Ennél jobban nem készülhettünk volna fel

A magyar hokiban már annyi meglepetést okoztunk, hogy előre azért nem fogadtam volna el a 3. helyet, mert ez a realitás. Ha elfogadjuk, hogy megragadunk itt, akkor nem léphetünk előre. Vb-t záró Godó-blog.

Ahogy a kazah meccs után is mondtam, jól alakult számunkra ez a vb. A reális az lett volna, ha Dél-Koreát legyőzzük és nagy küzdelemben kikapunk Kazahsztántól. Fordítva történt, és a kazahverés után a szememben eltörpül a dél-koreaiak elleni figyelmetlenség. Így utólag úgy tűnik, akkor sem jutunk fel, ha megverjük a koreaiakat, de ha nem verjük Kazahsztánt, akkor senki nem kapja fel a fejét. Így hogy megvertünk egy színtiszta KHL-csapatot, mindenkinek nagy élmény okoztunk, hozzáteszem, magunknak is, ez volt pályafutásom egyik legnagyobb győzelme. A nézőket pedig megajándékoztuk, egy olyan meccset láthattak, mint talán még soha. Talán joggal gondolom, hogy ezt az eredményt a világ sok országában csodálkozva fogadták.

Csapatként értük el a sikereket és csapatként vesztettünk ezen a világbajnokságon. A jégkorong ilyen sport. Nem Sofron István nyerte meg a meccset a japánok ellen, hanem az egész csapat, és nem 1-2 játékos vesztett Dél-Korea ellen, hanem mindenkinek része volt ebben, egészen a gyúróig és a felszerelésmenedzserig bezárólag. Így 30-32-en alkotjuk a magyar válogatottat, és mindenkinek megvan a maga szerepe a teljesítményben. Mindenki hozzá tud tenni és el tud belőle venni, és minden kis részletnek fontos szerepe van, főleg egy ilyen hosszú, közel három hétig tartó összezártság alatt. Ne feledjük, április 2-án kezdtük a közvetlen felkészülést, azóta együtt laktunk. Azt sajnálom csak a Korea elleni meccsben, hogy Rajna Mikit szarban hagytuk. Ott hagytuk egyedül, nem volt előtte védelem, ugyanazt tettük vele, mint Bálizs Bencével a hollandok elleni olimpiai selejtezőn. Ezen a két meccsen nemigen volt előttük csapat, így a legjobb kapusoknak is nehéz teljesíteniük.

És ha már a kapusoknál tartunk, ki kell emelnem Szuper Levente szerepét. Aki ismét bebizonyította, hogy a magyar válogatott első számú kapusa. Ez számomra nem is volt kérdéses, amikor februárban egy év kihagyás után lejött a válogatott edzésére, az első fél óra után látszott, hogy nincs jobb nála. A szezonban védett 4 meccsen, ebből hármat megnyertünk, az olaszoktól is csak 2-1-re kaptunk ki, Levente összesen 7 gólt kapott. Azt hiszem, mindez önmagáért beszél. Nagyon remélem, hogy jövőre is ott lesz a vb-csapatban.

Örülök, hogy végül jó szájízzel zártuk a vb-t, mert ahogy mondani szokták, minden jó, ha a vége jó. Japánt legyőztük, így jó néhány játékosunknak méltó befejezést biztosítottunk nem rövid pályafutása végén. Ha jövőre is a válogatott keret tagja leszek, akkor elmondhatom magamról, hogy elvesztettem azt, aki 20 éve a szobatársam volt és a legjobb cimborám, Horváth Andrást, valamint azt a Szélig Viktort, akit 30 éve ismerek, akivel együtt nőttem fel, már az általános iskola 1. osztályában osztálytársak voltunk, 4.-től pedig már a hokipályán is együtt voltunk, csapattársakként. Egyelőre más még nem jelentette be a válogatottól való visszavonulást, meglátjuk, hányan maradunk az idősebbek közül. Hiányukat nem csak én fogom megérezni, hanem a csapat is. De ez az élet rendje, mindenki érzi, mikor kell abbahagyni.

