A jégkorong keménydrog, azonnal függővé tesz

   

Facsipesz szélsőségesen szubjektív, egyben arcpirítóan szentimentális posztja, tömve csöpögős pátosszal, elcsépelt közhelyekkel, túlzó romantikával, melynek főszereplői mi vagyunk.

Szia! Mi még nem ismerjük egymást… Ezért fussunk össze a jégcsarnok büféjében egy percre (órára), hogy elmondjam neked azt, amit amúgy is tudsz: jégkorong nélkül élni lehetséges, de nem érdemes. Természetesen a vendégem vagy.

Nem hiszek a sorsban, de van abban valami mágikus, hogy 2008-ban egy áprilisi napon pont arra kapcsolom be a tévét, hogy Szapporóban verjük az ukránokat. Akkor még nem sejtettem, hogy nekem innen már nincs visszaút.

Ugyan egy évvel később úgy érkeztem Zürichbe, hogy a magyar válogatott játékosait sem ismertem meg (ha szerelésben voltak, azért, ha civilben, akkor meg azért), viszont úgy jöttem haza, hogy “csak a hoki!” Mellbevágó élmény volt közelről megtapasztalni, mit jelent jégkorongszurkolónak lenni. Harmadszünetben az ellenfél drukkereivel haverkodni, egymást éltetni, könnyezve Himnuszt énekelni. Euforikus öröm sugárzik a tekintetekből, ismeretlenek legjobb barátokként ölelgetik egymást, nincsenek országhatárok, nyelvi korlátok: az egész olyan volt, mintha egy endorfintúltengéses szeretetszektába kerültem volna, ahol a belépőjegyhez egy vödör boldogságszérumot is adnak. Azonnal bejött a dolog.

Beindult a “mindent tudni akarok”, és rájöttem, ez akkor igazán hatékony, ha benne van az ember. Ezért egy évvel később kisgyerekem és edzője unszolására – zéró korcsolyatudásom ellenére – jégre merészkedtem. Amikor az első edzésemről falfehér arccal estem ki a kispadra, ahol adrenalin-túladagolástól vérben izzó szemekkel csak permanens vigyorgásra voltam képes, tudtam, hogy megérkeztem, itt a helyem, ez az én világom, mégmégmégennyinemelég.

A jégkorong keménydrog és azonnal függővé tesz: az elmúlt három évben lenyomtam kb. 350 edzést, elvégeztem a bírói tanfolyamot és az LTP-t , tagja lettem egy kiváló emberekből álló amatőr csapatnak, és idén részt vettem életem első edzőtáborában is. Ráadásként büszkén gyönyörködhetem a fiam játékában, akit persze már soha az életben nem érek utol hokitudásban, pedig még csak 9 éves. (Emellett nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy a családom és a “nemfogyasztó” barátaim elviselik – és gyakran támogatják is – kóros szenvedélyem.)

JMS-Klasterec

Megtanultam, hogy – habár marhahülyén hangzik – pászkát vagy molinót kérni hokiboltban teljesen hétköznapi dolog, és a “csere” szót már én is magyartalanul használom. Tudom, milyen érzés élvédővel a jégre lépni vagy fejjel előre beesni a palánkon, majd ezekért a produkciókért kiérdemelni a Zsiráf-díjat, esetlegesen akkorát perecelni a szupermini edzésen, hogy a szülők sikítozva tapsolják meg az ingyencirkuszt. Megtapasztaltam, hogy 180-as pulzusnál mindenkiből kijön az állat, hogy a kapusok lelkét ápolni kell, és milyen az, éjszakákon át rágódni, ha rajtam ment el a meccs, vagy napokig fölényes pökhendiséggel grasszálni, ha részem volt a győzelemben.

