A DAB a MOL Liga mellett a junior bajnokságot is meg akarja nyerni

A Lundh-Johnson edzőpárosnak Svédországban a Frölundával sikerült ez a bravúr, Azari Zsolt, az Acélbikák elnöke szerint idehaza sem lehetetlen. Ugyanakkor a Kontinentális Kupában már a második körből való továbbjutást is bravúrnak tartaná. Tudományos jégkorong, régiós együttműködés, ebelezés is szóba került az interjúban.

A Bolzanót gyorsított eljárásban felvették az EBEL-be. Van ebből számunkra értékes tanulság?

Igen is, meg nem is. Magyarként nagyon nehéz megszerezni a bizalmat, ez alapvető fontosságú. Márpedig ezekben a projektekben a tervezhetőség, a kiszámíthatóság nagyon fontos, talán a legfontosabb. A Bolzano a magyarnál erősebb bajnokság topcsapata, erős osztrák gyökerekkel, hétezer fős csarnokkal, a honlapjuk is német nyelvű. Ezzel mi nem tudunk versenyezni, kár is összehasonlítani a mi esetünket az övékével. Amint az már több helyen megjelent, vannak objektív akadályok is. Hiába költöznénk Budapestre, még nem bizonyítottuk, hogy ebben a városban van annyi potenciál nézőszámban, ami megérné az EBEL-nek, ez mindenképpen kockázati tényező. Emellett szakmailag is meg kell őket győzni arról, hogy érdemes minket felvenni. Nehéz helyzetben vagyunk, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy bebizonyítsuk, érdemes bennünk megbízni.

Mit gondol a szlovák bajnokság felé való nyitásról?

Egyértelmű, hogy a magyar jégkorong szempontjából nagyon jó lenne. Ugyanakkor azt látom, még mindig nagyon zártak. Hiába vannak gazdasági gondok, a szövetség egyelőre erősnek tűnik és számolni kell azzal, hogy amíg a globális mutatóik, a világbajnokságon elért helyezéseik vagy az NHL-döntőben játszó szlovák játékosok száma alapján ennyire jók, érthető, hogy nem akarnak nyitni. Mi sem mondjuk, hogy bárki álljon elő a maga tokajijával és majd a miénk a szabad versenyben úgyis nyerni fog. Szóval amíg ekkora a különbség a két ország teljesítménye között, addig számolni kell azzal, hogy továbbra is elzárkóznak az együttműködés elől. Egyre fontosabb szerep jut a régiós bajnokságoknak, szerintem 1-2 éven belül eldől, hogy járható-e ez az út.

Az Érsekújvár ugyanakkor nagyon elégedett.

Igen, a klubok talán hajlamosabbak az együttműködésre, hiszen ők nap mint nap szembesülnek a kis piacból adódó szponzorproblémákkal. Ezért is nagyon fontos, hogy az Érsekújvár lát perspektívát a MOL ligában, az idei igazolásaik önmagukért beszélnek. Nagyon jó volt látni a fejlődést már az elmúlt szezon közben is. A Dab.Docler volt az a csapat, amely idegenbeli ellenfélként a legtöbb nézőt vonzotta a meccsekre. Érsekújváron ez úgy indult, hogy ősz elején volt húsz néző, majd ötven, a végére pedig több százan, rendes szurkolással. Gondolom, ezzel a többi csapat is így volt.

Több csapat is jelentősen erősödött a MOL Ligában. Mire lesz képes a Dab.Docler?

A célunk egyértelmű, meg akarjuk védeni a címünket. Ugyanakkor nehéz előre megmondani, hogy ki mire lesz képes. Tavaly a Csíkszeredát is sokan előre leírták, ehhez képest döntőt játszottak a MOL Ligában és megnyerték a román bajnokságot.

A Dunaújváros hogy áll az építkezésben?

95%-ban készen van a játékosállományunk. Ez azt is jelenti, hogy minden valószínűség szerint megválunk Mihaliktól, Chvataltól, Vaszjunyintól és Papp Csabától is. Helyükre még egy légióst szerződtetünk, róla egyelőre nem tudok többet mondani, így azt sem, melyik országból érkezik. Ráérünk még ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ugyanakkor három junior korú játékos máris bejelentkezett, egy Kanadából, egy az USA-ból, egy Svédországból. Őket egyértelműen az a lehetőség érdekli, hogy itt Dunaújvárosban olyan edzők keze alatt dolgozhatnak, mint Stephan Lundh. Közülük kettő magyar szülőkkel rendelkezik.

Ha már a fiatalok szóba kerültek, a Dab.Docler egyelőre nem megy külföldre a juniorokkal.

Ennek több oka is van. Egyrészt problémásnak érzem, hogy a magyar csapatok többsége nagyon egyoldalúan épít a TAO nyújtotta lehetőségekre. Ez teszi lehetővé azt, hogy akár nagyon egyenlőtlen feltételek mellett is vállalják a külföldi bajnokságban indulást. Ezzel semmi baj nincs, csak nem szabad, hogy mindez a magyar bajnokság rovására menjen. Mert mi lesz, ha nem lesz TAO?

Tulajdonképpen a juniorok bajnoksága nemzetközibb, mint a felnőtt.

