Egy napig edzőtáboroztak az U15-ös lányok

Január 24-én összegyűltek egy napra a legfiatalabbak a Jégpalotában. Két válogatott játékost kérdeztünk az eseményről.

“Ahogy én visszaemlékszem, amikor először kihirdették, hogy U15-ös összetartásunk lesz még évekkel ezelőtt, azt gondoltam, hogy leszünk maximum 20-an ? így emlékezett vissza a Kanada ellen duplázó Horváth Tifani. ?Amikor odaértünk és névsorolvasás volt, csak ámultunk-bámultunk, hogy eddig hogy nem találkoztunk egymással. Aztán jött az első jeges edzésünk, ahol nagyon furcsa volt, hogy mindenki sisakja alól kilóg a copf. Aztán lassan kezdtek kialakulni a barátságok, hogy ki kivel tud a legjobban játszani, és bár lányokról van szó, de nem volt olyan nagy klikkesedés. Persze megvoltak a párok, vagy épp a hármasok, akik nagyon jóban voltak egymással, mégis, ha két lányt egymással szembe állítottak, tudtak miről beszélgetni. Nagyobb ellentétek nem voltak.

Amikor kaptuk a tájékoztatót, hogy 2013-ban női U15-ös válogatottat hívnak össze, szerintem mindenkinek feljöttek a régi emlékek, hogy milyen jó is volt még olyan kicsinek lenni, amikor a mostani eredményeinkről és még elérendő céljainkról csak suttogtunk, hogy egyszer valóra váltjuk! Az U18-asok közül mindig 2-3 lány mehetett az összetartásokra segíteni a “kicsiknek”, néha előadásokat tartani, hogy mi is voltunk ilyen idősek és akkor mik voltak a legnagyobb kihívások számunkra és hogyan birkóztunk meg vele. Egy idő elteltével kialakult az a 3-4 lány, aki folyamatosan jár az összetartásokra, köztük én is. Ha belegondolok, hogy talán akinek most magyarázzuk, hogy hogy tartsa a lábát, amikor kanyarodik, egyszer a csapattársunk lesz a felnőtt válogatottban, hihetetlen. Bár nekem kicsit szomorú is, mert addigra én leszek az “idős” ők meg a “friss husik”!

Azért is furcsa, mert a két húgom, Vanessa és Dominika is tagja ennek a válogatottnak. Mindketten nagyon ügyesek, de először furcsa volt az a helyzet, amikor odamentem hozzájuk és nekik magyaráztam, hogy miben hogyan kell még fejlődniük. Kicsit tartottam tőle, hogy nem fogják komolyan venni, de mint kiderült, felesleges volt, mert éretten el tudják különíteni a magánéletet a jégkorongtól. A mostani U15-ös válogatottban a legidősebbek 1999-ben születtek és egészen 2004-ig vannak lányok. Az összetartás programjában nincs semmi hókuszpók, két jeges-, egy szárazedzés és meeting. A legfontosabb az, hogy át tudjuk nekik adni, amit mi tanultunk, és remélem, egyszer már csak azt fogjuk egymásnak kiabálni, hogy “Lövöm, te menj kipattanóra!”

“Reggel mentünk a Jégpalotába, már akkor gyülekeztek a lányok, akik az ország különböző pontjairól érkeztek ? kezdte a beszámolót a táborról a divízió 1/B-be jutást érő gólt szerző Kiss Andrea. ? Utána megérkeztek az edzők is, akik két öltözőbe osztották el a lányokat. Az első edzés két órán át tartott, közte egy rolbás szünettel. Az első felében Holéczy Roger tartott koritechnikai edzést, mindeközben a kapusok külön edzésen vettek részt, a második órában pedig négy felé osztották a pályát az edzők, és különféle korongos ügyességi feladatok voltak. Amikor vége lett az edzésnek, a lányok levezettek, utána ebédeltünk egy jót. Ezt követően felmentünk a Metodikai Központba, ahol taktikai és egyéb előadásokat tartottak. Az elméleti anyagok után két csoportra bontották a lányokat, voltak a pirosak és a fehérek, akik egymás ellen játszottak. A piros csapatot Medgyes Dorottyával együtt irányítottuk, míg a másik csapatnál Krivi Krisztina és Poltzer Renáta látta el az edzői feladatot, a szakmai stáb pedig a pálya széléről nézte a meccset és elemzett. Sajnos végül a fehérek nyertek, majd a frissen edzővé avanzsált válogatottbeli csapattársaimmal edzésre mentünk.”