A hoki azért lenyűgöző, mert a játékosok lenyűgözőek

 

Az nhl.com interjúsorozatot indított 5 kérdés címmel. Az első interjúalany Mike Babcock, a Detroit Red Wings edzője volt. Babcock első sikerét edzőként 1989-ben érte el a Red Deer College csapatával, amellyel megnyerte a tartományi középiskolás bajnokságot. Öt év múlva a Lethbridge Universityvel kanadai egyetemi bajnok lett. 1997-ben Kanada szövetségi kapitányaként megnyerte a junior világbajnokságot, 2003-ban az Anaheim Mighty Ducks-szal Stanley Kupa döntőt játszott, ahol hétmeccses csatában maradt alul a New Jersey-vel szemben. 2004-ben megszerezte felnőtt világbajnoki címét is, 2010-ben pedig olimpiai bajnok lett Kanadával a vancouveri játékokon. 2005 óta a Detroit Red Wings edzője. A továbbiakban az interjú kivonatolt változatát olvashatják.

Mi volt edzőként a legemlékezetesebb pillanata?

Legjobban azt szeretem a munkámban, ahogy látom felnőni a játékosokat. A legemlékezetesebb pillanat a Lethbridge University-hez köthető. Elmentem egy olyan csapathoz, amely soha azelőtt még csak rájátszásba sem került és megnyertük az országos bajnokságot. Ez messze a legjobb dolog, amit emberek csoportjától valaha láttam. Nem voltak igazolásaink vagy egyéb extrák, egyszerűen megtaláltuk annak a módját, hogy hogyan legyünk adott pillanatban mindig a legjobbak és győzzünk. Elmondhatom, hogy azóta sem volt olyan csapatom, amely többet hozott volna ki magából, mint az. Elképesztő milyen jó csapat volt. De nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Mindenki úgy nő fel, hogy Stanley Kupát akar nyerni, én megnyertem. Olimpiai aranyat nyerni Nyugat-Kanadában nyugat-kanadaiként olyan élmény, amire egész életemben szívesen gondolok vissza. Bevallom, szerintem a hoki azért lenyűgöző sport, mert az emberek, akik művelik, lenyűgözőek.

Kik voltak önre hatással, kik formálták önt mint edzőt?

Elmondom a teljes sztorit: a Spokane Chiefnél (egy WHL-es csapat) kezdtem el dolgozni, és egész jól indult minden, sokkal jobban, mint azt eredetileg gondoltuk, tekintve hogy nem volt valami jó csapatunk. Aztán elvesztettünk én már nem is tudom hány meccset zsinórban. Ekkor a tulajdonos Bobby Brett, aki egyébként testvére a baseballos George Brettnek, felhívott és azt mondta: „Mike együnk egy mexikóit.” Meg voltam róla győződve, hogy ki leszek rúgva. Ehelyett beültünk egy bárba, megittunk pár sört, beszéltünk a hokiról és az életről annyit, mint azelőtt még soha. Olyan témákról, amikről soha előtte. Mindössze annyit tett tehát, hogy támogatott. Aztán még hat évig maradtam a csapatnál, sok mindent kipróbálhattam, edzhettem fiatalokat, időseket, játszottam Memorial Cup-on. Ezért lehettem a junior válogatott szövetségi kapitánya is, ez adta meg nekem erre az esélyt. Óriási lehetőséget adtak nekem.

Miért nem volt sikeres játékos?

Talán azért, mert nem voltam elég jó. Nem volt bennem nagy fantázia. Középiskolában részt vettem All Star gálán, voltam csapatkapitány is, de valójában nulla voltam. Be akartam fejezni az egyetemet, meg akartam szerezni a doktorit és egy életre ott maradni a McGill University-n. Ehelyett a Red Deer College-ban kötöttem ki, elvesztettem a fonalat. Elkezdtem edzősködni, elkezdtem nyerni, végül edző maradtam.

