A részletekre kellett odafigyelnünk

Pozitív az összkép, tömören így értékelte Ladányi Balázs a válogatott elmúlt heti munkáját. Kíváncsian várta az új csapat bemutatkozását, ezúttal elmondja, milyen volt ez a hét nap.

“Ami egyértelműen leszűrhető, az az, hogy a helyzetkihasználás akadozott, viszont a fiatal hátvédeink megoldották a feladatukat. A lengyelektől és az ukránoktól 1-1 gólt kaptunk, ez dicséretre méltó teljesítmény, mindenki hozzátette, amit kellett. Áprilisban vissza kellett állítani a védelembe a legjobb centerünket, Vas Marcit, az elmúlt hét alapján el tudom képzelni, hogy a jelenleg Németországban is bekkelő társunk jövőre újra felbukkan elöl, mert lehet, hogy Rich Chernomazék úgy látják, van hátul elegendő megfelelő bekk. A látottak alapján szinte minden fiatal hátvéd megállta a helyét. Kapusposzton áprilisban gondban voltunk, nem volt egy biztos kezű kapusunk sem, ezért reaktiváltuk Szuper Leventét, aki ismét igazolta, hogy rá mindig lehet számítani. Ezúttal nem számolt a szakvezetés Szuper Leventével, és mégis úgy tűnik, négy olyan kapusunk is van, akire számíthatunk a vb-n.

Bármikor mondhatjuk egy torna vagy mérkőzés előtt, hogy az eredmény nem számít, de az eredmény mindig számít. Olyan szempontból feltétlenül, hogy mindenki mindig nyerni megy a jégre, senki nem szeret veszteni. Most nem az eredmény volt a legfontosabb, hanem az, hogy megvalósítsuk az edzők által kért taktikai elképzeléseket. Ez nagyrészt sikerült.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Az ukránok sem vették a tornát félvállról, ellenünk pedig végképp nem. El akarták küldeni nekünk az üzenetet, hogy a vb-n mire számíthatunk ellenük. Remélem, marad a tendencia, és ebben a szezonban is úgy lesz, mint az utóbbi években, hogy a tét nélküli meccseket ők nyerik, de a világbajnokságon mi lövünk nekik több gólt. Egy jó felkészüléssel képesek vagyunk legyőzni az ukrán válogatottat is, remélem, ismét sikeres lesz a vb előtti közös munka. Ahogy hallom, ebben a szezonban is hosszú felkészülést tervez a válogatott szakmai vezetése. Ennek nagyon örülök, mert ahogy mondani szoktam, számomra szanatórium a válogatottnál végzett munka. Nem tudnak tőlem olyat kérni az edzők, amit ne szívesen, teljes erőbedobással csinálnék végig, mert érzem, hogy minden mozdulat, gyakorlat az előnyömre és a csapat előnyére válik. Azért vagyok itt még húsz év után is, mert a válogatott összetartások ideje alatt nem tudok olyan helyet elképzelni a világon, ahol szívesebben lennék és jobban érezném magam, mint itt.

Ezúttal is nagyon kemény munkát végeztünk. Szezon közben szokatlan, hogy napi három edzésünk legyen, ráadásul egyik sem volt rövid. Hétfőtől csütörtökig nagyon nagy volt a strapa. Nem kifogásként mondom, de ez meg is látszott a három mérkőzésen, mert ehhez a terheléshez nincs hozzászokva senki ilyenkor. A világbajnokságra teljesen más állapotban utazunk majd, több idő lesz az izmoknak a regenerációra. De ezt most így tervezték az edzők, mert számukra tényleg nem a jó eredmény elkérése volt a legfontosabb cél ezen a hétvégén.

Az utóbbi időben 1-2 gólokat kapunk a komoly csapatoktól, ez a védekezést dicséri. 1-2 gólokat lövünk, ez jelentheti a helyzetkihasználás impotenciáját, de mutathatja azt is, hogy a másik csapat is kiválóan védekezik. Ez történt vasárnap is. Két jól védekező csapat találkozott.

Pályafutásom során volt már egy pár edzőm, aki azt mondta, hogy a védekezéssel lehet bajnokságot nyerni.

Ezen a tornán nagyon fontos volt a csapat védekezése, ezen volt a hangsúly. De nem olyan sündisznó-védekezést játszottunk, mint például a kazah vagy a szlovén ellen szoktunk. Az edzők engedték, hogy a támadóharmadban szabadon szervezzük a játékot. A részletekre kellett odafigyelnünk, ezeket sulykolták az edzők és ezt kérték számon. A nagyon fontos apróságokat, amelyek nem is apróságok. Sok ilyet gyakoroltunk, sok részletet magyarázott el a stáb, és a meccseken elvárta, keményen számon is kérte rajtunk ezek alkalmazását.”