Olaszország?Magyarország 4-2

Az előző két mérkőzés fáradalmai után a fiatal magyar válogatottnak sok volt a nagyon jó játékosokból álló olasz csapat. Két harmadig nagyon jól tartottuk magunkat, de a záró 20 percben már az olaszok akarata érvényesült.

Ezúttal Sevela, Gőz, Orbán és Dósa maradt ki a csapatból, ami azt jelentette, hogy 5 juniorunkból 4 a jégen volt, Mihály Árpád és Gröschl Tamás pedig végig hátvédposzton szerepelt.

Lazábbra vette az olasz válogatott az első harmadot, mint az előző két meccsen akár a fehérorosz, akár a lengyel válogatott. Mivel mi nem adtuk alább a ritmust, jelentős mértékben a magyar válogatott akarata érvényesült az első 15 percben. Bár az első nagy helyzet az olaszoké volt a 6. perc elején, többet töltöttünk a támadóharmadban, mint ellenfelünk. Az első nagy lehetőségünk Azari Zsolt előtt adódott, de ebből még nem lőtt gólt, nem úgy a 10. percben, amikor is góljával megszerezte a vezetést Magyarország. A következő percek is a miénk voltak, simán lehetett volna 2-0 is, de nem panaszkodhattunk, mert megvolt az előny, amit szépen őriztünk. Egészen a végjátékig, amikor több cserében is az olaszok domináltak. Ennek egy felesleges kiállítás, majd hátrányban egy teljesen elkerülhető gól lett a vége, így a harmad végi bizonytalanságok miatt jogosnak mondható 1-1-gyel zárult az első harmad.

A második harmad nagyon eseménydúsra sikerült. Viszonylag gyorsan hátrányba kerültünk. Az újonnan honosított Bentivogliót üresen hagytuk a kapunk előtt, szerencséjére épp elé pattogott a korong, majd ügyesen emelt Hetényi felett a kapuba. Az olaszok fegyelmezetlenül, majd a meccs felétől durván játszottak, ennek sok kiállítás lett az eredménye. Az előnyökben sem változtatott Rich Chernomaz a terven, igaz, csak három sor ment ekkor, de bátran játszatta a fiatalokat is. Az első fórban például ez az ötös játszott egy percen át: Varga, Sebők, Sárpátki, Galanisz, Németh. Eközben Ladányi az idő nagy részében bal hátvéd volt előnyben. Sajnos zsinórban három emberelőnyt is kihasználatlanul hagytunk, ez nem volt jó előjel a folytatáshoz, de az előjelek ezen a tornán nem játszanak. A negyedik 2 percet belőttük, Tokaji középre adásába Mihály ért bele utoljára, a 37. percben ezzel lett 2-2. Sajnos nem sokáig volt iksz, az exvolános Borgatello kiválóan indította Roccót, a védelmünk nem volt elég éber ? ez a meccs jelentős időszakára igaz volt ?, aki a 39. percben 3-2-re változtatta az állást. A harmad végére is jutott egy kisebb verekedés, ebben is Kovács Csaba volt aktív magyar oldalról.

A záró 20 percben megnyugodtak a játékosok, a hokival foglalkozott mindkét csapat, amely ekkor már nem volt túl magas színvonalú. Úgy mondhatnánk, zakatoltunk az egyenlítésért, de igazéból nem sokszor lehetett azt érezni, hogy komoly esélyünk van megfogni ezt az olasz csapatot. Egyértelműen fáradtabban mentek a lábak, és az agyak sem pörögtek a kellő sebességen ehhez. Becsületesen dolgozott a válogatott, nemzeti csapathoz méltó módon, de nem tudtunk ritmust váltani. Az előnyök továbbra is halványak voltak, viszont a hátrányos védekezés többször is pazarra sikerült. A kékek azonban a tőlük szokott módon jól zártak hátul. Sajnos mi egyszer-egyszer nem eléggé, a meccs is így dőlt el végképp az 55. percben, amikor nem vettük elég komolyan a kapunk körül korizgató Borgatellót, így Hetényit ismét kiszolgáltatott helyzetbe hoztuk. 4-2 lett ezzel, több gól már nem esett. Szerencsére jó momentumokkal zártuk a meccset, a torna eddigi 8 harmadának megfelelő játékkal. Jó volt látni, hogy a negyedik sorunk egy percig fel tudott állni 5 az 5 ellen, majd pedig hogy a kapus lehozatal által ismét végig bent tudtuk tartani a korongot és helyzetig jutottunk.

Összességében nagyon hasznos, jó torna volt ez, reményt keltő játékkal, de az értékelést meghagyjuk a szakembereknek.