Bobby Ryan nem elég állhatatos

Ahogyan az várható is volt, hatalmas vihart kavart a január elsején kihirdetett amerikai olimpiai keret. Azóta napvilágot látott pár bennfentes információ egyes játékosok kihagyásának lehetséges okairól.

Mivel blogunkon is megoszlott a kommentelők véleménye, ezért nagyon röviden összefoglaljuk azt, amit tudni lehet. Az egyik legnagyobb vihart Bobby Ryan kihagyása kavarta. Az Ottawában 42 meccsen 36 pontig jutó csatár a szakmai stáb véleménye szerint jelenleg még nincs a legjobb hat amerikai támadó között. Így viszont olyan képességeket rangsoroltak előre, amelyek nem számítanak Ryan erősségei közé, például a korcsolyázást vagy a hátrányos védekezést. A harmadik sor ütköző emberének sokkal nagyobb mennyiséget kell korcsolyáznia, mint amennyihez Ryan szokva van, és a speciális egységekben is van nála jobban teljesítő játékos. Ráadásul Brian Burke, korábbi general menedzsere az Anaheimnél, jelenleg a Team USA egyik igazgatója sem volt mellette. A szóbeszéd szerint egyenesen ezekkel a szavakkal jellemezte a játékost: ?Nem elég állhatatos. Nincs és nem is lesz olyan szó a szótárában, hogy állhatatos. Ki sem tudja ejteni.? Erre mondják, hogy nem kell ellenség, ha az embernek ilyen barátai vannak, márpedig ha valaki, akkor Burke nyilván jól ismeri egykori játékosát.

A másik leginkább vitatott pont Keith Yandle kihagyása volt. Róla állítólag az a vélemény alakult ki, hogy legalább akkora veszélyt is jelent csapatára nézve, amekkora hasznot is hajthat. Szerepeltetését tehát túlságosan kockázatosnak ítélték a szakvezetők. Ráadásul balos az ütőfogása, amiből túlkínálat van, tehát kerettagságával szűkültek volna a variációs lehetőségek. Kyle Okposo jelenleg a második leggólerősebb amerikai csatár az NHL-ben, de nála ? akár csak Pominville-nél ? úgy gondolták, hogy a nagyobb jégfelület okozhat problémákat. A kapusoknál egyszerűbb volt a helyzet. Mivel sem Bishopnak, sem Schneidernek nincs még jelentősebb playoff-tapasztalata, így ők viszonylag hamar kiestek a jelöltek közül.

Ezzel persze a vitáknak nem lesz vége. Két dolgot azonban nem szabad elfelejteni. David Poile, a válogatott general manager-e élőben látta a csodát a jégen, vagyis amikor Lake Placid-ben a nevenincs játékosokból álló amerikai válogatott legyőzte a félelmetes Szovjetuniót. Ez 1980-ban történt, azóta sem született amerikai férfi aranyérem. Poile szintén ott volt Vancouverben és saját szemével látta, amint Sidney Crosby lelövi az újabb aranyéremről szőtt amerikai álmokat. Most ő vezeti a válogatottat, feladata nehezebb, mint bármikor a történelemben, ha tekintetbe vesszük, mennyi kiváló képességű játékosa van az USA-nak.

A másik dolog, hogy a behívottakon kívül számos játékos kapott értesítést, hogy álljon készen, mert bármikor közbejöhet egy sérülés. Az eddigiekből kiderülhetett azonban, hogy ilyen esetben sem automatikusan a kanadai táblázat következő helyezettjét fogják behívni. Csapatot építenek ugyanis, posztról posztra, sorról sorra. Mindenkinek meglesz a feladata, miközben arra is figyelni kell, hogy a játékosok egymásból is a legjobbat hozzák ki. Elképesztő felelősség, nagyon sok tapasztalat és munka van mögötte, emberek tucatjai kelnek és fekszenek ezzel minden nap, hónapok óta. Ha kicsit közelebbről szeretnénk megismerni annak folyamatát, amikor az NHL nagyágyúi 4-5 órás meetingen rakják össze a legjobb csapatot, akkor olvassuk el az ESPN vonatkozó nagyszerű cikkét.