Hazautazom, hogy lássam a lányokat küzdeni

14-re emelkedett a külföldön jégkorongozó magyar női játékosok száma. A keleti nyitás után a tengerentúlról is kaptunk helyzetjelentést. A Kanadában játszó Molnár Mónika élménybeszámolója.

“Sajnos Trencsényi Kittivel már nem játszom egy csapatban, mert ő egyetemre jár Calgaryba, és az ottani csapatban jégkorongozik ? kezdte a beszámolót az ifjúsági A csoportos vb-t is megjárt válogatott játékos. ? Én ugyanakkor itt maradtam a Scanlon Creekben, hogy még egy sikeres szezon után jövőre menjek egyetemre. Idén én vagyok a csapatkapitány, pénteken pedig belőttem a szezonom első gólját, a győztes gólt egy 3-1-es meccsen. A bedobókör teteje és a kék vonal közül lőttem kapura pattintva, sikerült kilőnöm a rövid felső sarkot! Ez a győzelem vezetett az egész torna megnyeréséhez is, és a szezon első, de remélhetőleg nem utolsó aranyérméhez.

A lábam viszonylag rendben van a tavaszi sérülés után, még mindig kell fásliznom, és azóta a másik bokámat is sikerült beütnöm, de az enyhe fájdalmat és az instabilságot leszámítva nagyobb gondjaim nincsenek vele. A hétköznapjaim is nagyon elfoglaltak, minden nap korán reggel kondi és szárazedzés vár rám, délután kétórás jeges edzés, és amikor van egy kis szabadidőnk, akkor elmegyünk egyet futni, vagy lőpadozni. És persze csapatkapitányként sok teendőm van, úgyhogy nincs sok időm kikapcsolódni.

Emellett egy úgynevezett SAT-kurzusra is járok, minden nap van órám, ami az egyetemi felvételi SAT-tesztre készít fel. Ez a SAT egy igen összetett, hosszú és szellemileg nagyon megerőltető teszt, amit minden amerikai egyetemre felvételiző tanulónak meg kell írnia. A legalapvetőbb és legfontosabb készségekre összpontosít, mint az esszéírás, szövegértés, szókincs, nyelvtan és matek, de még anyanyelvi angoloknak is nehéz szinten, ráadásul mindezt igen rövid idő alatt kell teljesíteni. Már tavaly is elég jó pontot értem el, egy külföldihez képest főleg, hiszen számos kanadai és amerikai csapattársamnál több pontot szereztem. Úgy érzem, hogy azóta az angoltudásom is fejlődött, így még több pontot szerezhetek idén.

Reménykedtem benne, hogy a világbajnokság Magyarországon vagy Kanadában lesz, mert mindenképpen szeretném látni az U18-as lányokat játszani. Nagyon örülök, hogy otthon egy ilyen magas színvonalú eseményt rendezünk, és mindenképpen hazautazom majd, hogy láthassam a lányokat, ahogy idén is megküzdenek a bennmaradásért. Természetesen sajnálom, hogy már nem vehetek részt, mert kinőttem a korosztályt, de nekem is megvolt a lehetőségem bizonyítani, és idén remélem a fiatalabbak is bebizonyítják, hogy nincs feltétlen szükségük a Francira és a Szaszára ahhoz, hogy jól teljesítsenek.

Mindig elolvasom Kiss-Simon Franci beszámolóját, mert nagyon remélem, hogy nekik is úgy bejön az élet Oroszországban, mint nekem itt, Kanadában.”

Táblázatba foglaltuk a 14 magyar női légióst. Csiszér Tímea neve kevésbé ismert a női hokit követők számára. Nos ő Csíkszeredában és a román válogatott játszott, mielőtt szlovák csapathoz igazolt.

Női légiósaink a világban: