Az USA kapusban a legerősebb

Kanada után, az olimpiai ezüstérmes és a legutóbbi világbajnokságon bronzérmet szerző USA lehetséges keretéről tett közzé egy összeállítást a Puck Daddy. Miután minden akadály elhárult az NHL-esek olimpiai részvétele elől, egyre többeket foglalkoztat a kérdés, hogy ki kerül be a nemzeti válogatottba. Most is elmondjuk, ez a keret szakírói vélemény és a jelenlegi állapotokat tükrözi, a keretszűkítésre december 31-ig van idő.

A csatársorok Ryan Lambert szakíró szerint így lehetnek a leghatékonyabbak:
Zach Parise ? Joe Pavelski ? Patrick Kane,
Ryan Callahan ? David Backes ? Phil Kessel,
Max Pacioretty ? Ryan Kesler ? Bobby Ryan,
James van Riemsdyk ? Paul Stastny ? Dustin Brown,
illetve: Jason Pominville, Derek Stepan.

Mint látható, ez a keret bővelkedik védekezésben és támadásban egyaránt kiváló centerekben, akik azonban többnyire nem húzóemberek csapatukban, amennyiben nem szállítják tonnaszámra a pontokat. A legponterősebb szezonja közülük Joe Pavelskinek volt, 48 alapszakaszmeccsen elért 31 pontjával. De mind a négy center kiváló százalékban hozza el a bulikat. A széleken ezzel szemben igazi pontgyárosok találhatók, hiszen a harmadik sorba szorult jobbszélső is 131 gólt termelt a lockoutot megelőző négy évben.

A szakíró Brandon Dubinsky beválogatásán polemizált viszonylag hosszan, de végül arra jutott, hogy a többiek egy kicsivel mindenben jobbak nála. Utolsó emberként Stepan került be nála a keretbe, ott tehát a többiekénél több múlik, hogy a decemberig hátralévő időben tudja-e hozni az elmúlt szezonban mutatott formáját.

A védelem négy hátvédpárja a következőképpen néz ki:
Ryan Suter ? Kevin Shattenkirk
Keith Yandle ? Ryan McDonagh
Paul Martin ? Dustin Byfuglien
Jack Johnson ? Justin Faulk

Ez a keret jelentős mértékben különbözik mind a 2010-es vancouveri ezüstérmes csapat, mind pedig az idei vb-bronzot nyerő csapat védelmi szekciójától, egészen pontosan előbbivel két, utóbbival egy ponton mutat egyezést. Jack Johnson ott volt mind a két válogatottban, míg Ryan Suter csak az olimpiai keretben. Az egyik legnagyobb áttörés kétségkívül Ryan McDonagh nevéhez fűződik. A Rangers 24 éves hátvédje az olimpiát követő évben már vett részt világbajnokságon, ahol hét mérkőzésen 1 asszisztig jutott. Az elmúlt szezon azonban kiugróan jól sikerült neki, hiszen 47 meccsen kapott lehetőséget az alapszakaszban, ezek alkalmával pedig 4 gólt és 15 gólpasszt jegyzett, +/- mutatója pedig 13-nál állt meg.

A kapusok összeállítását már a szakíró is azzal kezdi, hogy feltehetően nem kicsi vitát fog generálni. Ehhez nem kell túl nagy jóstehetség, ha az ember az idei világbajnokság egyik legnagyobb meglepetését, John Gibsont egyáltalán be sem teszi az utazó keretbe. Ryan Lambert mindezt pusztán azzal tetézi, hogy a detroiti Jimmy Howardot írja az első helyre, Jonathan Quicket pedig megtartaná második számú kapusnak. Harmadik helyen Craig Anderson szerepel. A szerző két dolgot ajánl megfontolásra az olvasók számára. Egyrészt Howard idei rájátszásbeli teljesítményét, amikor a későbbi bajnok Chicago ellen három meccset úgy nyert meg a csapata, hogy az ellenfél 88 lövésből csak két gólra volt képes, és a mindent eldöntő hetedik mérkőzés is nüanszokon múlt. A másik, hogy az USA kerete leghátul a legerősebb, vagyis jelenleg egyetlen országnak sincs olyan nagy számú kiváló kapusa, mint éppen az USA-nak. Bárki lesz is tehát az első számú kapus, feltehetően nem az lesz a válogatott gyenge pontja.