A nők és az NHL-esek olimpiájára a legbüszkébb

Az a cél, hogy ugyanolyan jól sikerüljön ez a torna, mint a vancouveri ? jelentette ki Rene Fasel. Az idén 20. éve regnáló IIHF-elnökkel a thehockeynews.com készített egy számvetésszerű nagyon alapos interjút. Ebből közlünk nagyon érdekes részleteket.

Nem csak játékos volt, de karrierje végeztével hokibíró is. Nem vágyódik vissza?

Nem, de azt kell mondjam, a jelenlegi munkám legnagyobb része így is a játékvezetésről szól. Döntést hozni, amikor az emberek eltérő dolgokat akarnak és igazából senki nem tudja, merre van az előre. Ugyan nem vagyok a jégen, de munkám része, hogy döntéseket hozzak és belefújjak a sípba. Rávenni az embereket arra, hogy kövessék a szabályokat és tartani a helyes irányt. Eltörtem a térdem 20 évvel ezelőtt síelés közben, azóta nem túl gyakran megyek jégre. Természetesen tudok korcsolyázni és ha alkalom nyílik rá, korcsolyázom is, de nem keresem külön a lehetőséget. Örülök, ha korizhatok és nagyjából ennyi.

Azt is tudjuk, hogy régen mint fogorvos praktizált. Ez olyasvalami, ami még foglalkoztatja vagy ezt is maga mögött kellett hagynia?

Jelenleg is tagja vagyok a NOB orvosi bizottságának, tehát gyakran találkozom orvosi problémákkal. Egy kanadai fogásszal, Paul Piccininnivel dolgozunk, aki Torontóban él és az olimpiai falu fogászati problémáinak megoldásáért felelős, erre dolgozott ki egy fogászati programot. Ezt együtt csináljuk már Nagano óta. A doktori értekezésemet is az olimpiai játékok fogászatából írtam. Tehát ezzel továbbra is sokat foglalkozom. Nagyon komolyan meg kellett dolgoznom azért, hogy fogász lehessek és 17 évig praktizáltam is a fribourgi rendelőmben, mielőtt úgy döntöttem, csak a hokival fogok foglalkozni. Szerencsés vagyok, hogy az a munkám, ami a hobbim és az a hobbim, ami a munkám.

1994-ben lett az IIHF elnöke. Mire a legbüszkébb, amit elért ez alatt az idő alatt?

Hogy ötször sikerült elhoznunk az NHL-eseket az olimpiára, azt kell mondjam, ez tényleg nagy dolog. Hogy a női hoki is ott van az olimpián, ez szintén. Részese voltam, amikor döntés született a 90-es évek elején arról, hogy a nők indulhatnak Naganóban. Igen, ez volt a legfontosabb. Aztán majd úgyis az utókor ítéli meg a működésemet.

Az tényleg kemény tárgyalás lehetett áthozni az NHL-t szezon közben Japánba. Észak-Amerika még csak-csak…

Szerencsénk volt. Volt olimpia Salt Lake Cityben és Vancouverben is, ez mindent sokkal könnyebbé tett. Az öt olimpia közül Torino volt a legnehezebb, mert a döntés túl későn született meg (végül nem is engedték el az NHL-eseket csak a torna legvégére). Így nem is voltunk igazán felkészülve rá, hogy fogadjuk őket. Torino éppen ezért nem is volt nagy élmény számukra. Nem volt könnyű.

Mit gondol, jönnek legközelebb is, vagy nagyon meg kell ezért majd küzdeni?

Minden azon múlik, hogy sikerül Szocsi. Nagyon, nagyon, nagyon keményen dolgoztunk azért, hogy minden igényt kielégítsünk, játékosokét, vendégekét, az NHL fontos embereiét, mindenkiét. Az a cél, hogy ugyanolyan jól sikerüljön ez a torna, mint a vancouveri. A körülmények, a környezet más, de biztos vagyok benne, hogy nagyszerű hokimeccseket fogunk látni.

Mit gondol, miért olyan nehéz a női mezőnyt kiegyenlítettebbé tenni, hogy Kanada és az USA ne lógjon ki ennyire felfelé? Van ezzel dolga az IIHF-nek és ha igen, mit tesz ennek érdekében?

Az az igazság, hogy Kanadában és az USA-ban jóval több játékos van. Nem mindegy, hogy 800 ezer játékosból kell kiválasztani a legjobb 22-t vagy 80-ból. A férfiakkal is rengeteg munkánk van még a költségek és a biztonság miatt. Az európai országok szövetségei pedig, miközben igyekeznek megoldani a férfi jégkorong problémáit, gyakran elfeledkeznek a női hokiról. Természetesen a pénz sem ugyanaz a női, mint a férfi jégkorongban. De általában véve is elmondhatjuk, hogy Európában jóval kisebb érdeklődés övezi a női csapatsportokat, mint Észak-Amerikában.

Van valami, amit nem ért el, de szerette volna, ha sikerül?

Az egyik legnagyobb aggodalmam az elmúlt 20 évben a játék sebességének elképesztő mértékű felgyorsulása volt. Ennek következtében ugyanis a sérülések is sokkal súlyosabbak lettek. El tudja képzelni, hogy volt idő, amikor a játékosok és a kapusok is fejvédő nélkül játszottak? Ma már ez elképzelhetetlen. A jövő legnagyobb kihívása az agyrázkódások és a fejsérülések kezelése lesz. Nagyon örülök annak, hogy az NHL is elkezdett komolyan küzdeni a fejre irányuló támadások ellen. Ennek ellenére még mindig nagyon sok az agyrázkódás. Hogy mit tehetünk, arról le kell ülnünk az NHL-es játékosok képviselőivel és az NHL-lel és hármasban kitalálni, mit kezdjünk ezzel a problémával. Meg kell védenünk a játékosokat.

A másik nagy kihívás, hogy a hoki túl drága sport lett, ma már a gazdagok sportja, még Kanadában is. Pedig Kanadában járva mindig elcsodálkozom, hogy mennyire olcsó itt a felszerelés, a korcsolya, az ütők, a kesztyűk, ezek mind féláron vannak az európai árszínvonalhoz képest. Ez az egyik probléma. Ilyen körülmények között pedig nem egyszerű növelni a sportág népszerűségét.

A jégkorong klasszikusan egy északi féltekére jellemző sport, nem vagyunk eléggé jelen a déli féltekén, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon már inkább. A sportág jövője egyértelműen Ázsia. Mindent megteszek azért, hogy meggyőzzem Gary Bettmant, hogy jöjjenek el a 2018-as olimpiára, Koreába. Az egy hatalmas piac. A Föld népességének legnagyobb része ott él és a gazdasági lehetőségek is jók. Ha népszerűsíteni akarjuk a sportágat, Ázsiának elsőbbséget kell élveznie. Kína jelentkezik a 2022-es rendezésre. És ha Kínában a jégkorong erős, az azt is fogja jelenti, hogy egész Ázsiában az. Ez pedig segít nekünk globálisan fejleszteni a sportágat. Az NHL brandjének is új kitörési pontot jelentene. Ez szintén nagyon fontos ügy. Kínában jelenleg 500 regisztrált jégkorongozó van. 500! A Föld legnépesebb országában, ahol másfél milliárd ember él. Vannak jégpályáik, de azokon többnyire gyorskorcsolya vagy jégtánc megy. Ez egy speciális probléma, ha megnézi, Londonban a kínai delegáció szerezte a legtöbb érmet, de ezek között egyetlenegyet sem szereztek csapatsportban, azok arrafelé nem annyira népszerűek.