Magyar sportdiplomata a női olimpia főnöke

Dr. Kolbenheyer Zsuzsanna, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) elnökségi tagja felügyeli a női csapatok versengését. A női bizottság vezetője úgy látja, teljes jogú taggá vált a női szakág.

Milyen minőségben dolgozik Szocsiban?

Kettős szerepben vagyok itt. Egyrészt az IIHF elnökség tagjaként, mivel mindannyian itt vagyunk a councilból. Másrészt pedig a női jégkorongtorna chairmanjeként, azaz az IIHF által delegált vezetőjeként.

Ki a chairman, mi a feladata és milyen korábbi tapasztalatai vannak ebben a szerepkörben?

2012 szeptemberében választottak be a 13 tagú elnökségbe, de addigra már kiosztották a 2012/13-as világbajnokságokat, így az új tagok tavaly nem kaptak lehetőséget. Idén már más a helyzet. Ősszel mutatkoztam be chairmanként a női BL-selejtezőn Szlovákiában, és az olimpián kívül kaptam még két női tornát, a budapesti U18-as és a lettországi divízió 1/B csoportos felnőtt világbajnokságot. A másik oldalról sokszor láttam már ezt a munkát, több női vb-n voltam a magyar válogatottak csapatvezetője, és korábban játékosként édesapámat is láttam ebben a szerepben. Ez azért nagy könnyebbség. A feladatköröm nagyjából megegyezik egy világbajnokságon megszokottal, de Szocsiban az a különbség, hogy itt a NOB a rendező, mi partnerként elsősorban a szakmai felügyeletet látjuk el az IIHF részéről, valamint a részletekre ügyelünk, kevésbé van befolyásunk az átfogó dolgokra.

Itt kell gyorsan hozzátennem, hogy minden korábbi híresztelés és sajtóinformáció ellenére az olimpián minden fantasztikusan szervezetten működik. A játékosok tökéletesen elégedettek a két arénával, a kiszolgálóegységekkel, az étkezéssel és a szállással is. Még kérni sem tudnak olyat, amit ne tudnának a szervezők vagy mi teljesíteni. Le a kalappal az oroszok előtt.

A jégkorongtornán két chairman dolgozik az IIHF részéről. Rene Fasel elnök a férfiaknál, én pedig mint említettem a nőknél. A legfontosabb hivatalos feladatom a direktorát ülések megtartása és vezetése. Itt tisztázunk a csapatokkal mindent, a legapróbb dolgokig és itt van mód a problémás ügyek elővezetésére. Elég gördülékenyen zajlik az olimpia, a legnagyobb kérdéseket a játékvezetők tevékenysége vetette fel eddig. Róluk esett a legtöbb szó. A vitás ügyek áttekintése után mindenki megnyugszik és dolgozik tovább. Egyértelműen az a visszajelzés, hogy a női csapatok nagyon örülnek annak, hogy női chairman, vagyis chairwoman van a tornán. Szeptemberben nagyon meglepett, amikor az elnök úr rám bízta ezt a feladatot. Mivel csak két női elnökségi tag van, és én vezetem a női bizottságot, ezért esett rám a választás. Tudni kell, hogy én vagyok a legfiatalabb és a legkevésbé tapasztalt council tag. Úgy tűnik, az eddigi munkámat elismerik, és azt az elejétől fogva nagyra értékelik, hogy játékosként és csapatvezetőként közvetlen kapcsolatom volt és van a sporttal. Mindezzel együtt óriási megtiszteltetés, hogy engem választottak az olimpiára.

A női torna lebonyolításában változtattak, és már az első napokban jelezte a NOB, nem kérdéses többé, biztos a női hoki helye az olimpián. Minek köszönhető ez?

Két dolog változott Vancouverhez viszonyítva. Az első fontos lépés, hogy új struktúrában játszanak a csapatok. A négy legjobb kiemelése jó döntés volt, így szoros meccseket láthatnak a nézők. De ettől függetlenül általában is fejlődött a női jégkorong. Természetesen az USA és Kanada uralja még mindig a mezőnyt, nagy az előnyük, de ne feledjük, a férfiaknál is nagyon sok évbe telt, mire a meghatározó néhány országot komolyan veszélyeztetni kezdték a felzárkózni igyekvők. A valós versenyre még a nőknél is várni kell egy vagy két olimpiát. Azt viszont már nehéz megjósolni, hogy melyik csapat fog a 3?6. helyen végezni. Ráadásul a divízió 1/A csoportjában jön felfelé jó néhány csapat. Csehországot például nagyon dühíti, hogy nem jutott ki Szocsiba, de Dánia és Franciaország is komoly ütemben fejlődik. Tavaly megtapasztaltuk, milyen a divízió 2/A csoport a női mezőnyben, és azt kell mondanom, ez az osztály is sokat javult globálisan. Már nincs futottak még csapat, mindenki ellen meg kell harcolni a győzelemért.

