A Kessel-ügy tanulságai

Az már most megállapítható, hogy az NHL előszezonjának legnagyobb visszhangot kiváltó mérkőzése a vasárnapi Maple Leafs?Sabres összecsapás volt, amelynek óriásbunyójában összesen 239 perc büntetést osztottak ki. Utólag, a jégen kívül is születtek büntetések, előbb azonban rekonstruáljuk a történteket.

Az első verekedés Corey Tropp (Sabres) és Jamie Devane (Maple Leafs) között tört ki. Ennek elültét követően szinte azonnal támadt rá John Scott, a Buffalo verőembere Phil Kesselre, a Toronto legjobb csatárára, aki aztán egyrészt ütőjével védekezett, másrészt csapattársai azonnal a védelmére keltek, Clarkson például a kispadról ugrott be, amiből hatalmas tömegverekedés alakult ki.

Mint Scott elmondta, ő azért támadt Kesselre, hogy megtorolja Devane akcióját Troppon. Mivel konkrétan nem látta, hogy mi történt, ezért tulajdonképpen okkal feltételezte, hogy nem csapattársa kezdeményezte a bunyót a 13 centivel és 17 kilóval nehezebb Devane-nel, pedig pontosan ez történt. Az éppen Tropp gólját követő korongbedobásnál akaszkodtak össze és feltehetően még nagyon dolgozott benne az adrenalin, ezért ment neki a vele nem egy súlycsoportban lévő ellenfélnek. Aztán az adrenalin hamar visszaszállt, hiszen óriási kiütés lett a dologból. A kórházi diagnózis szerint agyrázkódást szenvedett és az állkapocscsontja is eltört.

A történet folytatását ismerjük. Clarksonra a pályán kapott büntetésén kívül 10 meccses eltiltás és közel 270 ezer dolláros pénzbírság vár, Kessel megúszta, hiszen mindössze a számára amúgy is különösebb tét nélküli előszezon további meccseitől tiltották el, ami három mérkőzés pihenést jelent. Érdekes, hogy Scottot ugyan nem büntették, de Ron Rolstont, a Buffalo rookie-edzőjét igen, mégpedig 10 ezer dollárra, amiért pályára küldte verőemberét. Más kérdés, hogy Scott eleve a jégen volt, nem kellett őt beküldeni. Az ellenoldalon ugyanakkor Randy Carlyle szándékosan küldte be Kesselt, mert bár látta, hogy a Sabres nehézfiúja a jégen van, azt remélte, ha technikás játékosokat küld a jégre verekedők helyett, újra a játéké lesz a főszerep. Ez természetesen visszafele sült el. Mindez újra felvetette a verőemberek létjogosultságának kérdését.

Azt mindenki elismeri, hogy speciális állatfajtáról van szó, akik magához a játékhoz keveset tesznek hozzá, tulajdonképpen két lábon járó droidok, akik az Üss! és a Bosszuld meg! parancsokra hallgatnak csak. Ha nem tudnának úgy-ahogy korcsolyázni, feltehetően valamilyen szállítmányozó cégnél cipekednének vagy egy mulatóban lennének kuverosok, állapítják meg ilyenkor a kommentárok. Az is biztos, hogy alkalmazásuk kockázatot jelent a csapat sikerére nézve, hiszen egy minden szempontból jobb hokistól veszik el a helyet. Éppen ezért vannak olyan csapatok, ahol nincs is erre ember ? ilyen például a Detroit, de egészen mostanáig ilyen volt az Edmonton is. Az sem gond, ha egymást püfölik, mint ahogyan 2012 márciusában egy korábbi Rangers?Devilst affért lerendezendő a két edző már a kezdő bedobáshoz két verekedő sort küldött fel, akik az első másodpercben egymásnak is estek, ahogy kell.

Ezzel nincs baj, vannak nézők, akiket egyenesen szórakoztat a verekedés és a jégkásával keveredett vér látványa, ennek megfelelően a fenti bunyóért kiosztott legkeményebb büntetés 5 perc volt. Probléma akkor van, ha ezek az őstulkok tönkreteszik hokizni valóban tudó játékosok karrierjét, vagy más módon veszélyeztetik testi épségüket. Kessel is elmondta a büntetése után, hogy tudja, rengetegen kritizálják tettéért, de értsék meg az emberek, neki az adott pillanatban semmilyen más fegyvere nem volt, hogy megvédje magát, és hogy senkinek nem kívánja, hogy életében akár csak egyszer is ilyen helyzetbe kerüljön. Kesselre nézve terhelő, hogy akkor is odasózott kettőt az ütővel, amikor már két csapattársa gyömöszölte Scottot, ugyanakkor a javára írandó, hogy amikor két másik buffalói játékos rátámadt, azonnal eldobta botját, és beleállt a bunyóba.

Maga Scott nem különösebben húzta fel magát a dolgon. Mint elmondta, Tropp kiütése akasztotta ki: “Az az utolsó ütés, aminek következtében fejjel zúgott bele a jégbe, már nem kellett volna. Bárki jön akkor velem szembe, nekimegyek.” Az, hogy Carlyle beküldte ellene a legjobb támadóját, egyértelmű üzenet volt, hiszen ezekkel a topjátékosokkal a Scott-féle nehézfiúknak a hoki íratlan szabályai szerint semmi dolguk. “Felálltunk egymással szemben, tudtam, hogy valamit tennem kell, hogy megbosszuljam azt, ami az előző shiftben történt, úgyhogy szóltam neki, Phil, mi most verekedni fogunk, csak hogy tudd. Azt mondta, rendben.” A botozásról ugyanilyen szenvtelenül beszélt: “Soha nem láttam még ekkora bottal kardozást. Azt csinálta, amit kellett. Így volt egyenlő a küzdelem, hogy nála volt az ütő, nálam pedig semmi. Nekem nincs ezzel bajom, Phil is rendben van. Jól jött ki a dologból, nekem bezzeg tele van zúzódással a lábam.”

Bármit is gondolunk a verőemberek helyéről és szerepéről a ligában, azért az meglepő, hogy Ron Rolstont megbüntették. Hiszen bár nyilvánvalóan tudta, mi fog következni, ő a vendégek kispadjáról akkor már nem is cserélhetett, tehát szabályos eszközökkel nem hozhatta volna le a később galibát okozó játékosát a jégről. De ez mindegy is, hiszen a szabálykönyvben egy betű nincs arról, hogy kit mikor küldhet be az edző a jégre. Ha röviden össze akarjuk foglalni, akkor ez a büntetés mindenféle jogalap nélkül bünteti azt, amit a csapatok túlnyomó többsége az elmúlt években zavartalanul csinálhatott. Ez tehát egyike a számos logikátlan büntetéseknek, amiért a csapatok okkal-joggal haragszanak a ligára. Egy dolgot leszámítva: ebben az esetben a következetlenség bizonyos jó célokat szolgál.

Mert mit üzennek nekünk a fenti büntetési tételek? Kessel lényegében elkövette a legsúlyosabb szabálytalanságot, amit csak el lehet. Ezért azzal “büntetik”, hogy október elsejéig szabadságra mehet. Vagyis a liga azt üzeni, hogy az éljátékosoknak bármilyen eszköz bevethető hasonló esetekben. Védd magad, és kardozz! A 10 ezer dolláros pénzbüntetés ugyanakkor minden jogalapot nélkülöz. Kérdés, hogy a cél szentesítheti-e az eszközt, és ha ez az első lépés e brutális fenevadak megfékezésében, akkor meg kell-e várni, míg a szabálykönyvben jogilag is kellőképpen körülbástyázzák. Folytatása következik.