A lengyelek nem favoritok, de győzni jönnek

A Kontinentális Kupa hétvégi fordulójának két nem magyar csapata a Cracovia és a Slavija. Lássuk őket.

Érdekes módon az IIHF által készített, a klubok erősorrendjét tükröző ranglistán a lengyel jégkorong egészen a közelmúltig előrébb szerepelt, mint a magyar. Ennek megfelelően a mindenkori lengyel bajnok a tavalyi szezonig a harmadik fordulóban lépett színre először. A 2012/13-as idényben a Sanok kapta meg az indulási jogot, amely aztán szerzett pont nélkül lett utolsó a fehérorosz, a norvég és a kazah bajnok alkotta csoportban. A krakkóiak utoljára tavalyelőtt vettek részt a sorozatban, akkor is a harmadik fordulóban kezdtek, bivalyerős csoportban. Végül az orosz Tyumentől szenvedtek nagyobb, 6-1 arányú vereséget, a házigazda Donbassztól 3-1-re kaptak ki, míg a fehérorosz bajnokot ugyanilyen arányban megverték.

Abból a csapatból hat játékos található meg a jelenlegi keretben, érdekesség, hogy egy kivételével mindannyian csatárok: Slabon, Dvorak, Chmielewski, Sznotala, Rutkowski és Piotrowski. Ez azért jelentős nemzetközi rutint jelent, és nincsenek benne az újonnan érkezett légiósok, akik főleg csehek. Mindazonáltal a Cracovia inkább gyengült tavaly óta. A lengyel válogatott további fejlesztése érdekében az idei szezonban összehoztak egy kisebbfajta lengyel Dream Teamet, amely azóta becsődölni látszik. E projekt folyományaként a legjobb játékosok közül jó néhányan elhagyták a klubot, többek között Leszek Laszkiewicz is. A bajnokság körüli huzavonákat a krakkói jéggondok tetézték, így a csapat felkészülése korántsem volt ideális, azonban az augusztus végi Docler-kupán ennek ellenére nem vallottak szégyent Rohacek edző tanítványai. A nyitónapon 3-1-re kikaptak ugyan a házigazdáktól, de másnap a Pöstyén csak büntetőkkel tudta verni őket. Egyedül a későbbi kupagyőztes Bietigheim Steelers szórta meg őket, de azon a meccsen is látszott, hogy azonnal képesek kihasználni az ellenfél koncentrációjának legkisebb megingását is.

A csapat 11 forduló után harmadik a lengyel tabellán, 22 pontja van, 40 gólt lőtt és 28-at kapott. Legponterősebb játékosuk Sebastian Kowalówka, aki egyszersmind a lengyel bajnokság kanadai tabelláját is vezeti, 8 góllal és 11 assziszttal. Ugyanott a már említett Slabon a negyedik (7+10), Chmielewski az ötödik (7+9), Kostourek a 19. (2+9). A meccslapokat nézve szembetűnő, hogy szinte csak az első két soruk lövi a gólokat. Egyik legjobb játékosuk, a cseh Josef Fojtik szezon közben megsérült, eddig mindössze egyetlen meccsen szerepelt, amelyeken összesen egy gólt lőtt.

A csapat honlapja interjút közölt Radziszewski kapussal. A 32 éves hálóőr ebben elmondja, hogy nem érzi a csapatot favoritnak a dunaújvárosi tornán, ezzel együtt egyértelműen az első hely megszerzése a cél. Mindent meg fognak tenni a győzelemért. A csapat talán nem olyan erős, mint amilyen tavaly volt, de az elmúlt fordulókban általában nyertek, így jó az öltözői hangulat. Az ellenfeleket nem annyira ismeri, a Dunaújvárossal szoros meccset játszottak, amelyen két harmadot egálra hoztak, pedig akkor még nem is volt komplett a csapat. A HSC-ről szólva elmondta, hogy a romániai hoki már messze nem olyan alacsony színvonalú, mint pár éve volt, kemény csatára számít ellenük. A szlovénokról még kevesebbet tud, de biztos benne, hogy egyáltalán nem lesz könnyű ellenfél a Slavija sem. Nehézséget csak az okoz, hogy többen csak nemrégiben épültek fel sérülésükből. Négy csatársorral és három bekkpárral érkeznek Dunaújvárosba, valamint a hírek szerint több száz szurkolóval, úgyhogy kivételesen parázs hangulatú mérkőzésekre van kilátás.

