Mire számíthatunk a B csoportban?

Február 13-án, csütörtökön magyar idő szerint délelőtt kilenc órakor Finnország?Ausztria mérkőzéssel a a második négyes küzdelmei is elkezdődnek.

Röviden bemutatjuk a csapatokat és számba vesszük, hogy kitől mire számíthatunk.

Kanada címvédőként érkezik Szocsiba, ráadásul 2002-ben Salt Lake Cityben is nyert, így most a negyedik olimpián a harmadik aranyérmét szerezheti. A győzelmi kényszer és az ebből fakadó nyomás mindig nagy a csapaton, de az ideit össze sem lehet hasonlítani azzal, ami négy éve volt rajtuk, mikor hazai közönség előtt kellett megverniük az egész világot. Steve Yzerman, Mike Babcock és Ken Holland vezette szakmai stáb annak a csapatnak a felét meghagyta az idei keretben is. Luongo, Keith, Weber, Doughty, Crosby, Nash, Getzlaf, Marleau, Toews, Perry és Bergeron ismét megküzdhet az aranyért. A kihagyottak helyét sem feltétlenül fiatal titánok veszik azonban át, a védelembe érkezik például az öt világbajnokság tapasztalatával rendelkező Hamhuis és Jay Bouwmeester, aki négy vb mellett ott volt 2006-ban Torinóban és a 2004-es világkupán is. A fiatalabb generációt Vlasic, Subban és Pietrangelo képviseli. Az egész keret legfiatalabb játékosa Duchene, akinek fantasztikus szezonja van, 50 pontnál jár már. Mike Babcock vezetőedző csapatát a sebesség és az ügyesség koordináta rendszerében állította össze.

Mi lehet a kanadaiak gyenge pontja? Mint említettük, a legutóbbi három olimpián két aranyat szerző válogatott 2006-ban Torinóban csúnyán leszerepelt, már a negyeddöntők során elvérzett. Legtöbben a nagyobb méretű jégfelületben látják a kudarc okát, amihez az NHL-ben nevelkedett játékosok nehezebben szoktak hozzá. Babcock igyekezett úgy összeállítani az idei szelekciót, hogy ez ne okozzon gondot: sebesség kell a több korcsolyázáshoz és ügyesség, mert több idejük lesz a játékosoknak a koronggal bánni. Kérdés, hogy sikerülhet-e felkészülni ezekre a kihívásokra úgy, hogy az olimpia előtt nulla percet töltöttek a jégen a játékosok a horribilis biztosítási pénzek miatt, így pedig a csoportmeccsekre marad a nagyobb pályán való közös felkészülés. A másik gyenge pont a kapusoké lehet. Babcock Luongóval, Price-szal és Smith-szel vág neki az olimpiának, ami azért nem egy életbiztosítás. 2002-ben ha Curtis Josephnek volt egy rossz meccs, jött Brodeur és nem volt probléma. 2010-ben ha Brodeurnek nem ment, jött Luongo és senki nem vette észre a különbséget. Price és Smith kiváló kapusok, de nincs olimpiai tapasztalatuk, Luongo pedig hajlamos a hullámzó teljesítményre. A Szocsit megelőző négy olimpiából kétszer egyetlen kapusra támaszkodott a kanadai válogatott, Naganóban negyedik, Torrinóban hetedik lett. Amikor megosztotta a terheket két kapus között, Salt Lake Cityben és Vancouverben, akkor megszerezték az aranyat.

Finnország, bár a nagy hokinemzetek közé tartozik, ritkán érkezik kimondottan esélyesként világversenyre. Nincs ez másként Szocsiban sem, ahol Oroszország, Kanada, Svédország és talán még az USA számít esélyesnek. Ez a finnek specialitása, a nagyok szárnyai alatt megérkeznek és aztán a nagyok számára kellemetlen meglepetéseket okoznak. Az NHL-esek olimpiai részvétele óta megrendezett négy olimpián három érmet szereztek, egy ezüstöt és két bronzot. Az aranyra talán most sincs esélyük, de az alatt szinte bármire. Ebben elsősorban kapusaikra támaszkodhatnak. Rask, Niemi vagy Lehtonen bármely válogatottban első számú kapus lehetne, Kanadával ellentétben Finnország az utóbbi időben sosem szűkölködött a nagy kapusokban.

A sérüléshullám komolyan érintette a finn válogatottat is, hiszen kiesett Filppula, valamint Mikka és Saiku Koivu is. Helyükre fiatal tehetségek lépnek, a Vancouverben bronzérmet szerző csapatból mindössze heten maradtak. Csatárposzton a floridai Barkovra, a hátvédek közül a pittsburghi Maattára lesz érdemes majd figyelni, előbbi 19., utóbbi 20. évében jár. A hét megmaradt játékos természetesen ugyanolyan fontos lesz, mint a fiatalok, a finneknél ugyanis feltehetően utolsó olimpiájára készül a Selanne, Olli Jokinen, Salo és Timonen alkotta veterán négyes. Jokinen példul kilenc gólt szerzett az elmúlt két olimpián, többet mint bárki más a mezőnyből. Az edzői poszton a Vancouverben bronzot szerző Jukka Jalonent a Torinóból ezüsttel hazatérő Erkka Westerlund váltotta, a két mester felfogásbeli különbségét a 2013-as világbajnokság egyik legjobb teljesítményét nyújtó Kontiola úgy jellemezte, hogy Westerlund nagyobb teret enged a játékosok improvizációs készségének, míg Jalonennél nagyon erősen szabályozott játékrendszerben kell játszani. Meglátjuk, hogy melyik stílus fekszik jobban a csapatnak.

