Svédország?Finnország 2-1

Finnország nem tudta a jégen bizonyítani, hogy jobb csapat lenne Svédországnál. Az erősebb gárda jutott az olimpiai döntőbe, és ehhez még különösebben jól sem kellett játszania.

Erősebben, jobban kezdett Svédország, az első három perc teljes egészében a finnek kapuja előtt zajlott, két komolyabb helyzettel. Steen támadóbeli kampója nyomán kiült, így jutott el a játék a svédek harmadába. Az első finn sor jól kezdte az előnyt, de nem mentek be a lövések. A hátrány végén még egy jó svéd kontra is futott. A kiállítás után nyíltabb hoki folyt a jégen, hullámzott a mérkőzés, és a 10. percben Komarov révén megérkezett az első finn ziccer is. Lundqvist egyaránt felnőtt Lehtonen addigi teljesítményéhez és a feladathoz. A finnek az előző meccsen felépített imidzshez méltó módon védekeztek, fegyelmezetten játszottak, miközben a svédekről nem volt elmondható ugyanez, a 13. percben már a második kiállítást kapták teljesen felesleges szituációban, a támadóharmadban. Ráadásul Berglund után 24 másodperccel Kronwall is ellenfele, jelesül Selanne fejét támadta, 1:36 kettős eőnyt kaptak a finnek. Selanne közelről kétszer is a gólszerzés küszöbén állt, de védett a kapus, a távoli lövéseket pedig mindannyiszor, pontosabban számtalanszor, blokkolták a védők. A speciális játékokat tehát rendre a svédek nyerték, és még a három kiállításuk után is több kapura lövéssel álltak. A játék nem sikerült különösebben közönségszórakoztatóra, de hát az olimpiai elődöntőben már az elérendő célok sokkal fontosabbak, mint a látványelemek. A küzdelem hatalmas volt, jó példa, hogy a 4,7 másodperccel a lefújás előtt elvégzett buli után szinte mind a 10 játékos koronghoz ért a harcban, a végén pedig Edler saját társát, Berglundot lőtte szájon koronggal, nem lett nagy baj belőle.

A második harmadra nézvést várható volt, hogy a 3-0-s kiállítási arányon változtatni kell, Granlundot egy olyan palánk melletti bodicsek után szórták ki, amelyből tucatnyi akad egy mérkőzésen. Az első előnyükkel a svédek sem éltek. Csöndes mérkőzésnek tűnt ez, a nézőtér közel sem telt meg, nagyon jól lehetett hallani, ahogy a korcsolyák karcolják a jeget és a botok kardként csattognak, sokszor még a játékosok egymás közötti kommunikációja is kevehető volt. Olli Jokinen is így szerezte meg a vezetést, egy csendes akció végén. Vatanen palánkra vágott korongjára startolt a 12-es, és Lundqvist lábai között átjutott a korong a gólvonalon. A játékvezető ugyan rásípolt és heves karmozdulatokkal jelezte, nem gól, de a videózás után megítélte a teljesen szabályos találatot. A svédek idegesebbé váltak, Alfredsson csapata harmadik ki nem kényszerített kiállítását szedte össze, ezúttal a támadó harmad jobb sarkában bottal lökésért. A nagy helyzet megint megvolt, de értékesíteni ezúttal sem sikerült. A négy kihagyott előny pedig nem jó ómen egy olimpiai elődöntőben, ezt bizonyította a svédek egyenlítő gólja, amely a mérkőzés addigi legszebb támadása végén született. A Backström, Ericsson, Loui Eriksson akció végén a nullára játszott helyzetet Vas János egykori sortársa váltotta gólra. A 32. percben 1-1-re alakult az állás. Ahogy ilyenkor mondani szokás, kezdődhetett minden elölről. Ezúttal a finnek kaptak kiállítást, és bár közel kerültek egy SH-találathoz, a végén mégis PP-t jegyezhettünk fel, Karlsson kék vonalas bombáját Lehtonen nem tudta hatástalanítani, beleért ugyan a finn kapus, de attól csak látványosabb lett a találat, ahogy a felsőbe pattant a korong. A 37. percben fordított Svédország, 2-1-re vezetett. Egy percre rá Kronwall pattintott egy belőtt korongot a kapuvasra, az utolsó percben pedig D. Sedin előtt alakult ki komoly helyzet, de két centivel a jobb felső mellé helyezett. Finnország a végén örülhetett, hogy vezetését követően csak egygólos hátrányban zárja a második húsz percet. A középső harmad második felére eléggé elfogytak Erkka Westerlund legényei.

A harmadik harmadra élvezetes hoki alakult ki. A tempó lassult, ez a finneknek kedvezett, de a svédek mindent alárendeltek a biztonságnak, ugyanis beérték 20 perc alatt 3 lövéssel. Ennek ellenére akadtak egyenlítési lehetőségek Granlundék előtt, de egyik sem volt tiszta és talán ezért nem ment be egy sem, most nem jött a szerencse. A svédek kontráztak, előttük is legalább annyi helyzet adódott, Lehtonen azonban már nem hibázott. A meccs egy kicsit a Kronwall, Selanne párharcról is szólt. Bár a legendás finn előtt több gólhelyzet is kialakult, ezek jórészt emberelőnyben, a svéd bekk magas szinten oldotta meg a feladatot. D. Sedinnek nem jöttek be a dolgok az ikertestvére nélkül, legalábbis a pontszerzés tekintetében, viszont ő volt a negyedik svéd ezen a meccsen, aki a támadóharmadban állíttatta ki magát. Erős játékot mutattak be a finnek, az eddigi legjobbat, de Svédország acélosan védte az előnyét. A finnek ezt követően már nem tudtak ritmust váltani, a gólhoz ismét a svéd jártak közelebb, előbb Eriksson veszélyeztetett, majd egy 2-1-es kontra halt el az utolsó passznál. Valamirevaló esélyt csak a finn első sor tudott kicsikarni, de ezen az estén nem sültek az ütők. Az időkérés és a kapus lehozatala sem segített, maradt a 2-1 a végéig, így Svédország jutott elsőként a szocsi olimpia döntőjébe, Finnország pedig a bronzmérkőzésen érdekelt szombaton.

A mi lett volna ha a jégkorongban sem játszik, a fogható lövéseket meg kell fogni, ennyi emberelőnyből ? meg a másfél perces kettősből ? egyet-kettőt be kell verni. (Miközben a svédek 3:47-et töltöttek létszámfölényben, addig a finneknek 8:25 jutott ezúttal, de ez is kevés volt.) S még az sem biztos, hogy az elég lett volna, de legalább jó alapot teremtett volna a kiválóan védekező svédek legyőzéséhez.