Átmeneti időszak következik a válogatott életében

“Rengeteg házi feladata lesz mindenkinek, hogy erről a szintről előrelépjünk. Elértünk a divízió 1 tetejére, a következő kategória a liftező országoké. Ha mi is oda akarunk kerülni, akkor valakit ki kell szorítanunk onnan.” Így értékelte a helyzetet a világbajnokságot kellően átgondolva a héten ismét Budapestre látogató szövetségi kapitány Rich Chernomaz, aki azt is elárulta, több játékosunk iránt érdeklődnek Németországból.

“A dolgok a terveink szerint alakultak, kivéve a Korea elleni meccs harmadik harmadát ? mondta a Jégkorongblognak Rich Chernomaz, a magyar jégkorong válogatott szövetségi kapitánya, aki alighanem hamarosan többéves szerződést köt a magyar szövetséggel. ? Utána azt hiszem, sok mindent jóvátettünk a Kazahsztán elleni győzelemmel, ami egyértelműen a világbajnokság csúcspontja volt magyar szempontból. Nagyon örülök annak is, hogy az utolsó meccsünkön, ahol igazából már nem volt miért harcolnunk Japán ellen, a játékosok megmutatták, hogy büszkék és karakteresek, és így is legyőzték a japán válogatottat.

Azt hiszem, elnézve a kazahok és az olaszok keretét és a variációs lehetőségeit, hogy azon a helyen végeztünk, ahol jelenleg a helyünk van a világ jégkorongsportjában. Ha minden tökéletesen alakul a szempontunkból, akkor persze az első kettő között végezhettünk volna és feljutunk, de ahhoz sok mindennek kellett volna egyszerre szerencsésen összejönnie.

Az olaszok és a kazahok válogatási lehetősége sokkal nagyobb, mint a miénk, tele vannak orosz illetve kanadai származású játékosokkal. Ha gyorsan akarunk előrelépni a világranglistán, akkor mi sem úszhatjuk meg, hogy keressünk magyar gyökerű játékosokat, akik szívesen képviselnék Magyarországot. (Erről korábban Ted Sator is beszélt blogunknak ? Hblog.) Mindezek mellett oda kell figyelnünk a fiatal játékosok képzésére, fejlesztésére, erre a programra nem szabad sajnálni sem az időt, sem az energiát.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Rengeteg házi feladata lesz mindenkinek, hogy erről a szintről előrelépjünk. Elértünk a divízió 1 tetejére, a következő kategória a liftező országoké. Ha mi is oda akarunk kerülni, akkor valakit ki kell szorítanunk onnan. Minőségi lépés ez, és ahogy egyre magasabbra jutunk, egyre nehezebb megtenni a követező lépést. Ígéretes fiatal játékosok vannak, akiket szigorú programmal kell jobb játékosokká tenni.

Az elkövetkező évek kulcsfontosságú feladata a védelem fiatalítása lesz. A világbajnokság után bejelentette a visszavonulását Szélig Viktor és Horváth András. Sille Tamás még nem döntött, de nyilvánvaló, hogy rá sem számíthatunk már hosszútávon. Jöttek fiatalok, akik megállták a helyüket, de a helyzet egyelőre még nem megnyugtató.

A lényeg, hogy egyre több bevethető játékosunk legyen. Ehhez például szükséges, hogy a hazai felnőtt liga is egyre professzionálisabb legyen, egyre nagyobb igénybevételt jelentsen a játékosoknak. A miskolci játékosok tisztességgel helytálltak a válogatottban, de a további fejlődéshez a MOL Ligát egyre inkább üzleti szemlélettel kell működtetni. Ezzel lehet elérni, hogy a játékosok egyre többet teljesítsenek, a színvonal folyamatosan és fokozatosan javuljon. Mindezek mellett a nem itthon játszó klubokban is oda kell figyelni a hazai játékosok képzésére. Kedden az elnökségi ülés után beszélgettem Ocskay Gáborral, a Fehérvár vezetőjével, aki elmondta, hogy a következő idényben számos fiatal játékos kap lehetőséget majd arra, hogy megmutathassa, képes az EBEL-ben is helytállni.

Növelnünk kell a minőségi játékosok létszámát. Ehhez átfogó utánpótlás-programot kell indítani, összehangoltan kell foglalkozni az U14, U16, U18, U20-as korosztályokkal és azok válogatott csapataival. Közülük minél többeket el kell juttatni a felnőtt korosztályig. Az ő fokozatos belépésükkel lehet meg az a kellő létszámú minőségi játékos, akik révén a versenyhelyzet nő, és a válogatott előreléphet.

Láthattuk a világbajnokságon, hogy az olaszok, kazahok csapata sokkal mozgékonyabb volt, mint a miénk. Talán ez volt a legsebezhetőbb pontunk. Ennek ellenére azt kell mondjam, az idősebb, lassabbnak várt játékosaink remekül játszottak, gondoljunk csak például Tokaji Viktorra, vagy a nála kicsit fiatalabb Vas Mártonra, és mindezek mellett remek volt a csapatszellem is.

Az előbb elmondottak értelmében azonban most egy átmeneti időszaknak kell elkövetkeznie a válogatott életében, és ennek megfelelően valószínűleg az elvárásokat is ehhez kell igazítani. Néhány évig a reális célunk az lehet, hogy stabil B csoportos csapat maradjunk, közben meg kell találnunk az új vezéregyéniségeket, és aztán lehet újra megcélozni az elitet.

Meg kell próbálnunk játékosokat idehozni magyar gyökerekkel, másrészt azokat, akik már bizonyítottak itthon, meg kell próbálnunk erős külföldi bajnokságok felé irányítani a tapasztalatszerzés és a további fejlődésük érdekében. Vannak játékosok, akik iránt érdeklődnek például Németországból. Igyekszem segíteni nekik, amennyire csak lehet, de a végső döntést sosem én fogom meghozni, hanem azok az edzők, akiknek a csapatában játszhatnának. A játékosok számára segíthetünk megteremteni a lehetőséget, de azzal már nekik kell tudniuk élni. Abból lehet igazán komoly játékos, aki akkor képes élni a lehetőségeivel, amikor azok megadatnak neki. Sokszor nem jön több, csak egy lehetőség, így egy profinak mindig készen kell állnia.”