• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Hajrá, olaszok! Hajrá, magyarok!

A budapesti divízió 1/A csoportos vb zárónapján mindhárom meccsének hatalmas tétje van. Ilyen egy jó világbajnokság.

Nagy-Britannia–Dél-Korea

A kiesési rangadóval indul a vb zárónapja. A képlet egyszerű, az eddig pont nélkül álló briteknek rendes játékidőben kell legyőzniük Dél-Koreát. Minden más eredmény esetén kiesnek. A két csapat eddig hat alkalommal találkozott egymással, ebből ötször világbajnokságon. Az első, 1979-es mérkőzést Dél-Korea nyerte, egy gólzáporos mérkőzésen 9-6-ra, majd jött egy 7-1-es és egy 15-0-s brit siker 1991-ben és 1992-ben. Az elmúlt öt évben az ázsiaiak határozottan közelebb kerültek szombati ellenfelükhöz, hiszen míg 2008-ban Innsbruckban 4-1-re kaptak ki, 2010-ben Ljubljanában már csak 2-1-re. A tendencia folytatódni látszik, hiszen tavaly a Japánban rendezett olimpiai előselejtező nyitónapján büntetőkkel 5-4-re nyert Korea a később meglepetésre továbbjutó brit csapat ellen, akik már – minő meglepetés – 3-1-re és 4-2-re is vezettek, amíg a 47. percben ki nem egyenlítettek a koreaiak.

Olaszország–Kazahsztán

Magyar szempontból a nap első kulcsmérkőzése. Ha Olaszország a számára a feljutás szempontjából már tét nélküli meccsen bármilyen módon, akár 60, akár 65 perc alatt vagy büntetőkkel legyőzi Kazahsztán, utat nyit a magyar válogatott előtt az A csoport felé. Ha a kazahok legalább két pontot szereznek, ők mennek az elitbe. Az esélyeink nem jók, de bízhatunk az olasz önbecsülésben, a nyilatkozataikban, és abban, hogy érdekli őket az aranyérem megszerzése is. Nem kétséges, jelentős publikum drukkol majd szombat délután az olaszoknak az Arénában.

Olaszország először az 1998-as naganói olimpián került szembe Kazahsztánnal, ahol rögtön 5-3-as vereséget is szenvedett. A két válogatott csak a közelmúltban kezdett el sűrűbben játszani egymással, 2006-ban kétszer, 2010-ben és 2012-ben három-három alkalommal mérkőztek meg. 2006-ban a rigai vb kiesési körében az olaszok nyertek 3-2-re, ami egyben azt is jelentette, hogy hiába lépték le később 5-0-ra Szlovéniát a kazahok, egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel Olaszország maradt bent az A csoportban. Következett 2010, ismét A csoportos vb, ismét kiesési kör, ezúttal Németországban. Újra az olaszok győznek, 2-1-re, de mivel mindkét csapat kikap Franciaországtól és a világbajnokságot nagy meglepetésre itt befejező USA-tól, így mindkét csapat kiesik az élvonalból. 2012-ben a két csapat egymás elleni barátságos mérkőzéssel hangolódott a világbajnokságra, áprilisban háromszor is találkoztak, ezeken egy olasz és két kazah győzelem született, ami azonban egyik csapatot sem mentette meg a kieséstől. A divízió 1-ben az új lebonyolítási rendnek köszönhetően most találkozik egymással először a két válogatott.

Magyarország–Japán

Japán számára a bronzérem a tét a mérkőzésen, ez már a játéknap előtt is biztos. Hogy Magyarország a feljutásért vagy a bronzért meccsel a záró találkozón, ez az olasz–kazahon dől el. De hogy mindkét csapatnak fontos lesz ez a meccs, az nem kérdéses.

Szombati ellenfelünkkel 1936-ban játszottunk először, Budapesten, barátságos mérkőzésen, ahol 5-2-re győztünk. A következő mérkőzésre majd’ harminc évet kellett várni, az 1964-es innsbrucki téli olimpián találkoztunk velük legközelebb, akkor 6-2-re nyertek. A hatvanas évektől 2005-ig összesen 11-szer játszottunk Japánnal és az erőviszonyokat jól jelzi, hogy tízszer kikaptunk, 1984-ben egy franciaországi barátságos mérkőzésen tudtunk csak nyerni 6-4-re. 2005 óta viszont megfordult a tendencia, többnyire szoros meccseket játszva általában a magyar válogatott nyert. 2005-ben a debreceni vb-n 3-0-ra, 2007-ben Ljubljanában 4-3-ra, az emlékezetes szapporói vb-n 4-2-re, 2012-ben ismét Ljubljanában 5-1-re. Az egyetlen alkalom, amikor ebben a periódusban tétmeccsen kikaptunk, 2006-ban volt, az amiens-i világbajnokságon, ott 6-3-ra tudott győzni Japán. A párharcok történetéből mindenképpen hiányzik a 2011-es budapesti vb, amelyen a részvétel Japán a cunami miatt lemondta. Az idei világbajnokság előtt a két csapat játszott felkészülési mérkőzést, ezen a mieink parádés játékkal 7-0-ra nyertek, de mint azt számtalanszor hallottuk, ebből túlságosan messzemenő következtetést levonni nem érdemes. Mint ahogy abból sem, hogy az utóbbi három tétmeccs mindegyikét mi nyertük Japán ellen.

