Az NHL-é kicsi vagy Európáé nagy?
Joe Pelletier történelmi távlatokból igyekszik eldönteni a jégpályaméret-kérdést.
A szocsi olimpia közeledtével az egyik legtöbbször felmerülő kérdés az amerikai és a kanadai válogatottal kapcsolatban, hogy játékosaik miként tudnak alkalmazkodni az NHL-ben megszokottól eltérő méretű jégfelület sajátosságaihoz. De miért alakultak ki ezek a különbségek? Joe Pelletier, aki a hoki történetével foglalkozik, saját weboldalán válaszolja meg a kérdést.
Nem meglepő módon, szerinte nem az észak-amerikai méret a kicsi, hanem az európai a nagy. Történelmileg legalábbis a kanadai pályaméret lett előbb szabvány. Kanadában a McGill Universityn foglalták először írásba a jégkorong szabályait. Mármost a McGill az 1862-ben épült Victoria Skating Rinken játszotta mérkőzéseit (kiemelt képünkön látható egy archív kép), amely 204 láb hosszú és 80 láb széles volt. Hogy miért ekkora, arra is egyszerű a válasz: mert ekkora méretű pálya fért oda el. Később még egy kicsit bütyköltek a számokon, így lett végül a 200×85 láb az észak-amerikai szabvány. Minimális változások a napjainkig folynak, és tudvalévő, hogy a tengerentúli ligák is különböző felületeket fogadnak el, de a fő keretek adottak.
Miért különbözik ettől az európai pályák mérete? Mert a XX. század elejéig nem volt kapcsolat a két kontinens hokija között. Európán belül sem volt megegyezés, az IIHF elődjét, a Ligue International de Hockey sur Glace-t is csak 1908-ban alapították. Ez a szervezet kezdte el az Európában játszott hoki szabályait egységesíteni. Mivel földrészünkön általában úgy építették a jégpályákat, hogy azok minél többféle jeges sport befogadására alkalmasak legyenek, így ezek eleve nagyobbak voltak, mint a kanadaiak. Végül az európai szabvány 200×100 láb lett, ami közel 280 négyzetméterrel nagyobb játékteret eredményez.
Valóban nem elhanyagolható a különbség tehát, ami jelentős probléma, ám mivel több ezer jégcsarnokot kellene átépíteni valamelyik kontinensen az egységesítéshez, ez feltehetően még hosszú ideig így is marad.