Ellentmondó hírek érkeznek arról, hogy a dél-koreaiak akár férfi, akár női vonalon automatikusan részt vehetnek-e a saját olimpiájukon. Hol tart ez az ügy?

Amikor a NOB kijelölte a dél-koreai várost a 2018-as téli olimpia helyszínéül, ez komoly kérdés volt az IIHF-en belül. Végül kongresszusi döntés született arról, hogy nem lesz automatikus a hazaiak indulása, ehhez kritériumként egy konkrét világranglista-helyezés elérését határozta meg a nemzetközi szövetség. Ezt sem a férfiak, sem a nők nem érték el eddig, igazából meg sem közelítették, és valószínűleg nem is fogják. A koreaiak ezért nemrég tárgyalást kezdeményeztek az IIHF-fel. Elmondták, komolyan tudnának fejlődni, de csak azokat a sportágakat támogatja hazájuk olimpiai bizottsága, amelyek garantáltan részt vesznek. Ha az IIHF korábbi döntését megváltoztatva mégis zöld utat enged nekik, akkor tudnának külföldi szakembereket szerződtetni, és a válogatottaikat a következő 4 évre centralizálni. Erre még nem válaszolt az IIHF, tehát továbbra is kérdéses a dél-koreaiak részvétele. Úgy látom, kétféle megoldás jöhet szóba. Vagy kellően alacsonyan húzza meg a sportág nemzetközi vezetése a határokat, vagy eltörli a kritériumokat, és akkor mégis mindkét csapat automatikusan részt vesz a tornán. De erről a kérdésről az elnökség javaslata alapján a kongresszus dönt.

Említette a magyar válogatottat és az olimpiát. Lát-e esélyt arra, hogy női válogatottunk 2018-ban ott legyen Dél-Koreában?

Nagyon fiatal csapatunk van, melynek tagjai viszonylag egykorúak. Talán furcsán hangzik, de ahogy közelről látom a különböző országokból érkező válogatottak lehetőségeit, úgy értékelem, a TAO-támogatás révén sokuknál előnyösebb pénzügyi, finanszírozási helyzetben vagyunk. Ezt ki lehet használni. Amiről egyes országok csak álmodoznak, mi megtehetjük, együtt tarthatjuk ezt a fiatal női válogatottat, megszervezhetjük a hatékony versenyeztetésüket. Az itthon játszókon kívül egyre több légiósunk van, akik nívós külföldi bajnokságokban fejlődnek. Az eddig elmondottak miatt úgy érzem, nem lehetetlen, hogy odaér ez a csapat, de ahogy jeleztem korábban, sok ország hasonló tervekkel vág neki a következő négy évnek, és ne feledjük, mi még csak most jutottunk fel a harmadik vonalba. Ennek ellenére nem irreális terv ez, játéktudásban annyira messze nem vagyunk például az olimpián most 7?8. helyen álló Japántól vagy Németországtól, hogy pusztán egy szép álom legyen az olimpiai szereplés. Meg tudunk ezért küzdeni, ha jól megszervezzük dolgainkat. Meglátjuk, milyen sikerrel tesszük. Általános probléma a női jégkorongban, hogy sok olyan ország, amely a felnőtteknél sikeres, utánpótlásgondokkal küzd, az olimpián is látható, hogy sok idősebb játékos is befér még a csapatába. Ezt a helyzetet is meglovagolhatjuk.

Milyen a női jégkorong népszerűsége Szocsiban?

Meglepődtem, hogy milyen sok néző követi a helyszínen a női jégkorongot. Izgulnak, szurkolnak, remek a hangulat! Nem titok, a szervezők nem szeretnének üres lelátókat látni. Ezért az a terv, hogy ha ilyen helyzetbe kerül valamelyik helyszín, oda ingyen beengedik az önkénteseket, hogy jobban nézzen ki a kamerában. Erre a megoldásra a női jégkorongtornán eddig még nem volt szükség, maguktól telnek meg a nézőterek, érdekli a nézőket a női hoki. Ráadásul nem csak a két érdekelt ország vagy a helyiek jönnek, de turisták, szimpla kíváncsiskodók is. Az a vélemény alakult ki a szakmában, hogy egy laikus elsőre többet ért meg a jégkorong sportágból egy női mérkőzésen, mint egy férfin. A legjobb fiúcsapatok olyan sebességgel játszanak már, ami egy szakavatott szemnek is nehezen követhető néha. A nők játéka  lassabb, könnyebben átlátható. Azt gondolom, a szocsi olimpia után kijelenthetjük, hogy a női jégkorong immár önmagában is teljes jogú, elfogadott sportág az olimpiai mozgalomban.