Nehéz, munkás és a végén nagy energiamozgósítást igénylő mérkőzésen legyőzte Japánt az egész héten fantasztikus teljesítményt nyújtó magyar válogatott. A lefújás után méltán részesítette csapatát győzteseknek járó ünneplésben a 8000 fős közönség.

Az AC/DC Tribute Band élő zenéjére melegítettek be a csapatok. Tokaji Viktor lövésétől megadta magát a kapu mögötti plexi, a ragasztott edzett üveg cseréje miatt csúszott a kezdés. Érdekesség, hogy az előző meccsen az olaszok is kilőttek egy ilyen elemet, a másik oldalon.

Japán nem kezdte jól a mérkőzést, és bár mi sem voltunk olyan élesek, mint az utóbbi két alkalommal, de ez is elég volt ahhoz, hogy a bemelegítő szakaszt 1-0-val zárjuk. Ehhez kellett egy saját kapu előtti bizonytalankodás utáni nagy szerencse is, amikor is szinte a gólvonalon gurult végig a japán lövés. Az első helyzetünk Hári János nevéhez fűződik. A 4. percben a negyedik sor harcolt ki emberelőnyt. Ezt gyorsan gólra váltottuk, az első fórsorunk több szép korongjáratás után megszerezte a vezetést, Sofron István közeli lövése átment Fukufudzsi lábai között. 1-0 ide. A 8. percben egy váratlan távoli lövés Rajna Miklóst is meglepte, akadálytalanul találta el a korong a hosszú oldali kapuvasat. A gólunk után fordult a kocka, a japánok hokiztak összeszedettebben, míg a magyar válogatott koncentrációs szintje csökkent. Több nagy lehetőség adódott Tanakáék előtt, de valahogy mindet megúsztuk. Az első kiállításunk a 18. percben jött el, Mihály Árpád lökte palánkra ellenfelét. Ügyesen védekeztük ki ezt a két percet, lehoztuk egygólos vezetéssel az első húsz percet.

Kapkodó játékkal folytatódott a meccs a második harmadban, mindkét oldalon. Egyik csapat sem tudta a jobb arcát mutatni ezen a meccsen, pedig a tét a bronzérem megszerzése volt, amely a vb előtt mindkét fél számára a reális célt jelentette. Szerencsére tartottuk az 1-0-s előnyt, de sajnos nem sikerült növelni a különbséget. Két emberhátrányt is jól védekeztünk ki, ebben a húsz percben nem kerültünk előnybe.

Korszerű akcióink vezették be a harmadik harmadot, és a közönség is újult erővel kezdte éltetni a csapatot. Mindenki érezte, az előző periódusban látottnál több kell. Fel is pörögtek az események, mert a japánok sem mondtak le az éremszerzésről, és nem álltak messze tőle, mindössze egy gól kellett volna nekik az egyenlítéshez. A játékvezetők pedig úgy döntöttek, Nagy Krisztiánt kiküldik egy olyan testre ütésért, amely majd minden támadás során előfordul. De ezen az estén átok ült a japánokon, nem tudtak élni a lehetőségekkel, csak helyzetig jutottak. Mindeközben persze mi jól védekeztünk, ügyesen blokkoltunk, és végső soron ott volt Rajna Miklós is. Néhány perccel a vége előtt a szólóban kilépő japán csatárt Sille Tamás fantasztikusan szerelte, pedig hátrányból indult. A végén lehozták a kapust, de ez sem segített, kis híján megdupláztuk az előnyt. De csak Vas-vasig jutottunk. 1-0-ra megnyertük ezt az elsősorban lélektanilag nehéz meccset, és megszereztük a teljesen megérdemelt bronzérmet.

