Mentálisan nem voltunk teljesen felkészülve

A dunaújvárosiak svéd mestere a Stavanger elleni mérkőzés értékelésénél messzebbre is tekint.

Sokat tettünk a Stavanger elleni mérkőzésen is a jó eredményért ? kezdte az értékelést Stephan Lundh ?, egy szavam nem lehet a játékosaimra. Büszke vagyok rájuk, mentek, akartak, hajtottak. 9 gólt kaptunk, 1-et lőttünk, nagyon kikaptunk, szerintem az eredményt tekintve jobban, mint amekkora a különbség a két csapat között. De a vereségünk természetesen abszolút reális volt. A Stavanger jobb csapat, a költségvetése sokszorosa a miénknek, jó légiósaik és jó hazai játékosaik vannak. Sokan közülük rendszeres résztvevői az elit világbajnokságoknak is. Testközelből láttunk egy csapatot, amelyiknek olyan a tudása, amelyhez mi is szeretnénk közelebb jutni.

Úgy érzem, mindenki megpróbálta a norvégok ellen is a tudása legjavát adni. Kifejezetten örültem például annak, hogy milyen teljesítményt nyújtott a hosszabb sérüléséből visszatérő Galanisz Azarival és Kiss Ákossal az oldalán. Sevelát azért kellett lecserélnem, mert nem érezte jól magát. Kiss Tamás állt be a helyére, és nagyon keményen dolgozott. Büszke voltam arra a kemény munkára, amit a játékosok a norvégok ellen is az első perctől az utolsóig elvégeztek. Hogy mégis ekkora lett a különbség? Talán azért, mert a játékosok talán túl gyorsan felejtették el, hogy a pénteki meccset mitől sikerült megnyernünk. Igazán apró dolgok döntöttek. A legfontosabb az volt, hogy bár fizikailag fel voltunk készülve, és abban nem is éreztem problémát, de mentálisan nem sikerült ez teljes mértékben. Nem volt meg teljesen az az eltökéltség és hit, ami a szoros eredményhez kellett volna.

Sok oka lehet ennek. A legfontosabb, hogy a Kontinentális Kupának ebben a körében már csupa nagyon erős csapattal találkozunk. Ez az általunk megszokottnál sokkal nagyobb sebességű játékot követel meg. Mindent egy picivel gyorsabban kell csinálni, mint itthon. Gyorsabban kell lekezelni a korongot, gyorsabban kell eldönteni, mit kezdesz vele, gyorsabban kell megjátszani, fel kell készülni arra, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatnak. Úgy tűnik, egyelőre arra vagyunk jók, hogy egy-egy meccsen képesek legyünk megfelelni ennek a kihívásnak, de sorozatosan nem megy még ugyanez. Ez kell legyen a magyar jégkorong fejlődésének a következő lépése is.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Meg kell néznünk, mit csináltak a dánok és a norvégok, gyakorlatilag azt kell lemásolni. Sokat fejlődött a MOL Liga, idén már hat csapat liheg egymás nyakában, de tovább kell dolgozni a magyar hoki fejlesztésén. Folyamatosan nagyobb kihívásokra van szükségük a csapatainknak. El kell tűnniük az olyan meccseknek, mint például az Újpest elleniek, ahol mindenki szinte biztosra veszi a győzelmet. Kellenek még erős csapatok a bajnokságba, legalább 8-10 csapat lenne jó. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, és csak megfelelő erejű csapatot szabad beengedni. Ha nincs olyan, maradni kell annál, ami van. Mindenesetre ezzel változatosabb lenne a bajnokság, a játékosoknak többet kellene kiadniuk magukból minden meccsen, és ez a közönséget is jobban érdekelheti. El kell tudnunk adni a jégkorongot még jobban, hiszen a hangulatos, nagy közönség előtt játszott meccsek is feldobják a csapatokat, sokkal könnyebb így pörögni. Ezzel közelíthetnénk azokhoz a csapattokhoz, akikkel most játszunk. És persze kell még egy kis türelem is, hiszen ez a munka pár év alatt hozza meg a gyümölcsét.

Nekünk, edzőknek pedig rendszeresen meg kell osztanunk egymással tapasztalatainkat, véleményünket. A válogatott szövetségi kapitánya Németországban tartózkodik az idő túlnyomó részében, a stábtagoknak is van más foglalkozásuk, nem sokat vagyunk szem előtt. Három éve dolgozom Magyarországon, de a mindenkori szövetségi kapitány még egyszer sem kérdezte a véleményemet. Szerintem ezen érdemes lenne változtatni, nekünk edzőknek rendszeresen beszélnünk kellene egymással, hogy lássuk, együtt mit tudnánk tenni a magyar hoki fejlődése érdekében.