Mennyire nehéz olyan óriási elvárások mellett dolgozni, amiket Detroitban támasztanak?

Ha nyomás alatt vagy, az azt jelenti, hogy van esélyed. Ha kimész egy olimpiára és nem várnak tőled semmit, akkor nyomás sincs rajtad. Vagy ezt akarod vagy azt, hogy nyomás legyen a csapatodon, mert akkor elvárják, hogy nyerj, mert van esélyed nyerni. Ez ennyire egyszerű. Detroitban nagyok az elvárások, hogy tartsuk a színvonalat, de én ezt élvezem. Kétségtelen azonban, hogy ez egyre keményebb és keményebb és keményebb feladat, főleg ahogy a csapat változik. Egyre keményebben kell játszanunk azért, hogy megszerezzük a 100 pontot, egyre hatékonyabbnak kell lennünk ahhoz képest, hogy milyenek voltunk, amikor átvettem a csapatot. Kiegyenlített a Liga, ez kétségtelen.

Ugyanakkor nézzük meg, mennyit változott a csapatunk, mióta itt vagyok: első évem után Steve Yzerman visszavonult, és Brendan Shanahan is a távozás mellett döntött. Ez két játékos mínusz. Azóta Dominik Hasek, Chris Chelios, Chris Osgood, Kris Draper, Kirk Maltby vonultak vissza, ők mindannyian Stanley Kupa-győztesek. De nincs már a csapatban Brian Rafalski, Brad Stuart és Jiri Fischer sem. Idéntől pedig Nicklas Lidstrom. És ezek csak a játékosok. A vezetőségből Scotty Bowman elment Chicagóba, Steve Yzerman és Pat Verbeek Tampába, Paul MacLean Ottawába, Todd Mclellan pedig San Joséba. És ők ott mind győzni akarnak. Ez egyrészt fantasztikusan jó dolog, másrészt azonban gondoskodnunk az utánpótlásukról. Közben a világ is megváltozott, úgyhogy ez egyre nehezebb.

Gyerekként volt példaképe?

Természetesen! Játékosként a négyes számú mezt viseltem, úgyhogy Bobby Orr volt a példaképem. Mind a mai napig az. Idén írt nekem: “Mike, fel akarom hívni Nicklas Lidströmöt, meg tudnád adni a számát?” Rögtön arra gondoltam, úristen, miért nem beszéltem én eddig Bobby Orral? Szóval felhívtam és beszéltünk 20 percet. Az egyik kedvenc képem, amikor Bobby Orr úszik a levegőben, aláírta nekem ezt a gyönyörű fotót, ma is megvan. Ő volt az én emberem.

Cimkék: , ,

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
május 18., csütörtök
VB 16:15 RUSCZE 3-0VÉGE
    • SPORT 1
VB 16:15 USAFIN 0-2VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:15 CANGER 2-1VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:15 SUISWE 1-3VÉGE
    • SPORT 1 (23:30)
május 20., szombat
INL 09:00 MSKPHC 5-3VÉGE
INL 10:00 PHCMAC 3-7VÉGE
INL 11:00 MACMSK 2-5VÉGE
INL 12:15 ETOSZE 12-1VÉGE
INL 13:05 SZEROK 0-17VÉGE
INL 13:40 ROKETO 1-3VÉGE
VB 15:15 CANRUS 4-2VÉGE
    • SPORT 2
VB 19:15 SWEFIN 4-1VÉGE
    • SPORT 2
május 21., vasárnap
VB 16:15 RUSFIN 5-3VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:45 CANSWE 1-2 BVÉGE
    • C8 (SPORT 2 22:00)
május 30., kedd
NHL 02:00 PITNSH 
    • SPÍLER TV
június 1., csütörtök
NHL 02:00 PITNSH 
    • SPÍLER TV
június 4., vasárnap
NHL 02:00 NSHPIT 
    • SPÍLER TV
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk