Chernomaz újraépíti a válogatottat

A válogatottság alapvetően bizalom kérdése. A válogatás sokszor megérzéseken alapul. Rich Chernomaz szövetségi kapitány minden kényes kérdésre válaszolt, és a jövőbe mutató válaszok mellett elmondta azt is, miért végeztünk a harmadik helyen a budapesti vb-n.

Milyen felkészülési programot szán a felnőtt, illetve a juniorválogatottnak?

A fiatalokkal augusztus második felében kezdjük meg a munkát. Ekkor nemcsak a juniorválogatottal szeretnék foglalkozni, mert az ifjúságiaknak is lesz edzőtáboruk, és azon is mindenképpen ott akarok lenni, megnézni őket, mert minden valószínűség szerint az ifik közül sokan a juniorválogatott tagjai is lesznek majd. Októberben tartunk egy edzőtábort az U20-as keretnek, melynek végén egy 4 nemzet torna keretében mérkőzéseket is játszunk. Ezt novemberben követi egy újabb közös munka, majd következik a közvetlen felkészülés a decemberi világbajnokságra. A felnőttekkel először novemberben találkozunk, ezt februárban követi a második felkészülési szakasz. A világbajnokság előtt egy hosszabb közös felkészülést tervezünk.

Melyik csapatnál kik lesznek a segítői?

Terveim szerint a junioroknál Majoross Gergely és Sille Tamás, valamint Gary Clark kapusedző lesz a segítségemre. A felnőtteknél Diego Scandella, Majoross Gergely és Gary Clark az edzői stáb tagja.

Miért ragaszkodott a hosszabb távú szerződéshez, amelynek eredményeképpen 3 éves szerződést kötött az MJSZ-szel?

Azt kell látni, hogy a magyar válogatott átmeneti időszakot él. Visszavonultak olyan kulcsjátékosok, mint Szélig, Horváth vagy Sille. A védelem ezzel meggyengült. A helyükre vannak tehetséges jelentkezők, mint például Gőz vagy Kiss, de nekik még szükségük van néhány évre ahhoz, hogy fejlődjenek. Akkor lehet a legkevesebb töréssel fejleszteni és beépíteni játékosokat a válogatottba, ha ez alatt az idő alatt nem változnak a követelmények, az elvek. Ha az edzői stáb nagyjából változatlan, ha a játékosok tudják, mi az, amit tenniük kell ahhoz, hogy mondjuk egy év elteltével egy lépcsőfokot feljebb tudjanak lépni. A fiatal játékosok jelentik a kritikus pontot, vigyázni kell rájuk, és következetesen kell fejleszteni őket. Ehhez véleményem szerint arra van szükség, hogy akárki is a szakmai vezető, több évre kapjon bizalmat.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Mi a cél, mikor lesz elégedett a harmadik év végén?

Azt javaslom, először beszéljünk arról, hol tartunk most. Véleményem szerint a magyar jégkorong jelenleg pontosan azon a helyen van, amelyen lennie kell. Sem lejjebb, sem feljebb. Azoknak a játékosoknak a száma, akik megütik a válogatott szintjét, alacsony. Hogy ezt érzékeltessem, hadd utaljak arra, hogy a budapesti divízió 1-es világbajnokság 20 mezőnyjátékosát nagyjából 30 közül kellett kiválasztani.

A feladat teljesen egyértelmű. Növelnünk kell azt a kört, amelyből a válogatott ajtaján kopogtatnak a játékosok. Jó fiatal játékosokat kell felnevelnünk. És ezalatt már nem Vas Jánost kell érteni, aki közben lassan 30 éves, itt igazából U25-ös játékosokról van szó. Van egy komoly generációs szakadás a magyar jégkorongsportban. A nagy generáció után csupa-csupa lyukas korosztály jött, és így alig akadt, aki a visszavonulók helyére léphetett.
Egy csapatban meg kell találni az egészséges arányokat az életkort tekintve is. Van, aki elsősorban a csapat kohézióját teremti meg, mert olyanok a vezetői képességei, olyan az elfogadottsága. Ők elsősorban idősebb játékosok. És vannak a fiatalok, akik között több az olyan, aki a vízhordó munkát végzi, például azért, mert fiatalon több az energiája ehhez.

Nem várhatjuk el, hogy ugyanazt megtegyék, amit az idősebbek. Nem is helyezhetjük indokolatlanul nyomás alá a fiatalokat. Ezt meg kell tanulni, meg kell szerezni ehhez a tapasztalatot, bele kell nőni a feladatba. Ehhez idő kell, és ezt egy adott mértéken túl nem lehet siettetni.