Rich Chernomaz viszont szívesen maradna szövetségi kapitány. Hangos visszhangok a magyar–japán után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): A tempó nem érte el az eddigi mérkőzésekét, de érthető, hogy az ötödik meccsen fáradtabbak a játékosok. Ez mindkét csapatra igaz volt. Büszke vagyok a csapatra, mert a megbeszélt taktikát és játékrendszert betartva miénk lett a bronzérem. Az extra siker elmaradt, de összességében elégedett vagyok ezzel a világbajnoki teljesítménnyel. A Dél-Korea elleni meccset elrontottuk, de utána felálltunk, és megmutattuk, tudunk jól játszani tartósan. Ami bennünk volt, kiadtuk, és ha egy sportoló így érez, akkor nem lehet boldogtalan. Sok tehetséges játékos van Magyarországon, közülük néhánynak lehetőséget is adtam a világbajnokságon. Nagyon szívesen folytatnám a megkezdett szakmai munkát a válogatottnál, azt gondolom, 3-4 év alatt egy nagyon ütőképes új magyar válogatottat lehet építeni.

Mark Mahon (szövetségi kapitány, Japán): Az első nyolc percben még nem ébredtünk fel, de utána megtaláltuk a formánkat. A fiúk nagyon küzdöttek ma, csak sajnos nem tudták befejezni a támadásokat. Mindig rossz vereséggel befejezni egy világbajnokságot, kicsit rossz szájízt hagy maga után. Legalább a szurkolók láthattak egy izgalmas, szórakoztató meccset. Jó kis világbajnokság volt, látványos elemekkel, nagy tömeggel, jó hangulattal. Kár, hogy ennyi vereség élményével térünk innen haza. Úgy gondolom, legközelebb jobb felkészülésre lesz szükségünk, ez a nyolc nap úgy néz ki nem volt elég. Ráadásul a mi csapatunk volt itt a legfiatalabb. Nagyon bíztató a csapat, csak talán még nem volt készen. Ezek az élmények mindenesetre segíteni fogják a játékosokat a jövőben. A következő évre jobban felkészülünk, kicsit magasabbra állítjuk a céljainkat, és megpróbálunk a nagyobb csapatok ellen is jól teljesíteni.

Rajna Miklós (kapus, Magyarország): Nagyon kemény meccs volt, végig harcoltunk, csapatként küzdöttünk, és jól zártunk hátul, ennek köszönhető, hogy nyertünk. Nehéz így készülni egy meccsre, hogy közben azt látjuk, hogy elveszik a lehetőség arra, hogy teljesítsük a küldetésünket. A szurkolók is nagyon sokat segítettek az elején, hogy átlendüljünk a holtponton, és ehhez még jött, hogy fejben erősek voltunk, és mindenki a legjobbját nyújtotta. Nagyon közel voltunk a feljutáshoz, és tanulságul szolgálhat, hogy a jövőben nem férnek bele olyan hullámvölgyek, mint amibe Korea ellen kerültünk, hiszen az volt az egyik kulcsmomentum, hogy ott két pontot elpazaroltunk. Mindenki kihozta magából a maximumot, előtte is, utána is, akkor is, ez így jött össze, tanulni kell belőle, és a következő években nem szabad ugyanilyen hibát elkövetnünk. Nem írtam volna előre alá, ha valaki egy hónapja azt mondja, hogy harmadik lesz a csapat, és két meccsen védek a vébén. Azért nem, mert csapatjátékos vagyok, és nem mentem volna bele abba, hogy a csapat nem jut fel, és nem teljesíti azt, amit szerettünk volna, meg amiért küzdöttünk egész évben. Meccs közben nem foglalkoztam vele, hogy akár shutout is lehet a vége, az ember nem gondolkodik ilyeneken a kapuban. Egy 6-5-ös győzelemnek legalább így örültem volna, egy kapusnak mindig arra kell koncentrálnia, hogy a következő lövést megfogja, nem szabad olyan gondolatokkal fárasztania magát, hogy mi lesz akkor, ha nem kap gólt. Lövésről lövésre kell haladni, és akkor lehet jó az ember.

