Kanada lesz az USA zsinórmértéke

A múlt és az előzetes várakozások alapján Kanada, a tornán mutatott forma alapján az USA a második elődöntő esélyese. Akárhogy is lesz, a vancouveri döntő visszavágója hatalmas meccsnek ígérkezik. Az is nagy kérdés, Crosby lő-e gólt Szocsiban.

Ez a párosítás az utóbbi időben inkább csak a döntőben szokott előfordulni, hiszen Vancouverben és Salt Lake Cityben is e két csapat küzdött meg egymással az aranyért. Az is eldőlt, hogy az NHL-esek 1998-as csatlakozása óta először nyer tengerentúli válogatott érmet nem Észak-Amerikában rendezett olimpián, nagy pályán.

Bár a közvélemény és az ínyencek az Oroszország-Kanada meccset várták első számú ütközetként a szocsi olimpián, ez elsősorban a történelmi múltnak és az utóbbi évek eredményeinek köszönhető, kiváltképp a vancouveri jégbe döngölésnek. Az NHL-t és a kőkemény tengerentúli stílust szeretők számára nincs feljebb, mint az a csörte, ami magyar idő szerint pénteken 18 órakor kezdődik, az USA-Kanada.

A két csapat eddig 59 alkalommal találkozott a nemzetközi színtéren, masszív kanadai dominancia jellemzi a párharcot, hiszen 49 győzelem, 3 döntetlen és 7 vereség a mérlegük. Mindez azonban vajmi keveset számít majd pénteken, hiszen a hokiban nem lehet a múltból megélni, kőkemény 60-65 percre van kilátás. Annál is inkább, mivel az egyetemleges hokitörténet egyik legnagyobb múltú rivalizálásáról van szó. Hosszú-hosszú évtizedek után az utóbbi időben az USA-nak is osztottak lapot ebben a küzdelemben, nem pedig előre lefutott meccsekről van szó.

Erről árulkodnak az edzők és játékosok csütörtöki nyilatkozatai is: “Igen, ők a legnagyobb ellenfeleink. Nagyon meg akarom verni őket és ezzel így vannak a csapattársaim is ? nyilatkozta a kanadai hátvéd, Drew Doughty.” Zach Parise, az amerikaiak csapatkapitánya természetesen ennél megfontoltabb volt: “Mindentől függetlenül még mindig bármilyen tornának Kanada az esélyese. Az elmúlt 10-15 évben olyan csapatunk volt, amely mindig képes volt tornát nyerni, ami jót tett a rivalizálásnak. Egy ilyen meccset belülről és kívülről is jó móka átélni.”

Kanadát előzetesen többen is a valaha volt legjobb csapatnak titulálták, ám az eddigi teljesítményük nem valami meggyőző. A csoportmeccsek során megverték Norvégiát 3-1-re, majd Ausztriát 6-0-ra, végül a finneket hosszabbításban 2-1-re. A negyeddöntőben megszenvedtek a torna egyik meglepetéscsapatával, Lettországgal, a végig szoros mérkőzés 2-1-es győzelmet hozott. Különösen a támadó alakzat gólképtelensége nyomasztó, bár nem annyira, mint a házigazda oroszoknál. A gólok több mint felét két hátvéd, Drew Doughty és Shea Weber hozta össze, Crosby eddig ugyanúgy szenved, mint Ovecskin.

Ő maga erről a meccs előtti napon így nyilatkozott: “Nem tehetek mást, mint játszom, reagálok arra, ami a pályán történik és bízom benne, hogy bemegy. Aztán néha úgy tűnik, hogy nem megy be olyan könnyen, mint máskor, de általában egyszer kell elkapni a fonalat és onnantól szokott menni. Azt hiszem, mindez igaz az egész csapatra. Itt vagyunk, egy csomó dolgot jól csinálunk és mást nem tehetünk, mint bízunk abban, hogy a korong előbb-utóbb befele pattan. A támadójátékunkat is lehet sokféleképpen nézni, a góllövés az egyik. De ha a kidolgozott helyzetek számát tekintjük, nem lehet okunk panaszra. Ha a támadóharmadban eltöltött időt tekintjük, szintén nem teljesítünk rosszul. Nem igazán számít, hogy a legutóbbi meccsen két gólt lőttünk vagy tízet, ami számít, az az, hogy pénteken hányat lövünk.”

A vancouveri olimpia fináléját eldöntő Crosbynak ugyanúgy két pontja van, mint Ovecskinnek, de a kanadai kiválóság gólt még nem szerzett, két második számú asszisztja van. Pedig Biljaletgyinov mesterrel ellentétben Babcock számtalan sorban és kombinációban kipróbálta legtehetségesebb játékosát. A vezetőedző még a lettek elleni meccs előtt azt nyilatkozta, hogy egyik sor sem váltotta meg a világot, így most már inkább hagyják, hogy összerázódjanak Kunitzcal és Bergeronnal. Annál is inkább, mert bármennyire is hosszú a kispad, Tavares kidőlésével jelentősen szűkültek a kombinációs lehetőségek. A hírek szerint egyébként Tavares mellett St. Louis is kikerül a negyedik sorból és feltehetően 13. csatár lesz, helyére Duchene kerül, míg a hátvédeknél Subban váltja Hamhuist.