A válogatott jelenleg az át- vagy ha így jobban tetszik, az újraépítés időszakában van, elsősorban a kapusposzton és a védelemben. A 3 éves megbízatásom végén azt szeretném, ha újra az A csoportot ostromolhatnánk. Idén azt láttuk a világbajnokságon, hogy Kazahsztán és Olaszország azzal győzött le bennünket, hogy egy picivel több tapasztalatuk volt csapatként, illetve a játékosaiknak egyénileg is. A megbízatásom ideje alatt közelebb kell kerülnünk ezekhez az országokhoz ezen a téren is, a játékosoknak meg kell szerezniük a megfelelő tapasztalatot ahhoz, hogy reális esély legyen a feljutásra.

Azt mondja, a visszavonulások miatt visszaesés várható a felnőtt válogatott teljesítményében. Szélig, Horváth és Sille hiánya nem pótolható, valóban ilyen sokat jelentettek a csapatnak?

Igen, az elmúlt években ilyen sokat jelentettek a csapatnak. Nem is elsősorban arra gondolok, hogy kiemelkedő játékot mutattak, hanem arra, hogy óriási tapasztalattal rendelkeztek, és kiemelkedő vezetői képességeik voltak. A válogatottság alapvetően bizalom kérdése. Az ő hozzáállásuk, moráljuk olyan volt, hogy messzemenően kiérdemelték a bizalmat, tudtuk, mi az, amire minden körülmények között számíthattunk tőlük, és ők mindig meg is feleltek az elvárásoknak. A helyükbe lépőknek nagyon fel van adva a lecke.

A kapusposzt problémájára milyen megoldási ötletei vannak?

A kapusposzton a legnagyobb gondunk az, hogy a visszatért Szuper Levente mögött csupa fiatal kapusunk van. Márpedig a kapusposzt minden jégkorongcsapatnál nagyon különleges jelentőséggel bír. A jó kapus megbízható, nem hullámzik a teljesítménye, nem veszti el a fejét, képes elviselni a nagy nyomást. Ezek a tulajdonságok részben a kapus személyiségéből adódnak, részben viszont a tapasztalattal fejlődnek. Szuper Levente kivételével a többi kerettagunk éppen ennek a tapasztalatnak van a leginkább híján. Éppen ezért tartom nagyszerű és bátor döntésnek, hogy a Fehérvár két fiatal magyar kapussal kezdi az EBEL-szezont. Ha mindketten megfelelő lehetőséget kapnak, akkor úgy szerezhetik meg az említett roppant értékes tapasztalatokat, hogy közben nem égnek ki, nem kapnak a kelleténél nagyobb fizikai és lelki terhelést. És persze nyilvánvalóan arra kell törekedni, hogy a többi magyar csapatnál is a hazai kapusok megfelelő lehetőséghez jussanak.

Hetényi Zoltán kap még lehetőséget? Most már elmondja, miért küldte el a kerettől a vb előtt?

A világbajnokság előtt négy kapussal számoltunk. Hetényivel, Szuperrel, Rajnával és Bálizzsal. Mind a négyről mondanék néhány szót.

Bálizs Bence rendkívül jó hozzáállású kapus, aki nagyon eltökélt, lelkes, mindent alárendel a játéknak és a fejlődésének.

Rajna Miklós nagyon tehetséges kapus, akin az látszott, hogy valahogy nincs minden a helyén nála. A szezon alatt a meccsein nem volt túl meggyőző, de látszott benne a potenciál. Beszélgettünk vele, tanácsokat adtunk neki, hogyan változtasson az életvitelén, a hozzáállásán. Ő ezeket a tanácsokat megfogadta, és a világbajnokság előtti edzőtáborban, majd a felkészülési meccseken nagyon elégedettek voltunk az általa mutatott teljesítménnyel.

Szuper Levente mögött fényes múlt áll, és aki látta, hogy veti bele magát a munkába, amikor megkértük, csatlakozzon a válogatotthoz, azok közül senkiben nem maradt egy szemernyi kétség sem, hogy nagyon is tud ő még segíteni a válogatottnak.

Hetényi Zoltán is igazán tehetséges kapus, akinek egy nagyon szerencsétlen szezonja volt a legutóbbi. Kezdve azzal, hogy kevés lehetőséget kapott, több csapatban szerepelt, egészen addig a napig, ami miatt el kellett jöjjön az Egyesült Államokból. A korábbiakban mutatott teljesítménye miatt viszont szerettük volna kipróbálni, a morális kérdések tisztázását követően.