Norvégiáról nekünk, magyaroknak mindig a 2002-es divízió 1-es világbajnokságon felettük aratott győzelem fog eszünkbe jutni, amivel az utóbbi évtizedekben először adódott sansz az A csoport elérésére. Ha a finnekről azt mondtuk, hogy nem igazán esélyesek az aranyra, akkor a norvég válogatottról ugyanez elmondható az érem színétől függetlenül. Legjobb eredményük a 2011-es világbajnokságon elért hatodik hely. A csapatban egy NHL-es van, a norvég mágikus hobbitvarázslónak is becézett Zuccarello, aki a Rangersben 53 meccsen 43 pontig jutott idén és aki a kellemesnél mindenképpen nagyobb hasonlóságot mutat Frodóval. Hárman a KHL-ből érkeznek, köztük Patrick Thoresen, a SZKA Szentpétervár játékosa, Jonas Holös a Lokomotiv bekkje és Haugen, a Dinamo Minszk kapusa, aki azonban idén kilenc hetet hagyott ki sérülés miatt. A keretbe a legtöbb játékost a norvég bajnokságot holtversenyben vezető Valerenga adja, szám szerint ötöt. Érdekesség, hogy a Kontinentális Kupa idei nyertese, a Stavanger Oilers csak egy játékost ad, elsősorban a légiósok dominanciája miatt. De a legtöbben a svéd elitbajnokságból érkeznek.

A válogatott élén 2001 óta Roy Johansen a szövetségi kapitány, ami feltehetően világrekord. Ez idő alatt stabil elittagságot ért el a kerettel. Az olimpiáról is jók a legfrissebb élményeik, hiszen Vancouverben csak hosszabbításban kaptak ki Svájctól és mindössze egy góllal a később bronzmeccsig jutó szlovák válogatottól. Abból a csapatból nagyon hiányzik Tore Vikingstad, aki a svájciaknak három, a szlovákoknak egy gólt lőtt. A válogatott már most készül a 2013-as stockholmi vb-n bevezetett újoncavatási hagyomány folytatására, melynek keretében a friss válogatottaknak egy szál alsóneműben kell végigmenni az utcán.

Ausztria 2002-ben szerepelt utoljára olimpián, akkor a franciákat és a szlovákokat megelőzve 12. helyet értek el. A keret legnagyobb része számunkra testközelből is ismerős lehet, hiszen 16 érkeznek az EBEL-ből. Öt játékos érkezik a Salzburgtól, 4-4 a Klagenfurttól és a Linztől, 2 Villachból és egy Bécsből. A húzónevek természetesen nem ők, hanem a New York Islanders két csatára, Vanek és Grabner. Előbbi 44 meccsen 40, utóbbi 56 meccsen 20 pontnál jár. Közülük Vanek lehet képes az egész csapatot magával húzni támadásban, Grabnerre pedig a sebesség nagyobb jégfelületből adódó különös jelentősége miatt van szükség. Mint ismeretes, a 27 éves osztrák csatár elképesztő iramú sprintekre képes, a legutóbbi All Star-mérkőzésen meg is nyerte a leggyorsabb korcsolyázás versenyét. Természetesen nem feledkezhetünk meg Andreas Nödlről sem, ő közel 200 NHL-meccs tapasztalatával a háta mögött idén tért vissza haza, előbb a Klagenfurthoz, majd a Salzburgnál kötött ki.

A tavalyi szezon végén felröppentek pletykák arról, hogy az Edmonton, esetleg a Philadelphia leigazolná a várhatóan első számú kapust, Bernhard Starkbaumot is, de az üzlet végül kútba esett. Starkbaumnak idén nincs ennyire jó szezonja, eddig mindössze 19 meccsen védett a Brynasben, igaz ezek során 93% fölötti átlagot produkált. Mindenesetre ő lehetett volna Divis után a második osztrák hokinevelés, aki eljut az NHL-be, másik három csapattársa ugyanis már draftolása előtt kint vitézkedett a tengerentúlon. A csapat korelnöke az a Gerhard Unterluggauer, aki már az 1992/93-as szezonban a Villachban játszott, jelenleg 37 éves. A 237-szeres osztrák válogatott védő már Naganóban és Salt Lake Cityben is tagja volt hazája olimpiai csapatában, utóbbi helyszínen két gólt is szerzett. Jelenléte nyugalmat és stabilitást adhat a csapatnak. Az osztrákoknak már az is nagy eredmény, hogy egyáltalán kijutottak, ehhez a németországi selejtezőben az olaszokat és a hollandokat kellett legyőzniük, majd miután a házigazdák hosszabbításban kikaptak az olaszoktól, az utolsó meccsen nekik már elég volt a hosszabbítás is, amit ki is harcoltak. Ebben a csoportban Norvégia ellen lehet esélyük.