Tréfás kedvű újságírók az USA vezetőedzőjét, Dan Bylsmát is megkérdezték, hogy mit tanácsolna Crosbynak, ami gyógyírt jelenthetne gólképtelenségére. A Pittsburgh Penguinsnél Crosbyt edző amerikai szövetségi kapitány nem kevésbé viccesen csak ennyit válaszolt: “Jelen pillanatban Sid egyetlen problémáját sem szeretném megoldani.” A hírek szerint olyannyira nem, hogy a Crosby, Bergeron, Kunitz sorra feltehetően ráküldi a Backes, Callahan, Brown triót, elsősorban az ő feladatuk lesz, hogy minden jégen töltött másodpercét megkeserítsék a kanadai csapatkapitánynak. Bylsmának egyébként minden oka megvan rá, hogy optimista legyen, hiszen a nagyok közül talán az USA játszotta eddig a legszebb, legokosabb, legszimpatikusabb hokit.

A torna kanadai táblázatát Phil Kessel vezeti négy meccsen szerzett öt góljával és három asszisztjával. A +/- mutató tekintetében az élen három amerikai játékos található: van Riemsdyk-nak +7, Kesselnek és Keslernek +6 áll a neve mellett. mindamellett feltűnő, hogy mennyire egyenletesen oszlanak el a pontok a sorok között. Az eddigi négy meccsén az USA 20 gólt lőtt, amivel 54 pontszerzés járt együtt. Ezen az 54 ponton 19 játékos osztozott a 25-ből, vagyis a csapat majdnem minden tagja szerzett már pontot. Összevetésül, a kanadaiaknál ugyan kevesebb a lőtt gólok száma, mindössze 13, de az is jól eloszlik, hiszen 14 játékos szerzett pontot. Azonban még ez is azt jelenti, hogy egy sornyival kevesebb játékos szerzett náluk pontot. A különbség még feltűnőbb, ha csak a gólszerzők számát vetjük össze, az amerikai válogatottban 12-en szereztek eddig gólt, Kanadának mindössze hat olyan játékosa van, akinek neve mellé már került találat. Ezt fogalmazta meg sokkal tömörebben és frappánsabban Patrick Kane, az USA csatára: “Úgy tűnik, minden meccsen más játékosunk áll a csapat élére és lesz az este hőse. Nagyon különleges ennek részese lenni.”

A múlt és a keret erőssége tehát egyértelműen Kanada mellett szól, a tornán eddig mutatott teljesítmény alapján nem kevésbé egyértelműen az USA mellett tennénk le a voksunkat. Az biztos, hogy a két csapat nem lesz ismeretlen egymás számára. Ha van két válogatott, amely még a szlovén, osztrák párosnál is jobban ismeri egymást, az a kanadai és az amerikai csapat. Erre mondta David Backes, az USA hátvédje, hogy a két válogatott játékstílusa nagyon hasonlít egymásra: “Mindannyian NHL-esek vagyunk, ugyanazt a darálós észak-amerikai hokit játsszuk.” A túloldalon Crosby osztotta ellenfele véleményét: “Eléggé hasonló stílusban játszik a két csapat, egyszerre próbálunk gyorsak lenni és erőltetni a testjátékot. Jól ismerjük az ellenfelet, nem hinném, hogy bármi titok lenne előttünk vagy előttük, és nem csak a játékosok személyét, de az edzői módszereket vagy a taktikát illetően sem.”

Olyasmi előtt állunk tehát, ami leginkább egy playoff párharc hetedik meccséhez hasonlítható. A csapatok ismerik egymást, a tét mindent vagy semmit, az előző meccseken mutatott forma vagy számít, vagy nem. A játékosok elmondása szerint Oroszország legyőzése hihetetlen lendületet és önbizalmat adott a csapatnak. Olyan közös tapasztalat volt, amely legjobb katalizátora volt a társak közötti kémia kialakulásának. Mindez azonban semmit nem fog érni, ha az elődöntőben kikapnak a legnagyobb riválistól. Mert történhet bármi, a csapat teljesítményének zsinórmértéke a Kanada elleni mérkőzés lesz.

Mike Babcock (vezetőedző, Kanada): Az amerikaiak az egész torna folyamán elég könnyen lőtték a gólokat. Mintha a pakk nekik mindig be akart volna menni a kapuba. Mindez arról árulkodik, hogy kiváló csapat az övék. Az oroszok elleni meccset leszámítva nem nagyon szorították meg őket, mindenki mást nagy különbséggel vertek. Azt gondolom, hogy minél keményebb küzdelmeken mész keresztül, annál jobb leszel. Ezért is hiszek az ilyen nagy rivalizálásokban. Nem nagyon fogunk a sorokon előre változtatni, a meccs közben viszont végig figyelünk majd, és megtesszük a szükséges lépéseket, ha szükséges.

Dan Bylsma (vezetőedző, USA): Egygólos mérkőzés lesz, ugyanaz, mint Vancouverben, bár akkor Sidney Crosby lőtte a döntő gólt. Nem fogunk arra törekedni, hogy egy olyan csapatot, mint Kanada, a lövések számában próbáljunk felülmúlni. Ehelyett felvesszük a munkásruhát és többet fogunk dolgozni náluk. Arra készülünk, hogy egy kevés gólt hozó mérkőzésen diadalmaskodjunk, 2-1 lesz. Hosszabb a kispadjuk és technikásabbak a játékosaik, de keményen fogunk játszani ellenük. Ez az a meccs, amire mindannyian vártunk. A két elődöntő a két legnagyobb rivalizálás, akárcsak mi és Kanada, a finnek és a svédek is elég jól elvannak egymással, úgy tudom.