Horváth András is Japán ellen búcsúzott

   

19 világbajnokság után, 225-szörös válogatottként vonul vissza a címeres meztől a magyar válogatott 4-ese, aki biztos benne, hogy a Fehérvártól is távozik. A nagy munkabírású, kőkemény hátvéd maximálisan elégedett pályafutásával, amelyből klubszinten 1-2 év még hátra lehet.

Szélig Viktor előre bejelentette, ha feljut a válogatott az A csoportban visszavonul. Azóta tudjuk, nem jutottunk fel, mégis befejezi a nemzeti csapatnál. Igaz, hogy Horváth András is erre az elhatározásra jutott?

– A válogatottban a Japán elleni volt az utolsó mérkőzésem, azt gondolom. Ha esetleg pályafutásom folytatódik, akkor arra látok reális esélyt, hogy egy budapesti csapatnál 1-2 évet még lejátszom. De az igazi profi és komoly pályafutásom ezzel a szezonnal együtt lezárult. Az idei évad semmilyen szinten sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Azt kell mondanom, ha én lennék a klubvezető Székesfehérváron, nem magamban látnám a legnagyobb perspektívát.

– Ehhez képest a világbajnoksága nem sikerült rosszul.

– Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy becsülettel tudjak elköszönni a válogatottságtól. Úgy érzem, ez sikerült. Nagyon örülök az eredménynek,egy hajszál választott el attól, hogy A csoportos játékosként vonulhassak vissza. Mert ha feljutottunk volna, akkor is ezt a döntést kellett volna hoznom.

– Bízom benne, nem bántó, ha azt mondom, Horváth András pályafutása mindenki számára annak példájául szolgál, hogy nem csak a tehetség számít, komoly munkával bármilyen messze elérhet egy jégkorongozó.

– Egyáltalán nem bántó ez, én is így érzem. Soha nem voltam egy különleges képességű játékos, de rengeteget melóztam azért, hogy elérjem azt, amit szerettem volna. Komoly munkával és hittel bárkiből lehet jó jégkorongozó, ha valaki sokat dolgozik, annak idővel megvan az eredménye, függetlenül attól, hogy ő a legnagyobb tehetségek közé tartozik-e vagy csak egy szorgos munkás a csapatban. Nagyon sokat köszönhetek a játékostársaimnak, akik sokat segítettek és végig ragaszkodtak hozzám, elárulhatom, nem egyszer ők kértek vissza a csapatba. Ez is nagy erőt adott a munkához.

– Maradt hiányérzete a pályafutásával kapcsolatban?

– Mint említettem, nem voltam sosem sztárjelölt játékos, ennek tudatában maximálisan kerek az, amit elértem. Sőt ha végigtekintek azokon a sikereken, mérkőzéseken, eseményeken, amelyekben részem volt, még azt is mondhatom, több mint kerek. Világbajnoki aranyérmeim vannak különböző osztályokban, számtalan bajnoki cím, hihetetlen játékosokkal találkoztam a jégen, akár az A csoportos vb-n vagy barátságos meccseken, akár a Kontinentális Kupán vagy az EBEL-ben. Érdemes arra gondolni, honnan indultunk. Amikor válogatottak lettünk, az volt a cél, hogy jussunk fel a C csoportból. Amikor feljutottunk, akkor hogy ragadjunk meg a B-ben. Szapporo óta pedig az az elvárás, hogy jussunk fel az A csoportba. Ha ez nem sikerül, mindig egy kicsit csalódottak az emberek. Nagy elismerés volt számomra, hogy nem is olyan régen, engem választottak a vb legjobb hátvédjének. És ez divízió 1-ben történt. Ez volt a 19. felnőtt világbajnokságom, és bár nem mindig volt biztos a helyem, egy edző sem hagyott ki a keretből. Pályafutásom szinte minden pillanatára boldogan gondolok vissza. Jó egy évtizedig nem sokan kérdőjelezték meg, hogy Tokaji Viktorral mi ketten alkotjuk a válogatott első bekkpárját. 225-szörös válogatottként vonulhatok vissza, az aktív játékosok között csak Szélig Viktor volt többször válogatott, ez is önmagáért beszél, azt hiszem.

– Milyennek látja a hátvédutánpótlást?

– Amikor két évvel ezelőtt Palkovics Krisztián azt mondta nekem, hogy neki ennyi volt a válogatottból, jöjjenek a fiatalok, akkor nem értettem vele egyet. Elmondtam neki, hogy nem kell átadni a helyet a fiataloknak, a fiatalok akkor jöjjenek, ha jobbak nálam, vagy ott loholnak a nyakamban. Na most átadom a helyem, azt hiszem, ezzel válaszoltam is a kérdésre. Két éve nem éreztem komoly konkurenciát, most viszont jó néhány fiatal hátvédben komoly perspektívát látok, nyilvánvalóan ez is közrejátszik mostani döntésemben. Sok múlik azon, hogyan döntenek a közeljövőben, mennyit hajlandók életükből arra áldozni, hogy még jobb játékosok legyenek, mert ez nagyon sok lemondással jár. Fontos, hogy hol, milyen ligában tudnak játszani, és remélem, megtapasztalják ők is, mert csak akkor lesznek igazán jó bekkek, akkor tudnak az A csoportba eljutni ők is, mert az nem is kérdéses, hogy most már ez a cél számukra.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk