Feltettük országunkat a nemzetközi hokitérképre

Remélem, ezek után senki nem kever össze minket Szlovákiával. Anze Kopitar a jégen és a mikrofon előtt is tündökölt. Edzői és játékosértékelések a Szlovénia?Szlovákia meccs után.

Matjaz Kopitar (vezetőedző, Szlovénia): “Már az nagy dolog volt, hogy kijutottunk az olimpiára. Mindenki azt gondolhatta, hogy a srácok majd elutaznak és jól érzik magukat. De ők másképp gondolták, versenyképes csapat akartak lenni. Ez a legfőbb célunk.”

Vladimír Vujtek (vezetőedző, Szlovákia): “Az ellenfél egyszerűen jobb volt, mint mi. Ma ők voltak a gyorsabbak. A négy évvel ezelőtti csapatból csak három-négy játékos maradt meg. Az újoncok, például Tatar vagy Jurco tehetségesek, de még kevés tapasztalatuk van ilyen magas szinten.”

Anze Kopitar (csatár, Szlovénia): “Egyértelmű, hogy történelmet írtunk már azzal, hogy itt vagyunk, de most, hogy megszereztük az első győzelmünket is, valami leírhatatlan az érzés. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy mi írhatjuk ezt a tündérmesét, nehéz elhinni is. Nem gyakran történik meg, hogy egy olyan kis ország válogatottja, mint a miénk, legyőz egy olyan válogatottat, mint a szlovák, amelyik nyert világbajnokságot, és negyedik volt Vancouverben. Azzal, hogy ezt megtettük, feltettük országunkat a nemzetközi hokitérképre, ebben biztos vagyok. Óriási dolog ez a győzelem, hozzá fog tapadni Szlovéniához hosszú időre. Remélem, ezek után senki nem fog minket összekeverni Szlovákiával.

Az egész meccsen arról beszéltünk, hogy hajtsunk tovább, maradjunk türelmesek, tartsuk magunkat a taktikához. Megtettük, és ez működött. Az első gól után felszabadultunk. Volt jó néhány nagy helyzetünk. Néhánynál csak pár centi hibádzott. Tudtuk, hogy folyamatosan mennünk kell előre, hajtanunk kell, azt hiszem, a második harmad egyértelműen a miénk volt. Ez a győzelem még inkább felszabadulttá tesz bennünket az amerikaiak ellen. Az olimpia előtt arról beszéltünk, jó lenne pontot szerezni valaki ellen, hogy legyen egy jó tornánk, hogy úgy képviseljük a hazánkat, ahogy egy hazát képviselni kell. Ez a győzelem nagyon emlékezetes lesz.

Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mindenki ismer mindenkit, mindegyikünk játszott már egy csapatban mindenkivel. Együtt, egymás ellen játszva nőttünk fel.”

Tomas Razingar (csatár, Szlovénia): “Nem hiszem, hogy idegesek lettünk volna akár az oroszok, akár a szlovákok ellen. Nekünk itt nincs veszítenivalónk. Az oroszok elleni két góltól pedig szinte szárnyakat kaptunk. Éreztük, hogy akár a nagy csapatokat is kihívás elé tudjuk állítani. Minden erőnket ettől a sráctól kaptuk, itt mellettem. Az a neve, hogy Anze Kopitar. Igazi szupersztár Los Angelesben.”

Ziga Jeglic (csatár, Szlovénia): “Persze, hogy egy jó olimpiai szereplés a játékosoknak is segíthet a jövőjükben. Ez egy óriási lehetőség, hogy megmutassuk magunkat. Tudtuk már jóval azelőtt, hogy ide jöttünk volna, ezért is hajtottunk annyit és olyan keményen egész évben. Ez a mi nagy lehetőségünk.”

Rok Ticar (csatár, Szlovénia): “Nyerni a szlovákok ellen az olimpián, mit is mondhatnék? Nem számítottak erre. Egyáltalán nem számítottak arra, hogy ez, hogy mi nyerünk ellenük, megtörténhet. Csak mi, ez a 25 játékos az öltözőnkben, és az edzőink, mi hittünk abban, hogy ebből akár valóság is lehet. Az volt az érzésünk, hogy jobbak vagyunk náluk a kapuk előtt. Megvoltak a lehetőségeink, és tudtuk, hogy előbb-utóbb a gólok is jönnek majd. És amikor belőttük az elsőt, na, az aztán tényleg nagy dolog volt nekünk. A gólom? Amikor megkaptam a pakkot, magasan akartam ellőni, de valahogy a jégen maradt és becsúszott a kapus lábai között. Nem mondom, hogy nem volt mázli is.”

Robert Kristan (kapus, Szlovénia): “Még mindig tele vagyok adrenalinnal, úgyhogy most le kell ülnöm egy kicsit és lenyugodnom. Ez a győzelem egy csoda, bár mi itt az öltözőben tudtuk, hogy jó játékosaink vannak, akik képesek a legmagasabb szinten is játszani. Reméljük, valaki látta ezt a meccset otthon, Szlovéniában is, és elkezd dolgozni azon, hogy javuljon az otthoni hoki színvonala is, mert az most nem túl magas.”

Jaroslav Halák (kapus, Szlovákia): “Sajnos, amikor a legjobban kellett volna, nem tudtam segíteni a srácoknak a védéseimmel. Rosszkor kaptam rossz gólokat, és ez meghatározta a harmadik harmadot. Nem szabad ilyennek megtörténnie. A három gól után nem tudtunk visszajönni a meccsbe, ezért magamra vállalom a teljes felelősséget. Négy éve más csapatunk volt. A derékhad négy évvel fiatalabb volt, ereje teljében. Nehéz őket helyettesíteni, kevés fiatal dörömböl az ajtón. Azokkal kell játszanunk, akik vannak.”

Marián Hossa (csatár, Szlovákia): “Nagyon rossz érzés. Kiegyenlített meccs volt, aztán a harmadik harmad elején lőttek két gyors gólt, és azzal mindennek vége volt. Egy góllal még felzárkóztunk, de ennyi volt, amit ma tenni tudtunk. Nehéz lesz feldolgozni, de mennünk kell tovább.”

Zdeno Chára (védő, Szlovákia): “Nehéz mit mondani. Kiegyenlített meccs volt, mielőtt azt a két gyors gólt lőtték volna. Több helyzetet kell teremtenünk, és több lehetőséget, hogy lőjünk.”

Ivan Baranka (védő, Szlovákia): “Ezen a tornán a negyedik meccset kell megnyerni. Ha elveszted az első hármat, de nyered a negyediket, akkor mindenki elfelejti, mi történt előtte. De most úgy néz ki, hogy nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat a negyedik meccsünkre. Most megyünk és pihenünk egyet, aztán megnézzük az orosz?amerikai rangadót. Fel kell ébrednünk ebből a rossz álomból, összpontosítanunk a következő feladatainkra, és minden szituációban jobban kell játszanunk.”

Tomas Tatar (csatár, Szlovákia) “Nagyon rossz volt. Lőttek egy gólt a mi hibánkból, aztán még ráadásul a korong is elkezdett nekik pattogni, mi meg idegesek lettünk. Egyszerűen jobbak voltak ma nálunk.”