Be lehet-e tiltani a verekedéseket?

 

Ha annyi baj van vele, tulajdonképpen ez lenne a legegyszerűbb megoldás. Ha tehát mégsem ezt teszik, annak oka van. Melyek ezek, hol a bunyó igazi helye a hokiban? Ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni.

Az NHL előszezonja nem az új csoportbeosztásokról, a címvédés esélyeiről, hanem a verőemberekről és a bunyóról szólt. Mi is számtalan cikkben írtunk aktuális történésekről, például az új fejvédős szabály kijátszásáról vagy a Kessel-ügyről. Írtunk tovább Yzerman kezdeményezéséről, amely a verekedőket véglegessel büntetné a tengerentúlon is, és történeti áttekintést is adtunk a verőemberek megjelenéséről az NHL-ben, valamint arról, hogy kutatók szólítják fel az NHL-t a bunyók kiktatására. Lezárni nem tudjuk, de most egy időre elengedjük a témát, egy utolsó elemzés ismertetésével, amelyet annak idején egyik kedvenc hokis portálunk, a Puck Daddy egyik legrégebbi munkatársa írt.

Kell tehát a bunyó a hokiban vagy sem? A kérdés megfogalmazható provokatívabb módon: Bettman miért nem tiltja meg a verekedést? Üzleti érdek fűződik hozzá, vagy ehhez még ő sem elég erős. Nos, egyes vélemények szerint, ha 20 évvel ezelőtt áll elő ilyesmivel, az karrierje végét jelenthette volna, mára azonban alaposan megváltozott a helyzet. Egyrészt sokkal elismertebb és erősebb lett, másrészt nagyon komoly üzleti érdekek szólnak a betiltás mellett. Elég csak az agyrázkódások körüli egyre nagyobb figyelemre utalni vagy arra a hatalmas összegre, amit az NFL volt kénytelen utólag kifizetni a már nem aktív játékosok egészségügyi kárpótlása gyanánt.

Ha tehát Bettman nem lép fel komolyabban a bunyók ellen, arra valószínűleg jó oka van. Először is, a fizető nézők jelentős része nincs ellene. Sőt, embert nem láttak még egyetlen hokiarénában sem, aki egy bunyó alatt indult volna ki popcornért. A főkomisszár igyekszik semleges álláspontot elfoglalni bunyó-ügyben. Egyrészt elismeri, hogy a játékban sok a szenvedély, ami természetes úton hozza magával a verekedéseket, ugyanakkor tagadja, hogy a liga azt valaha is különösebben reklámozta volna. Ez utóbbi állítás egészen biztosan nem igaz. Ahogyan a blogszerkesztő írja, a Puck Daddy indulásakor egyértelmű versenyelőnyt jelentett a liga hivatalos honlapjával szemben az, hogy az nhl.com-on egy belső policy értelmében nem jelenhettek meg verekedésekről videó-összefoglalók. Aztán a liga látta, hogy ez mennyi kattintást hoz, és ma már Parros sérülése is felkerülhet.

Természetesen tudatos kampány soha nem szólt a verekedések reklámozása mellett, de nem is úgy kezelik, mint egykor vagy mint a sport brutalizálódásának egyik jelenségét, ahogyan azt a legtöbb média ma beállítja. Arról, hogy üzletileg mennyire jövedelmező vagy káros a bunyó intenzív jelenléte a hokiban, Bettman a következőket mondja: “Valakiknek ez tetszik, valakiket ez taszít. Ebben az üzletben nincsenek abszolút kategóriák.” Bettman szerint ez igaz a hokiszüzekre is: valakiket elsőre nem hoz izgalomba a játék, de a bunyó annál inkább, és vannak olyanok is, akiknek már első alkalommal is bejön a hoki, de a verekedések taszítják őket.

Bettman másik fő érve az, hogy ez nem villanykapcsoló, nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni ilyen mélyen a sportág hagyományaiban gyökerező dolgot. Húszéves elnöksége alatt a verekedések száma csökkent. A kimondottan verekedésekre alkalmazott játékosok száma szintén csökkent. Ma már szinte nem is látni olyat, hogy komplett sorok leállnak egymással öklözni. Olyat pláne nem, amikor az egész kispad beugrik. Pedig régebben ezek sem voltak ritkák. Itt jön a képbe az idei új szabály, amely kétperces kis büntetéssel szankcionálja a sisak levételét. Persze egyszer-egyszer ki lehet játszani, de a szabálykönyv ilyen apró változásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy csökken a verekedések száma. Jó példa erre az úgynevezett instigator rule bevezetése 1992-ben. E szabály értelmében a verekedés kezdeményezője plusz kétperces kis büntetést kapott. Az alábbi grafikonon jól látszik, milyen radikális változást hozott ez az apróság is a statisztikákban. A kék vonal jelöli a verekedőemberek által kapott büntetéspercek, a zöld pedig az általuk játszott meccsek számának alakulását. Az eredmények egyértelműek: a mérkőzések száma nőtt, a kapott büntetésperceké csökkent.

instigator_rule
Forrás: http://www.boysonthebus.com/2013/09/25/the-evolution-of-goon-culture-in-the-nhl/

Hasonló változásokat várnak az idén bevezetett sisaklevétel büntetésétől is. Nem jelent radikális változást, egyesek számára talán nem tűnik többnek apró kellemetlenségnél, mégis, ez egy újabb lépés a verekedések visszaszorításában. Még puhább változás, hogy idén úgy tűnik, a vonalbírók azt az instrukciót kapták, hogy ha a helyzet engedi és nem túl veszélyes, már a sisaklevétel pillanatában közbeavatkozhatnak. Ez természetesen nem írott szabály, nem is hivatalos stratégia. Méltó példát erre az október 22-i Edmonton–Montreal mérkőzésen láttunk példát, amikor a vonalbírók még azelőtt szedték szét a sisakjukat levevő Travis Moent és Luke Gazdicot, hogy elkezdhették volna a bunyót. Mindkét játékos sportszerűtlen magatartásért kapott két percet és nem verekedésért.