Igen, és ez egyrészt jó dolog, másrészt nem biztos, hogy fenntartható. Nincs ingyen, hogy öt csapatunk is szlovák és osztrák bajnokságokban indul, de ez a klubok felelőssége és magánügye. Mi egy másik modellben hiszünk, ehhez alakítjuk a klub felépítését is. A mi célunk, hogy sokkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki a junior és a felnőtt csapat között. Az elképzeléseink szerint tartalmát tekintve igazi ?farmcsapatunk? lesz, sokkal erősebb átjárással a két csapat között, amivel biztosíthatjuk a kellő mérkőzésszámot is. Emellett a jövő évtől Stephan Lundh az eddigieknél jóval aktívabb szerepet fog vállalni a fiatalok képzésében. Ezen a téren jelentősen erősítettünk is, hiszen Jonas Johnson, akit a fiatalok mellé igazoltunk, nagyon nagy név a szakmában. A Lundh-Johnson páros bajnok lett a Frölundával az Elitserienben és a svéd junior bajnokságban is, tehát kiválóan megértik egymást. Ehhez a svéd duóhoz csatlakozik még a kanadai erőnléti edzőnk, Randy Smith, aki egyedülálló, személyre szabott, s nagyon kemény fizikai programot dolgozott ki a Dab.Docler összes korosztályának. Egyértelmű ezek után, hogy az a célunk, hogy megnyerjük a MOL Ligát és a junior bajnokságot is!

Milyen egyéb újítások várnak a játékosokra?

Igyekszünk megtartani a tehetségeinket, ami egyre nehezebb. De hiszek abban, hogy Magyarországon automatikusan nem feltétlenül működik az, ami Kanadában vagy Svédországban jól bevált. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi ezeknél a módszereknél jobbat tudunk kitalálni, de az intelligens adaptálás kulcsfontosságú, vagyis az átvételkor maximálisan figyelembe kell venni a magyar sajátosságokat is. Ezek egyike, hogy nekünk nincs annyi játékosunk és nincs olyan versenyhelyzet sem, mint más országokban. Ebből adódik, hogy a játékosok egyéni képzése időben kitolódik. Azt látom, hogy a megfelelő mérkőzésszám mellett legalább ennyire fontos az is, hogy a játékosok egyéni képességeit fejlesszék. Abban a korban is, amikor például Észak-Amerikában ezzel már egyáltalán nem foglalkoznak, vagy a játékosra bízzák. Mi ennek teremtjük meg a feltételeit.

Milyen elemei vannak ennek a rendszernek?

Amint azt már korábban elmondtam, teljesen egyéni alapokra helyezzük a képzést. Minden játékosunk nagyító alatt fog játszani. Ez azt is jelenti, hogy videós elemzések készülnek majd, ahol minden mozdulatát értékelik a játékosoknak. A tudományos módszerek alkalmazása továbbra is elsődleges prioritást élvez. Ennek első lépése az volt, hogy a metodikai központban, Nagy Attila közreműködése mellett elvégeztünk egy úgynevezett testfelmérést, ami alapvető fizikai mérőszámok alapján alapadatokat számolt. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki megfelelően értelmezni is tudja ezeket az adatokat. Mondanom sem kell, Stephan Lundh egyből meg tudta mondani, ki milyen munkát végzett az elmúlt két hónapban. Ezek után egyéni beszélgetésekre került sor, ahol minden játékos mondott három területet, amiben fejlődni szeretne. Ezek alapján az edzői stábbal közösen meghatározták azokat a számszerűsített rövid távú célokat, amiket a következő felmérésig, vagyis augusztus közepéig el kell érni. Nem titok, hogy ettől a felméréstől nagyon sokat várok.

Úgy tűnik, az érthető csalódottság után, a válogatottsággal kapcsolatos kritikákból is igyekeznek építkezni.

Ez a történet is többrétű. Látni kell, hogy Magyarországon továbbra is az egyik legnagyobb probléma a játékosok reális önértékelése. De ha körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy talán nem is annyira magyar- vagy jégkorong-specifikus dologról van szó. Mi mindenesetre igyekszünk minél nagyobb létszámú edzői stábbal és objektív mérőszámok alapján dolgozni annak érdekében, hogy ezt a problémát a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljük. A tudatos munka a szakmán alapul, a követendő utat nem befolyásolhatják az éppen népszerű megoldások. Persze, ez sem garancia a sikerre. Ugyanakkor az is világos, hogy az elemi logika szabályainak értelmében jó csapat csak jó játékosokból épülhet fel. Tehát az a kritika, amely szerint mi az elmúlt szezonban elsősorban csapatként voltunk jók, ugyanakkor a játékosokat tekintve voltak jobbak, nem állja meg a helyét. A sport kicsit olyan, mint a művészet: hajlamossá tesz a racionalitástól való elrugaszkodásra, éppen ezért fontos a tudományos, objektivitásra törekvő módszer és eszközök használata. Emellett törekedni kell arra, hogy minden nap jobban teljesítsünk, mint az előző napon. Ez igaz a menedzsmentre és a játékosokra egyaránt. Ugyanilyen fontos, hogy az ember tanuljon a hibáiból és próbálja meg kijavítani őket. Vezetőként erre törekszem és ezt várom el a játékosoktól is.

Az első komolyabb próbatétel már októberben eljön, újra Kontinentális Kupát rendezhet a város.

Nem mi vagyunk az esélyesei már a hazai rendezésű második fordulónak sem, komoly fokmérője lesz ez a munkánknak. Jelen esetben a többes számú birtokos jel használata sem véletlen, hiszen ?mi? alatt elsősorban az edzőket és a menedzsmentet értem. A HSC-t nem kell külön bemutatni, de most úgy látom, a Krakkó lesz az első számú favoritja a tornának. Komoly klub, jó játékoskerettel, minőségi légiósokkal. Kívülről szemlélve nagyon profi módon működtetett klubról van szó. Ha továbbjutunk, még az is előfordulhat, hogy Dániában már könnyebb dolgunk lesz, de sokkal nehezebb semmiképpen. Fontos lesz, hogy a téttől ne görcsöljenek be a játékosok.