A verőemberek kialakulásának története
100 év múlva feltehetően ezzel a címmel is fognak születni szakdolgozatok egy olyan játékostípus megjelenéséről és remélhetően korai végéről, amely korunkban azért még fellelhető.
E dolgozatok egyik legtöbbet idézett forrása lesz az a munka, amely egy Oilers-rajongó tollából született és amelyet most röviden ismertetünk. A téma különösen érdekes a Kessel-ügy, illetve Parros balesetének fényében.
A szerző a fogalmak meghatározásával kezdi, azaz felteszi a kérdést, kit tekinthetünk verőembernek. A tágabb megközelítés szerint az a játékos, akinek a pontszerzés nem feladata, csak az ellenfelek megfélemlítése, illetve megverése. Illusztratív példaként Stu Grimsont hozza fel, aki 14 éves NHL-karrierje során 729 mérkőzést játszott, melyek alatt 39 pontot ügyeskedett össze. Kiállításpercei jóval inkább megterhelték a statisztikusokat, hiszen ezekből 2113 akadt, tehát minden egyes szerzett pontjára jutott 54 kiállításperc. Mindössze két olyan szezonja volt, mikor magáról némileg megfeledkezve átlépte az 5 pontos határt, az 1993/94-es szezonban 6, az 1997/98-as évadban 7 pontig merészkedett.
Miután az elemzés elkészítéséhez ennél valamivel operacionalizáltabb definíció is szükséges volt, ezért a szerző két korlátozást állított fel. Egyrészt csak a csatárok tekinthetők verőembernek, hiszen a hátvédek amúgy is kemények, esetükben nehezen meghúzható a határvonal. Ráadásul kevesebben is vannak, így ott nem szokás erre helyet pazarolni. A csatárok körét pedig indokoltan, de némileg önkényesen tovább szűkítette azokra a játékosokra, akik egy szezonban nem lépték át az ötpontos határt, viszont kiállításperceik száma meghaladta a 75-öt. A fenti kritériumrendszert lefuttatva a játékosok adatbázisán meglepő dolgokat tapasztalunk. Elsősorban is azt, hogy a verőemberek egészen a közelmúltig nem is léteztek. Az 1980-as évekig mindössze két játékos produkált egy-egy ilyen szezont. A nyolcvanas évek első felében számuk növekedett, de hét találat öt év alatt egyáltalán nem nevezhető soknak. Ezzel szemben az 1985/86-os szezon a verőemberek megszületésének pillanata, ebben az egy szezonban hat játékos is megfelelt a fenti kívánalmaknak, hárommal kevesebb, mint addig az NHL történetében összesen.
Azelőtt is voltak persze bunyók, de azt egyébként jégkorongozni is tudó emberek művelték, többnyire vérmérsékletük és az adott mérkőzés diktálta körülmények szerint. Dave Schultz, aki a Flyers verekedős hírnevének egyik megalapozója volt és akinek eladásáról nemrégiben írtunk röviden, kétségkívül szeretett verekedni, tart is a témában néhány komoly rekordot, de emellett neki volt húszgólos szezonja is. Egyszerűen nem voltak olyan játékosok, akiket csak erre a feladatra tartottak volna. Ha a verőemberek számának évenkénti alakulását tovább vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a nyolcvanas évek közepétől a 2003/04-es szezonig folyamatosan nő és 26-nál tetőzik, ami azt jelenti, hogy majdnem minden csapatra jutott egy ilyen ember. A következő évi lockout azonban masszív törést mutat a számukban, soha többé nem közelítették meg a 26-os csúcspontot, napjainkban 10-14 ilyen játékost találunk egy szezonban.
Mint írtuk, Yzerman végérvényesen véget vetne ennek a korszaknak.
Verőemberek szezononkénti létszáma az NHL-ben:
A szerző ezután azt is megnézte, hogy mely csapatok alkalmaznak legszívesebben verőembereket. Bonyolult számítási módszer szerint figyelembe vette a szezon közbeni csapatváltásokat, a változó farmcsapatokban való szereplést és minden egyéb releváns szempontot. Azoknál a csapatoknál, amelyeket később vettek be a ligába, a kapott értéket felszorozta, mintha a verőemberek megjelenése, vagyis 1985 óta játszana az NHL-ben. Ezt a kiigazított értéket mutatja a jobb oldali oszlop. Néhány helyen meglepő, néhány helyen egyáltalán nem meglepő a lista, de igazán érdekes, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező párharcok szereplői azonos számú verőembert igyekeznek alkalmazni. Ilyen párosok például a Pittsburgh és Philadelphia, a Rangers és az Islanders, az Edmonton és a Calgary, a Toronto és a Montreal vagy a Toronto és az Ottawa. Ezzel szemben vannak olyan csapatok, amelyek egyáltalán nem alkalmaznak verőembereket. Ilyen a Detroit, ahol 8,5 “verőemberszezont” találunk, ebből 4 1985-ből vagy azelőttről származik. Márpedig a Red Wings elég sikeres csapatnak mondható az elmúlt 25 évben. A lista élén a Philadelphia áll, ez aligha meglepő információ, a legkevésbé az Atlanta nyúlt ehhez az eszközhöz, de ebben szerepet játszik az új kor szele is.
Csapatonkénti “verőemberszezon”-átlag:
További cikkek
- 32/32 - Vegas Golden Knights
- A New Jersey otthon van Prágában
- Clayton Keller a Utah történetének az első kapitánya
- 32/32 - Vancouver Canucks
- A New Jersey győzelmével indult az NHL-szezon
- 32/32 - Utah HC
- Byfield-triplával nyert a Los Angeles
- 32/32 - Toronto Maple Leafs
- A Nashville gyorsan döntött Carolinában