(Érdekességképpen mindenképpen ide tartozik, hogy a verekedésekkel szemben évtizedekig zéró toleranciát alkalmazó európai hokikultúrában az utóbbi években enyhülés mutatkozik. Egyes ligákban már nem jár egyből végleges egy-egy bokszpárbaj után. Ilyen az EBEL is, ahol a jelenleg érvényes szabály szerint csak a második fight után kell 5+20-at adni a vétkesnek, az első verekedést megússza sima 5 perccel.)

Általában nehéz egyetérteni Bettmannel, de ebben az esetben teljes mértékben igaza van: a hoki túlságosan gyors, túlságosan fizikai sport ahhoz, hogy a verekedéseket be lehessen tiltani, és nem is célszerű a játékot alapvetően befolyásoló, radikális szabályváltozásokat forradalmi gyorsasággal bevezetni. Főként úgy, hogy a játékosok kiállnak a bunyók létjogosultsága mellett. Apró lépések és olyan szimbolikus üzenetek, mint Rolston edző mégoly igaztalan tízezer dolláros “kis büntetése” az előszezonban, azonban hosszú távon oda vezethetnek, hogy az érintett szereplők átgondolják a bunyó helyét és szerepét a hokiban. Ha pedig olyan a helyzet, amúgy sincs min sokat gondolkodni, le kell venni azt a fejvédőt.

Cimkék: , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
szeptember 23., szombat
U18 12:40 VSVMAC 4-3VÉGE
U18 12:40 ZASETO 0-10VÉGE
EWHL 15:00 KMHHVI 8-0VÉGE
U18 16:00 EHLAVS 4-9VÉGE
U18 16:00 KACVAS 7-0VÉGE
U18 16:00 RBSMIS 13-1VÉGE
U18 18:00 VICUTE 6-0VÉGE
U18 18:55 OHWKMH 4-2VÉGE
EBEL 19:15 HCIAVS 4-2VÉGE
szeptember 24., vasárnap
U18 09:15 VSVAVS 8-2VÉGE
U18 09:15 ZASMIS 0-3VÉGE
EWHL 09:50 HVIKMH 1-5VÉGE
U20 12:10 KMHVAS 1-5VÉGE
U18 12:20 EHLMAC 0-8VÉGE
U18 12:20 RBSETO 11-2VÉGE
U20 12:40 ZNOUTE 7-1VÉGE
U20 14:40 MACETO 5-2VÉGE
EL 17:00 DABVC2 7-2VÉGE
EL 17:30 TITMIS 3-4 BVÉGE
U20 17:30 DHKAVS 7-5VÉGE
EBEL 18:00 HCBAVS 7-2VÉGE
EL 18:00 FTCBRA 5-4VÉGE
EL 18:30 UTESCC 4-2VÉGE
szeptember 25., hétfő
EL 18:00 DABSCC 1-4VÉGE
EL 20:00 MACBRA 4-3VÉGE
    • M4 SPORT
szeptember 27., szerda
U20   ETOMIS 
U20   KMHPEF 
MK 18:00 UTEMAC 
MK 18:30 MISFTC 
MK 18:30 TITDAB 
MK 18:55 KMHVAS 
szeptember 28., csütörtök
U18 17:15 ETOVAS 
U18 17:40 AVSMAC 
U18 18:00 ZEGPEF 
U18 19:00 DHKSZD 
szeptember 29., péntek
U20 15:40 VASRBS 
U20 17:10 MACVIC 
U20 18:00 UTEHCI 
EBEL 18:45 AVSRBS 
    • M4 SPORT
U20 19:10 DHKEHL 
szeptember 30., szombat
NŐI 12:00 HUNPOL 
U20 12:40 AVSVIC 
U20 12:40 MACOHC 
U18 13:00 MISUTE 
U20 13:10 DHKHCI 
U20 15:00 UTERBS 
U18 15:40 KMHZNO 
GÁLA 16:00 HUNFIN 
U20 16:10 KMHG99 
U20 16:40 VASEHL 
ROM 17:30 SCCGAL 
ROM 17:30 SSTPRO 
VÁL 19:00 HUNPOL 
október 1., vasárnap
U20 09:40 DHKRBS 
U20 10:10 UTEEHL 
ROM 10:30 SSTPRO 
U20 13:10 MACG99 
U20 13:40 KMHOHC 
U20 13:40 VASHCI 
U20 15:30 ETOVSV 
U20 15:40 AVSHDJ 
EBEL 17:30 EHLAVS 
ROM 17:30 SCCGAL 
október 2., hétfő
ROM 17:30 STEBRA 
   H I R D E T É S
Partnerünk