünk volna, mehetünk haza üres kézzel. Az egyetlen, amit most érzek, az a csalódottság. Ha van a Földön mégis egy ember, aki miatt egy ilyen vereség után is boldog vagyok, az Teemu Selanne. Ő a valaha élt egyik legnagyobb jégkorongozó, és egyike a legnagyszerűbb fickóknak, akit ismerek. Nagyon megérdemelte.”

Jonathan Quick (kapus, USA): “Kikaptunk, mert ők jobban akarták a győzelmet, mint mi, és sokkal többet is tettek érte. Ilyenkor ez szokott történni.”

Ryan Kesler (csatár, USA): “Természetesen ez űrt hagy a lelkünkben egy jó darabig. Előbb kikaptunk 1-0-ra, aztán másnap este játszani kellett megint, de nem sikerült jól. Szerintem az első harmadban nem voltunk rosszak, de aztán kifogyott belőlünk az üzemanyag. Nem tudom, miért, de egyszerűen elfogyott az erőnk.”