Rudolf Rohacek vezetőedző elmondta, három fontos játékosuk nélkül érkeznek Magyarországra, Fojtik, Dabkowski és Zielinski nem áll a rendelkezésére ezen a hétvégén. Kiemelte ugyanakkor, hogy kiváló fizikai állapotban vannak,  Radziszewski kapus pedig nagyon megbízhatóan teljesít a szezonban. Tudja, hogy a Dab.Docler lesz a legnagyobb ellenfél, esélyes is a magyar csapat, de minden meccs 0-0-ról indul, és ők továbbjutni jönnek Dunaújvárosba.

A szlovén fővárosból érkező Slavija Ljubljanáról lényegesen kevesebbet tudunk. A csapat most szerepel először a Kontinentális Kupában, miután tavaly megnyerte a nem túl acélos szlovén bajnokságot. Idén az osztrák-olasz-szlovén második ligában, az Inter-National-League-ben szerepel, aminek a valós játékerejét nehéz megbecsülni. Jelenleg hat forduló után a hetedikek, de a Fekete Dániellel felálló Feldkirch például csak egy ponttal van lemaradva, miközben két meccsel kevesebbet játszott. Három győzelem és három vereség a mérlegük, 20 gólt lőttek és 18-at kaptak. Mindazonáltal az oszták és olasz másodosztályú csapatok uralta bajnokság nagyon kiegyenlítettnek tűnik, a második helyezett Zell am See például csak három pontra van tőlük, és egyszer már meg is verték őket az alapszakasz során, tehát akár csalóka is lehet a jelenlegi helyezés. Októberben előbb hazai pályán kaptak ki a Lustenautól egy üres kapura lőtt utolsó góllal, majd az Eppan otthonában szenvedtek minimális, 3-2 arányú vereséget, legutóbb pedig Mariborban nyertek 8-5-re.

Ha már Maribor, akkor nem felejthetjük el megemlíteni azt, amire egy dunaújvárosit sem kell emlékeztetni: a magyar jégkorong jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy félvállról vegyen bármilyen szlovén csapatot. Emlékezhetünk rá, hogy a Csíkszereda maribori diadalával párhuzamosan hogyan szenvedtek vereséget az Acélbikák a félamatőr házigazdáktól, ugyanez még egyszer, ráadásul hazai pályán nem ismétlődhet meg. A kanadai tabellára nézve úgy tűnik, hogy a csapat ereje főleg az egységben van, az első húszban mindössze egy Slavija-játékos található, Jaka Zdesar, aki négy meccsen lőtt három gól és adott öt gólpasszt. A 21 éves csatár tavaly az Olimpija Ljubljana EBYSL-csapatában játszott, 46 meccsen 101 pontot termelt. Ezzel párhuzamosan négy meccsen kapott szót az EBEL-ben, ennyi idő is elég volt neki a gólszerzésre. Idén 12 meccset játszott az EBEL-ben, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így került át a Slavijához. Nagyon hasonló utat járt be Jure Sotlar is, aki tavaly az EBYSL-ben 42 meccsen 94 pontig jutott, sőt, az EBEL-ben hat meccsen kilenc pontot ért el. Idén ő is 12 mérkőzés után került át az INL-be. Jelenleg mindketten kettős igazolással játszanak e két klubban, Sotlar például kedden is kiválóan teljesített az Olimpija junior EBEL-csapatában. A kapusuk Uros Pus, aki a már említett balszerencsés évben éppen a Mariborban védett. Idén 90% felett véd.

Nagyon fiatal csapatról van tehát szó, a játékosok fele 1990 után született, a legidősebb játékosuk 1984-es születésű. Azonban végzetes hiba lenne alábecsülni őket, már csak a szlovén jégkorongban rejlő hatalmas tartalékok miatt is. Ami ellenük szól, az egyrészt a nemzetközi rutin hiánya, másrészt jelenlegi tempójukban inkább a heti egy meccshez lehetnek szokva, kérdéses, hogyan bírják a sorozatterhelést.