Hajrá, olaszok! Hajrá, magyarok!

A budapesti divízió 1/A csoportos vb zárónapján mindhárom meccsének hatalmas tétje van. Ilyen egy jó világbajnokság.

Nagy-Britannia?Dél-Korea

A kiesési rangadóval indul a vb zárónapja. A képlet egyszerű, az eddig pont nélkül álló briteknek rendes játékidőben kell legyőzniük Dél-Koreát. Minden más eredmény esetén kiesnek. A két csapat eddig hat alkalommal találkozott egymással, ebből ötször világbajnokságon. Az első, 1979-es mérkőzést Dél-Korea nyerte, egy gólzáporos mérkőzésen 9-6-ra, majd jött egy 7-1-es és egy 15-0-s brit siker 1991-ben és 1992-ben. Az elmúlt öt évben az ázsiaiak határozottan közelebb kerültek szombati ellenfelükhöz, hiszen míg 2008-ban Innsbruckban 4-1-re kaptak ki, 2010-ben Ljubljanában már csak 2-1-re. A tendencia folytatódni látszik, hiszen tavaly a Japánban rendezett olimpiai előselejtező nyitónapján büntetőkkel 5-4-re nyert Korea a később meglepetésre továbbjutó brit csapat ellen, akik már ? minő meglepetés ? 3-1-re és 4-2-re is vezettek, amíg a 47. percben ki nem egyenlítettek a koreaiak.

Olaszország?Kazahsztán

Magyar szempontból a nap első kulcsmérkőzése. Ha Olaszország a számára a feljutás szempontjából már tét nélküli meccsen bármilyen módon, akár 60, akár 65 perc alatt vagy büntetőkkel legyőzi Kazahsztán, utat nyit a magyar válogatott előtt az A csoport felé. Ha a kazahok legalább két pontot szereznek, ők mennek az elitbe. Az esélyeink nem jók, de bízhatunk az olasz önbecsülésben, a nyilatkozataikban, és abban, hogy érdekli őket az aranyérem megszerzése is. Nem kétséges, jelentős publikum drukkol majd szombat délután az olaszoknak az Arénában.

Olaszország először az 1998-as naganói olimpián került szembe Kazahsztánnal, ahol rögtön 5-3-as vereséget is szenvedett. A két válogatott csak a közelmúltban kezdett el sűrűbben játszani egymással, 2006-ban kétszer, 2010-ben és 2012-ben három-három alkalommal mérkőztek meg. 2006-ban a rigai vb kiesési körében az olaszok nyertek 3-2-re, ami egyben azt is jelentette, hogy hiába lépték le később 5-0-ra Szlovéniát a kazahok, egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel Olaszország maradt bent az A csoportban. Következett 2010, ismét A csoportos vb, ismét kiesési kör, ezúttal Németországban. Újra az olaszok győznek, 2-1-re, de mivel mindkét csapat kikap Franciaországtól és a világbajnokságot nagy meglepetésre itt befejező USA-tól, így mindkét csapat kiesik az élvonalból. 2012-ben a két csapat egymás elleni barátságos mérkőzéssel hangolódott a világbajnokságra, áprilisban háromszor is találkoztak, ezeken egy olasz és két kazah győzelem született, ami azonban egyik csapatot sem mentette meg a kieséstől. A divízió 1-ben az új lebonyolítási rendnek köszönhetően most találkozik egymással először a két válogatott.

Magyarország?Japán

Japán számára a bronzérem a tét a mérkőzésen, ez már a játéknap előtt is biztos. Hogy Magyarország a feljutásért vagy a bronzért meccsel a záró találkozón, ez az olasz?kazahon dől el. De hogy mindkét csapatnak fontos lesz ez a meccs, az nem kérdéses.

Szombati ellenfelünkkel 1936-ban játszottunk először, Budapesten, barátságos mérkőzésen, ahol 5-2-re győztünk. A következő mérkőzésre majd? harminc évet kellett várni, az 1964-es innsbrucki téli olimpián találkoztunk velük legközelebb, akkor 6-2-re nyertek. A hatvanas évektől 2005-ig összesen 11-szer játszottunk Japánnal és az erőviszonyokat jól jelzi, hogy tízszer kikaptunk, 1984-ben egy franciaországi barátságos mérkőzésen tudtunk csak nyerni 6-4-re. 2005 óta viszont megfordult a tendencia, többnyire szoros meccseket játszva általában a magyar válogatott nyert. 2005-ben a debreceni vb-n 3-0-ra, 2007-ben Ljubljanában 4-3-ra, az emlékezetes szapporói vb-n 4-2-re, 2012-ben ismét Ljubljanában 5-1-re. Az egyetlen alkalom, amikor ebben a periódusban tétmeccsen kikaptunk, 2006-ban volt, az amiens-i világbajnokságon, ott 6-3-ra tudott győzni Japán. A párharcok történetéből mindenképpen hiányzik a 2011-es budapesti vb, amelyen a részvétel Japán a cunami miatt lemondta. Az idei világbajnokság előtt a két csapat játszott felkészülési mérkőzést, ezen a mieink parádés játékkal 7-0-ra nyertek, de mint azt számtalanszor hallottuk, ebből túlságosan messzemenő következtetést levonni nem érdemes. Mint ahogy abból sem, hogy az utóbbi három tétmeccs mindegyikét mi nyertük Japán ellen.