Az edzőtábor végére az a véleményünk alakult ki, hogy Szuper és Rajna legyen a két kapus, és Hetényi vagy Bálizs pedig a tartalék. Amikor ezt elmondtuk Zolinak, akkor ő azt válaszolta, hogy ő ezt nem szeretné. Ez a válasza megerősített bennünket abban, hogy jól döntöttünk. Nekünk egy csapat érdekeit kell néznünk, nem foglalkozhatunk azzal, mi az egyén érdeke. A jégkorong csapatsport, itt 22-23 ember együtt éri el az eredményt. Ki ezzel, ki azzal. Akinek az jut, hogy ő a tartalék, annak azzal kell segítenie a csapatot. Aki nem képes az egyéni érdekeit alárendelni a csapat érdekeinek, attól el kell búcsúzzunk. Zoli ebben az esetben az egyéni érdekeit a csapatérdek fölé helyezte, így nem őt választottuk.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy örökre bezárul előtte a válogatott ajtaja. Zoli értelmes, felnőtt ember, aki képes tanulni mindabból, ami vele és körülötte történik. Biztos vagyok abban, hogy ebből az esetből is levonta a megfelelő következtetéseket.

És mások előtt is nyitva az ajtó?

Igen. Kérdés nélkül is szerettem volna elmondani, nagyon fontos, Hetényihez hasonlóan mindenki más előtt nyitva a válogatott ajtaja a következő felkészüléskor, azok közül, akik végül nem fértek be a vb-keretbe, és azok közül is, akik eddig nem kerültek be a bő keretbe sem. Ígérem, mindenkit figyelni fogunk, és az arra érdemesek megkapják a bizonyítási lehetőséget. Ahogy Zoli esetében, úgy mindenki másnál is az volt a legfontosabb szempont, hogy ki mennyit tud hozzátenni a csapat eredményességéhez. Minden játékos egy nagy kirakós játék kis darabkája, és az edző felelőssége, hogy eldöntse, ki illik a végső képbe. Itt sokszor nem lehet racionálisan megindokolható döntéseket hozni, mi, edzők is gyakorta a megérzéseinkre támaszkodunk, amelyet aztán vagy igazolnak a később történtek, vagy nem. Többek között ez is olyan szép ebben a szakmában, hogy vannak dolgok, amelyeket előre nem lehet megindokolni, csak megérezni. Általában azok közül, akik a kerettagságért küzdenek, olyan játékosokat választunk, akik harapnak, akik égnek a vágytól, hogy megküzdjenek az ellenféllel, akikben a megfelelő tüzet érezzük. És akkor már megint csak érzésről, és nem egzakt módon alátámasztható döntésről beszéltem.

Mennyiben befolyásolja a kapitányi munkáját, illetve Vas Márton válogatott felkészülését, hogy az Oberligában játszik a Frankfurt?

Ami az én válogatott melletti munkámat illeti, azt semmilyen formában nem befolyásolja a frankfurti állásom, annyit leszek a válogatott mellett, amennyit szükséges. Ami pedig Vas Mártont illeti, ő az egyik alapembere a válogatottnak. Mindenki pontosan tudja, mire képes, mennyi pluszt képes adni aktuális csapatának. Nem is volt véletlen, hogy szerződtettük Frankfurtba. Ő mindenképpen váltani akart, eljönni Fehérvárról, amit én teljesen meg is értettem. Mivel remekül tud támadni és védekezni is, abszolút rugalmasan bevethető játékos, kézenfekvő volt, hogy az engedélyezett két légiós hely egyikére leigazoljuk őt. Mi egy remek centert vagy védőt nyertünk vele, ő pedig új impulzusokat, nyugodtabb környezetet velünk. A novemberi és februári válogatottprogramra valószínűleg nem fog tudni hazajönni, de ez az ő esetében talán nem is lényeges, hiszen mint mondtam, mindenki tudja, mire képes. Legalább eggyel több fiatal játékosnak lesz lehetősége, hogy megmutassa magát a válogatottban.

A magyar felnőtt válogatott két EIHC-tornán vesz részt a szezonban, mindkettő kellően erős mezőnyt vonultat fel. Még nem ismert, hogy a közvetlen vb-felkészülés alatt, március végén, április első felében kikkel játszunk mérkőzést.

November 7?10. (Helyszín: Magyarország)
Résztvevők: Magyarország, Ukrajna, Lengyelország, Nagy-Britannia.

Február 6?9. (Helyszín: Lengyelország)
Résztvevők: Magyarország, Ukrajna, Lengyelország, Olaszország, Japán.