Dab.Docler?Fehérvár 2-3

Az első harmadban eldőlni látszott a Fejér megyei rangadó, de a meccs második felére kisebb hokivarázs kerekedett a Szuperkupa-döntő első meccséből, amelynek végén mind a 3500 néző joggal éltette kedvenceit.

Két testvérpár találkozott a meccsen, de míg Hetényi Zoltán és Péter egy csapatban futott ki a jégre, addig Kiss Ákos és Dániel életükben először egymással szemben álltak fel. A Sapa Fehérvár AV19 hét légiósa közül ezúttal Jackman és Banham ,maradt ki, mert a szabályok szerint egy meccsen csak öt légiós nevezhető.

Ránézésre gyakorlatilag telt ház várta a csapatokat a Szuperkupa-döntő első mérkőzésén. A Dab.Docler nagy lendülettel vetette magát a küzdelembe, és rögtön az elején két ziccert is kialakított, mindkétszer Peterdi Imre állt Hetényi Zoltánnal szemben, de a párharcokat a Volán kapusa nyerte. Sőt a harmadik valamirevaló lövés is a hazai oldalról érkezett. Nagyjából eddig tartott az az időszak, amíg komolyan lehetett hinni a kemény dunaújvárosi ellenállásban. A másik oldalon McGregor az első fehérvári jelentkezésből nagy gólt lőtt Sevela válla felett, a 6. perc elején 0-1 állt a táblán. A kapott góltól az Újváros játéka szétesett, a játékosok elbizonytalanodni látszottak, és ez újabb vendéghelyzeteket eredményezet. A legnagyobbat Naglich hagyta ki egy 2-1-es kontra végén. Nem sokkal később Mihály Árpád emberelőnyben növelte a vezetés mértékét, majd a 16. percben Németh Attila tett pontot a meccs eéső izgamasnak mondható szakasza végére. Ekkor 3-0-ra vezetett az EBEL-csapat, fölénye minden fronton kikristályosodott. Hogy melyik a jobb csapat, az talán már a kezdés előtt is mindenki számára nyilvánvaló volt, a meccs kérdése abban állt, ki nyeri a Szuperkupa első derbijét. Nagyjából húsz perc alatt el is dőlt ez.

A második harmadra mindkét csapat kevésbé ambiciózus tervekkel jött ki az öltözőből. A DAB magához akart térni, a Fehérvár tartani az előnyt. A két cél nagyjából egybevágott, kisebb sebességen együtt mozgott a két társaság, langyos oda-vissza játék jellemezte az első tíz percet. Néha ritmust váltott a Volán, ekkor könnyen további gólokat szerezhetett volna, de ezúttal nem mentek be a helyzetek, elspsorban azért, mert alacsonyabb volt a koncentrációs szint. S ahogy ilyenkor a mi csodálatos játékunkban lenni szokott, a hátrányban lévő csapat erőre kapott, és rövid idő alatt megbosszulta a jobb csapat lazítását. A 35. percben Szappanos Dávid rövid idő alatt másodszor került helyzetbe, Kiss Ákos nagyszerű passzát beverte. Ezt követően a meccs legnagyobb helyzete Kovács Csaba előtt adódott, aki két méterről az üres kapu mellé lőtt, érthetetlen Sevela mit csinált a hosszú oldalon az akció alatt. A semleges szurkolók szájíze szerint fejeződött be a harmad. A 40. percben Contois lépett ki, megvárta, míg Pavuk Attila megérkezik a hosszú oldalon, és a 12-es nem hibázott, a kiszolgáltatott Hetényi Zoltán mellett bevágta a második hazai gólt, így 2-3-mal mentek pihenni a csapatok. Mivel még két DAB-lehetőség belefért a dudaszó előtt, a Volán-szurkolók örömmel konstatálhatták, egy gól megmaradt az előnyükből az ötperces rémálom után is.

A Volán-játékosokon látható volt, hogy Marty Raymond nem hagyta szó nélkül a szünetben a násodik húsz percben látottakat. A Volán egy csapásra visszapörgött a kezdeti ritmusra, és megint gyorsabb csapat benyomását keltette. Azonban ekkor már a DAB-ban is benne volt a jump, ezért a vendégek nem tudtak oly könnyedék helyzeteket kialakítani, mint az első harmad nagy részében. Igazi jó kis csata alakult ki, ebben a húsz percben azt a játékot láthatták a nézők, amiben a meccsfelvezetéskor minden magyar hokifan bízott. A 42. percben Contois került nagy helyzetbe, de elmaradt az egyenlítés. Öt perccel később előnybe, majd 47 másodpercig kettős előnybe került az újvárosi csapat, de nem élt a lehetőséggel. Nagyon jól dolgozott ekkor a fehérvári védelem. Felváltva vezették támadásaikat a csapatok, a Volán beszúrhatta volna a negyedik gólt, de az Acélbikák támadásai is veszélyt hordoztak. Gyorsan elrepült ez az izgalmas szakasz, mígnem 2,5 perccel a vége előtt újra Contois tehette volna fel aktív játékára a koronát egy góllal, de a bal felsőbe tartó közeli lövése nem jutott el Hetényi kapujába. 59:13-nál e,berelőnybe került a DAB, Stephan Lundh időt kért, majd levitte Sevela kapust. Az újvárosiak pontatlanul játszották meg ezt a szituációt, de így is közel álltak a harmadik gólhoz. Ezen az estén azonban az örömök addig tartottak, hogy az újvárosiak hosszú évek után igazán keményen meg tudták szorítani legnagyobb riválisukat, az Alba Volánt. Ez sem kevés, de a sikerhez ennél több kell. Folytatás szerdán, Székesfehérváron.

Stephan Lundh (vezetőedző, Dab.Docler): “Büszke vagyok a srácokra, úgy érzem nagyot küzdöttek, de természetesen csalódott vagyok, mint minden vereség után. Kár az első harmadért, ahol nálunk több óriási ziccer is kimaradt, ők pedig a semmiből szerezték meg a vezetést. A második harmadban sikerült felpörögnünk, a végén pedig mindent megpróbáltunk, de az egyenlítés már sajnos nem jött össze. Azt hiszem nem vett minket félvállról a Fehérvár, és mi is felnőttünk a feladathoz. Holnapig nincs túl sok idő, de igyekszünk csiszolgatni a hibás részeken, s még jobb formát mutatni idegenben.”

Marty Raymond (vezetőedző, Sapa Fehérvár AV19): ”Fáradtak voltunk, van aki válogatott tornán volt, van aki Észak-Amerikába ment haza. Nem volt elég összetartó a játékunk. Ráadásul könnyen jött a 3 gól, elhittük, hogy megvan a mérkőzés. Nagyon bosszús vagyok, mert mindig nagyon érdekel a győzelem. Elégedetlen vagyok, mert nem azt játszottuk, amit tudunk, biztos vagyok benne, hogy holnap sokkal jobban játszunk. A fiatalokkal is elégedetlen vagyok, néhányan nem azt nyújtották, amit várok tőlük.”

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)