Nem ez volt életem vb-je, de összességében nem vagyok elégedetlen a sorom és a saját magam teljesítményével. Ilyen kevés gólt még egy világbajnokságon sem kaptam, pedig ez a 19. volt, és korábban alsóbb szinteken is szerepeltünk. Ha jól emlékszem, csak egy kapott gólnál voltam jégen, Dél-Korea ellen, a többi meccsen kapott gól nélkül jöttem le, pedig végig a hátsó alakzatban kaptam helyet a taktika szerint, mind az 1-3-1, mind az 1-1-3 felállásban én voltam a védekező csatár. Azt gondolom épp ezért, hogy a védekezésemre az edzőknek sem lehet panaszuk. A mérkőzésenkénti egypontos átlagot is hoztam elöl, ez sem túl rossz. Ha valamiben hiányérzetem lehet, akkor az az lehet, hogy kevesebb gólt lőttünk, mint szerettünk volna.

A nézőkről ismét muszáj beszélni. Jó volt látni a videón a fejünket, ahogy kinéztünk, mikor megláttuk, hogy kétszáz szurkolónk a vb szabad napján arra gondolt, hogy ilyen hatalmas meglepetést okoz nekünk. Ráadásul egy nappal azután, hogy mi csalódást keltő eredményt értünk el Dél-Korea ellen. A mai napig libabőrös leszek, ha eszembe jut az az edzés. Köszönjük a kitartó buzdítást, az egész heti fantasztikusan jó hangulatot, és hogy végig velünk voltak az Arénában. Remélem, mi is legalább annyi élményt tudtunk adni ennek a 8-9000 nézőnek, mint ők nekünk.

Nagyon nagy bajban lettünk volna a világbajnokságon, ha előtte nem tudunk egy hónapot együtt készülni Rich Chernomazzal és csapatával. A vb előtti időszakban nagyon kemény munkával megteremtette a kondicionális és fizikai alapjait annak a teljesítménynek, amit a vb-n láthattunk. Egy mérkőzésen sem haltunk meg, nem voltunk fáradtak, mint akár csak a tavalyi vb-n. Ez egyértelműen ennek a felkészülésnek köszönhető, mert jó állapotban volt a csapat. Ebből is látszik, hogy mindig érdemes dolgozni, és mindig érdemes elkezdeni keményebben dolgozni, mert ez mindenkire jó hatással van. Főleg ha szakember irányítja a munkát, aki pontosan tudja, mikor mekkora terhelésre van szükség ahhoz, hogy a leghatékonyabban érvényesüljön a befektetett munka. Azt gondolom, ennél sokkal jobban nem készülhettünk volna fel a vb-re.

Úgy érzem, és ebben a sok helyről érkező visszajelzések is megerősítenek, hogy Rich Chernomazra senki nem panaszkodhat. Nem fogyott el az erő, volt elképzelés a csapatban, képes volt átállni menet közben egyik játékrendszerről a másikra, a speciális játékokban is jól teljesítettünk, egy szóval volt formája az egésznek, látszott, hogy mi hogy van felépítve, tudatosan kereste és megtalálta sok játékos eddig meg nem lelt ideális helyét a csapaton belül.

Sokak bánatára, de talán egyelőre még többen vannak, akiknek az örömére, azt kell mondanom, nem gondolkodom még azon, hogy abbahagyom a jégkorongot. Ha számítanak rám, nemcsak klubszinten, de a válogatottban is nagy örömmel folytatom, bármilyen poszton, ahol szükség van rám. Most 1-2 hetes pihenőt tervezek, utána elkezdek edzegetni. A TF-en közeledik a vizsgaidőszak, van mit pótolnom, mert ebben a félévben szinte csak hiányoztam. Igyekszem sikeresen levizsgázni. Azt követően pedig bizakodom abban, hogy valahol valakinek csak eszébe jut, hogy el tudna képzelni engem a csapatában.

Fotó: Mudra László (MJSZ)