Emellett drukkerként is olyan pazar élményekkel gazdagodtam, mint pl. a legutóbbi vb-n a titkos szurkolás, hogy kisgyerekemet úgy fogadták be a szuperarc dobosok, mintha a sajátjuk lenne, nem beszélve olyan nyalánkságokról, mint berekedt hangon sírva-vigadva váltani meg a világot egy Király utcai kiskocsmában vagy egy ljubljanai zugdiszkóban.

Ezek után azt kérded, hogy miért született ez a cikk? Csak neked elmondom.

Rövid időre bepillantást nyerhettem a Jégkorong Mennyországába: egy magamfajta kutyaütő amatőr hokista számára, aki 35 éves fejjel áll neki korongozni, kevés felemelőbb pillanat létezik, mint amikor egy hokinagyhatalom jegén állva, párás szemmel énekelheti végig a Himnuszt, és néhány csere erejéig lehetősége van egy sorban játszani két volt válogatott játékossal (akiknek pár éve még telitorokból szurkolt). (Mindez egy cseh kisvárosban rendezett nemzetközi amatőr barátságos tornán történt, a szervezőknek örök hála.)

Hát ilyen élményeket ad nekem ez a sport.

Nem értek a jégkoronghoz, és talán soha nem is fogok – számomra felfoghatatlanul gyors és komplex ez a játék – viszont a jégen és a lelátókon egyaránt fantasztikus emberekkel, segítőkészséggel, nagylelkűséggel, önzetlenséggel találkozom. Elképesztően jó dolog ehhez a közösséghez – hozzátok – tartozni, büszke magyarnak lenni.

Köszönöm nektek, és azt kívánom, tartsuk meg így, amíg lehet!

Hát ennyi. De engem inkább a te történeted érdekel…

Cimkék: , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
január 17., szerda
U18 17:15 ETOUTE 4-3VÉGE
MK 18:30 MISFTC 5-1VÉGE
U18 18:40 VASKMH 0-3VÉGE
MK 20:15 MACUTE 4-5 HVÉGE
    • M4 SPORT
január 18., csütörtök
U20 14:15 OHCKMH 5-4 HVÉGE
U18 15:30 PEFGEP 15-2VÉGE
U20 17:40 VASSLL 5-0VÉGE
U20 17:45 ZNOMAC 4-6VÉGE
U20 18:45 UTEDHK 4-1VÉGE
január 19., péntek
ROM 17:30 BRAGAL 7-0VÉGE
ROM 17:30 STESCC 5-8VÉGE
január 20., szombat
EWHL   SAVKMH 
U18 11:30 GEPZEG 
U18 13:40 KMHMIS 
KHL 15:00 SZKAMR 
    • SPORT 2
U18 16:15 KACAVS 
MK 17:15 MISUTE 
    • M4 SPORT
ROM 17:30 BRAGAL 
DEBL 17:45 MARGEP 
U18 18:15 UTEOKW 
ROM 18:30 SCCSST 
U18 19:10 VASETO 
EBEL 19:15 RBSAVS 
U18 20:00 ZNOMAC 
január 21., vasárnap
ROM 10:30 SSTSCC 
U18 13:30 KACMAC 
U18 14:20 MISOKW 
U18 14:30 RBSAVS 
U18 16:00 ETOVSV 
EBEL 17:30 DECAVS 
január 22., hétfő
EL 17:30 BRAVC2 
EL 20:00 TITFTC 
    • M4 SPORT
január 23., kedd
VIS 18:00 NITMIS 
    • SPORT 2
január 24., szerda
U18   AVSMAC 
EL 18:00 FTCTIT 
EL 18:00 SCCVC2 
U18 19:05 EHLKMH 
január 25., csütörtök
U18   MISKMH 
U18   UTEVAS 
U18   ZEGPEF 
U20   UTEOHC 
U20 17:40 VASG99 
január 26., péntek
ROM 17:30 PROSTE 
EL 18:00 FTCSCC 
EL 18:00 MACUTE 
EL 18:30 MISDAB 
Partnerünk