Száműznék az európai kapusokat
Bajban Kanada, a juniorligák komoly lépést fontolgatnak.
Amikor Randy Smith vasárnap blogunknak arról beszélt, hogy a kölcsönös tanulási folyamatok természetesek a nemzetek között, és hogy Kanadának van mit tanulnia Európától a kapusképzésben, egyrészt mi nem gondoltuk, hogy a probléma ennyire akut, másrészt feltehetően ő sem azt értette tanulási folyamaton, amiről a Toronto Star csütörtökön beszámolt.
A lap úgy értesült, hogy a Hockey Canada, vagyis a kanadai jégkorong-szövetség és a három legerősebb juniorligát, az OHL-t, a WHL-t és a QMJHL-t tömörítő Canadian Hockey League (CHL) vezető tisztségviselőinek e heti megbeszélésén felmerült annak lehetősége, hogy a CHL-ben érdekelt 60 juniorcsapat egységesen zárja ki az európai kapusokat a draftból. A vélemények megoszlanak a kérdésben, de hogy valami nem stimmel a kanadai kapusokkal, az egészen bizonyos. Ezt mutatják az alábbi adatok is:
1) A rájátszásban második körébe jutott nyolc csapat közül a chicagói Corey Crawford volt az egyetlen kanadai kapus.
2) A Vezina-díj idei jelöltjei mindhárman európaiak: Henrik Lundqvist svéd, Antti Niemi finn, míg Szergej Bobrovszkij orosz állampolgár.
3) A CHL legjobb kapusának a cseh Patrik Bartosakot, míg a döntő legjobb kapusának az orosz Andrej Makarovot választották.
4) A drafton öt éve választottak utoljára első helyen kanadait a kapusok közül, és évek óta a draftolt kapusok kevesebb mint fele kanadai. Ontario államból az elmúlt 13 évben például csak 2 kapust draftoltak első helyen, 2010-ben Mark Visentint a Phoenix Coyotes, előtte pedig 2001-ben a Fehérvártól ezen a nyáron távozó Adam Munrót a Chicago Blackhawks.
A folyamatok tehát elgondolkodtatók, már csak az a kérdés, hogy ez jelenti-e a megoldást. Ron Tugnutt, egykori NHL-es kapus, jelenleg a Hockey Canada tanácsadója például teljes mellszélességgel támogatja a javaslatot: “Az én értelmezésemben ez elsősorban egy lehetőséget jelent. A mi kapusaink semmivel sem rosszabbak, mint máshol, mint ahogy a mi kapusképzésünk sem rosszabb másokénál. Egyszerűen arról van szó, hogy kapusaink nem kapnak annyi lehetőséget, ami a feljebb lépéshez kell”.
Mérsékeltebb kommentárok szerint ez a lépés, bár kissé drasztikusnak és némileg xenofóbnak is tűnik, nem példátlan a CHL történetében. Jelenleg is érvényben van az a szabályozás, amely két főben korlátozza az európai játékosok számát, poszttól függetlenül. Mások megjegyzik, hogy a CHL-ben ettől a lépéstől biztosan több kanadai kapus védene, de nem biztos, hogy az NHL-es csapatok érdeklődését ez a legkisebb mértékben is felkelti majd.
A CHL ugyanis csak egy lépcsőfok, és ha az európai kapusok az eddigi lendülettel áramlanak az ECHL-be, az AHL-be és az NHL-be, akkor a helyzet aligha fog javulni Kanadában. Nem beszélve az amerikai kapusokról. Egy bizonyos John Gibson például egészen tűrhetően védett az idei vb-n az amerikai válogatottban. Márpedig ő az elmúlt két szezonban az OHL-es Kitchener Rangers csapatában játszott.
Annak elméleti lehetőségét sem zárnánk ki, hogy a kapusképzésben van a különbség, ahogy arra Randy Smith is utalt. Azon persze cseppet sem csodálkozunk, ha ezt egy szövetségi alkalmazott nehezen ismeri el. Abban mindenesetre a legtöbb kommentár megegyezik, hogy ez a lépés valamennyit segíthet a kanadai kapusok helyzetén, de hogy ez önmagában nem jelent megoldást, az bizonyos.
