Mire számíthatunk az A csoportban?

Csütörtökön 13.30-kor Szlovákia?USA és Oroszország?Szlovénia mérkőzéssel az olimpiai hokitorna A csoportjában is elkezdődnek a küzdelmek.

Röviden megírjuk, hogy mit várhatunk e négyestől.

Oroszország mindig a tornák legesélyesebb csapatai közé tartozik, most viszont saját közönsége előtt muszáj olimpiai aranyérmet nyernie. Sokakban ott él még a 2010-es olimpiai negyeddöntő emlékképe, amikor 7-3-as vereséget szenvedtek Kanadától és csúfosan búcsúztak a téli játékoktól. Hazai jégen nem fordulhat elő velük ilyen, mindegyik mérkőzésen kötelező kiszolgálniuk a közönségüket.

Kapusposzton jól állnak az oroszok, Varlamov, Szemjon és Bobrovszkij, Szergej egyaránt az NHL meghatározó hálóőre. Előbbi a Coloradóban 92,4%-os hatékonysággal teljesített eleddig, míg utóbbi a Columbusban 91,8%-kal védett. A harmadik számú kapusuk Alekszandr Jerjomenko, Alekszandr, a Dinamo Moszkva kapusa, aki az elmúlt két szezonban Gagarin Kupát nyert a fővárosi kék-fehér csapattal, viszont nemrég épült fel a sérüléséből. Mindenesetre a két NHL-kapus az olimpia egyik legjobb kapuspárosát alkotja, amely kompenzálja az előttük álló, kevésbé kiemelkedő védők munkáját.

Amíg a svédeknél feltűnt Landeskog és Erik Karlsson, a finneknél Granlund és Barkov, a kanadaiaknál Tavares, az amerikaiaknál pedig van Riemsdyk, addig az oroszoknál nem robbantak be új tehetségek. Egyedül Vlagyimir Taraszenko és Valerij Nyicsuskin azok, akikre úgy lehet tekinteni, mint az elmúlt évek legjobb fiataljai. Az orosz támadósorok vegyesek, két NHL-es és két KHL-es hármast hozott össze Biljaletgyinov, amelyek a torna során akár további vegyítésre is kerülhetnek. A legnagyobb kérdés Ilja Kovalcsuk szereplése lesz az oroszoknál, ugyanis sokan visszalépésként tekintenek arra a döntésére, amikor elhagyta az NHL-t a KHL kedvéért, ezért lehet, már nem lesz képes annyira húzóemberré válni, mint éveken át.

Az USA sohasem a húzónevekről vagy a sztárokról volt híres, annyira legalábbis nem, mint amennyire a kanadai vagy akár az orosz válogatott. Viszont nagyon masszív csapatot alkotnak, erről a legutóbbi stockholmi világbajnokságon is meggyőződhettünk, amikor a harmadik helyig meneteltek, miközben valósággal kiütötték az oroszokat. A 8-3-as vereség nyilván benne maradt a házigazdákban, így már a csoportmeccseken is igazi presztízsmeccsre számíthatunk. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Vancouverben is döntőt játszottak, akkor megállapíthatjuk, hogy minden esélyük megvan az éremszerzésre. A négy évvel ezelőtti csapat magja megmaradt, a kapuban ismét ott lehet Quick és Miller, a támadó szekcióban pedig Parisé, Pavelski, Callahan, Brown, Kesler, Kessel, Kane és Backes. A nagy kérdés nyilván Dan Bylsma edző számára is az, hogy a jelentős átalakításon átesett védelem hogyan fog muzsikálni. A hátvédpárok ugyanis nem csak a négy évvel ezelőtti kerethez képest változtak meg, hanem a májusi vb-hez képest is. A vancouveri ezüstös csapat védelméből maradt Orpik és Suter, a stockholmi bronzérmes csapatból pedig Faulk és Erik Johnson. A rutinos Orpikhoz és Suterhez csatlakozott Paul Martin, aki szintén az idősebbek közül való. A többiek nagyon fiatalok, egyikük sem idősebb 24 évnél. Bár természetesen mindenki jelentős NHL-es tapasztalattal rendelkezik, kérdéses, hogy a nemzetközi rutin hiánya mennyire befolyásolja a védelem teljesítményét, különös tekintettel a nagyobb jégfelületre.

Másrészt a csapatkapitány Pavelski életútja a legjobb példa arra, mennyi tapasztalata van a csapatnak a nagyobb jégpályákon. A 2002-es ifi világbajnokság döntőjében Szlovákiában például azt az orosz válogatottat verték meg 3-1-re, amely sorai közt tudta a vb két legponterősebb játékosát, a nyolc meccsen összesen 33 pontot szerző Ovecskint és Szjomint. Két év múlva a juniorok között szintén Pavelski volt a kapitánya annak az amerikai válogatottnak, amely a döntőben Kanadát verte meg 4-3-ra. Ez volt az USA első aranyérme junior világbajnokságról, Parise pedig az arany mellé a kanadai táblázat első helyét és az MVP-nek járó díjat is besöpörte. Ezzel együtt tény, ami tény, az USA 1972-ben szerzett utoljára érmet olyan olimpián, amelyet nem Észak-Amerikában rendeztek.

Szlovákia érme igazi meglepetés lenne. Annak ellenére, hogy 2010-ben negyedikek, 2006-ban pedig hatodik lettek. Ráadásul 2012-ben ezüstérmet szereztek a világbajnokságon. Játékosállományukban mindössze három játékos nem az NHL-ből vagy a KHL-ből érkezik. A 25 fős keretből azonban mindössze heten születtek 1985 után, vagyis kissé korosnak mondható a válogatott. A sérülések is igen érzékeny ponton érintették őket, hiszen kiesett Marián Gáborík és Lubomir Visnovsky. Legjobb játékosuk a 206 centis Zdeno Chára, akinek azért akadhatnak gondjai a jégpálya nagyobb méretéből adódóan, az biztos, hogy nehezebben fogja tudni érvényesíteni méretbeli fölényét. Támadásban Marián Hossa lehet a nyerőember. A szlovák csatár jelentős olimpiai tapasztalattal rendelkezik, ez lesz a negyedik olimpiája. Eddigi három olimpiáján 15 meccsen lépett pályára, melyeken 25 pontot szerzett. Vancouverben hét meccsen kilenc pontig jutott.

A kapuban a feladat jó része feltehetően Jaroslav Halákra hárul majd, aki eddig is bizonyította, hogy képes meccset eldöntő hatékonysággal védeni. Ha ezúttal is megnyer csapatának egy-két meccset, az Szlovákiának elég is lehet a győzelemre. A fentieken túl van még egy nehezen, de leginkább sehogy sem számszerűsíthető tényező. Szocsi lesz az első olimpia Pavol Demitra nélkül. A kiváló csatár Hossához hasonlóan három olimpián szerepelt, 15 meccsen 20 pontig jutott. A jaroszlavli tragédia előtti világbajnokságon a szlovák válogatott csapatkapitánya volt. Három éve nincs köztünk, de emléke bizonyára ott él még a csapatban és extra motivációs tényező lehet.

Szlovénia történelme első olimpiai tornájára készül. Matjaz Kopitar szövetségi kapitány négy éve kapta megbízását és bár az A csoportban nem sikerült megragadni, mindig azonnal visszajutottak és az olimpiai kvalifikáció is sikerült, ami kisebb csoda volt. A vojensi selejtezőben a fehéroroszokat 4-2-re, a házigazda dánokat 2-1-re, az ukránokat pedig 6-1-re intézték el. A kvalifikációs torna hőse David Rodman volt, aki a három meccsen négy gólt és két asszisztot szerzett. Mellette még a Sabolic, Ticar, Jeglic sor alkotott nagyot, Sabolic csak egy góllal maradt el Rodman mögött. Az olimpiai válogatott sztárja persze nem közülük kerül ki, hanem minden bizonnyal Anze Kopitar, a Los Angeles Kings Stanley Kupa-győztes játékosa lesz.

A játékosnak pályafutása korai szakaszában adódtak gondok azzal, hogy édesapja a válogatottnál vállalt szerepet, hiszen egyikük sem akarta, hogy a nepotizmus vádja érje a családot. Azóta szerencsére egyértelmű lett, hogy Anze Kopitar apja nélkül is a válogatott első embere, de ezzel a gondok nem szűntek meg teljesen, hiszen öccsének, aki az ECHL-ben játszik és a tavalyi kvalifikáción tagja volt a válogatottnak, idén nem sikerült beverekednie magát a csapatba. Számunkra déli szomszédunk csapata a legközelebbi ismerős és nem csak a válogatottak közös múltja vagy az EBEL miatt. Tavzelj például Vas János csapatában, a Rouenban játszik, Golicic Szélig Viktor mellett a Brianconban, Razingar és Pavlin Bartalis Istvánnal a Troja/Ljungbyban, Robar pedig a Krefeldben Sofronnal. A hét jégpályával és 148 regisztrált játékossal rendelkező ország sikerének titka az egész világ számára rejtély, nekik pedig az olimpia minden perce ajándék lesz, kezdve az Oroszország elleni nyitómeccsükkel csütörtökön fél kettőkor.