Szélig Viktor (védő, Magyarország): Fontos volt, hogy megnyerjük ezt a meccset, szerettük volna becsülettel befejezni a tornát. Ez az 1-0 munkás, izzadtságszagú győzelem volt, de nyertünk, ez a lényeg. Hullámhegyek és völgyek váltogatták egymást a vébén, talán az utolsó két mérkőzésen játszottunk kiegyensúlyozottan. Ami miatt hiányérzetem lehet, az a lőtt gólok száma, a japánok ellen sikerült egy gólt ütve is nyerni, de ilyen ritkán van a hokiban, az olaszok ellen például kevés volt. A kapusok fantasztikus teljesítményt nyújtottak a vébén, Miki most lehúzta a rolót, Levi pedig a három meccsen szinte eksztázisban védett, a csúcsformáját idézte, és a védekezés sem működött rosszul. Korea ellen volt egy kisiklásunk, de összességében ez egy elfogadható teljesítmény volt a válogatottól. Ez volt az utolsó szereplésem, mint válogatott játékos, a srácoktól már elköszöntem, klubszinten még szeretném folytatni a pályafutásomat, de a válogatottban befejeztem. Örülök neki, hogy győzelemmel köszöntem el. Ez a bronzérem szebben csillog, mint a tavalyi. Ezt megnyertük most, tavaly az ölünkbe pottyant, most tíz ponttal zártunk, tavaly hattal. Mindig jó egy tornát úgy befejezni, hogy nyersz, és ez az 1-0 jól tükrözte, hogy milyen csapat voltunk az utolsó periódusban. Amióta eldöntöttem, hogy a vébén után befejeztem, azóta sokszor lepörögtek a válogatottban eltöltött éveim, sokan vannak még ebben a csapatban, akikkel ezekkel együtt átéltük,emlegetjük is rendesen. Átéltem szépet, jót, rengeteg csodálatos játékostársam volt, jó edzők, fantasztikus élmények értek, ez egy olyan színfolt az életemben, amit az unokáknak is mesélni fogok majd. Nagyon büszke vagyok, hogy nagy elődök után viselhettem a C betűt, és még mindig jobb abbahagyni, hogy azt mondják, még lehetett volna egy-két éved, mint hogy azzal jöjjenek, hogy már be kéne fejezned. Ez volt a huszonegyedik világbajnokságom, nekem most huszonegyem van, kiszállok, köszönöm szépen. Nem féltem a magyar hokit, nagyon sok tehetséges srác van, a mostani edzőtábor alatt is nagy felháborodást keltett, hogy kik maradtak ki, de az azt jelenti, hogy hála Istennek már van merítési lehetőség. Vannak ügyes gyerekek, akiknek, ha meglesz a nemzetközi rutinjuk, akkor nagyon remélem, hogy a szapporói csodánál is nagyobb dolgok visznek majd véghez. Nagyon fogok nekik szurkolni.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Szirányi Bence (védő, Magyarország): 2010-ben játszottam utoljára világbajnokságon, nagyon élveztem, hogy újra a csapat tagja lehetek, végig bizalommal voltak felém a vezetők, és ez szerintem a játékomon is látszódott. Jó döntés volt, hogy a hátvédeknél egy fiatalabb és egy idősebb került egymás mellé, az idősebb hozta a rutint a játékba, a fiatalabb pedig az energiát, és többet korizott, odatette magát. Nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy az olaszok mit játszanak előttünk, azt tudtuk, hogy a mi meccsünk éremről fog dönteni, hogy ez ezüst vagy bronz, az nem fordult sem különösebben senki fejében. A bemelegítés alatt bele-belenéztünk a kazah-olasz meccsbe, és láttuk, hogy az olaszok odatették magukat, de így sikerül, nem jött össze nekik a győzelem. Magunknak csináltuk a bajt azzal, hogy kikaptunk Koreától, utána már nem a mi kezünkben volt a sorsunk. Ez volt az egyetlen csalódás számomra a vébén,hogy ellenük nem úgy teljesítettünk, ahogy akartunk. A kitűzött célt elértük a harmadik hellyel, persze jó lett volna túlszárnyalni, de így történt. Mindenkitől azt hallottam, hogy ez az olasz brigád sokkal jobb csapat, mint a két évvel ezelőtti, mégis pariban voltunk velük, volt olyan, hogy nem tudtak kijönni a harmadból, oda-vissza játék volt végig. Nagyon sokat foglalkoztak az edzők a lelkünkkel a világbajnokság alatt, motivációs beszédeket tartottak, elmeséltek egy-egy történetet, ami velük esett meg, és odafigyeltek arra, hogy pozitívak maradjunk. Nagyon fontos egy jó edző, és Rich, valamint a többiek fantasztikusan motiválták a csapatot, az öregebb játékosoknak az volt a dolguk, hogy segítsék a fiatalokat, és hogy ezt jól csinálták, azt bizonyítja, hogy a kapitány az utolsó meccs után megdicsérte őket. Hogy mi fog eszembe jutni, ha öt év múlva felidézem magamban a vébét? Mindenképp a szurkolás, és az, hogy ennyi ember ilyen lelkesen biztatta a csapatot.

Kovács Csaba (csatár, Magyarország): Talán ez a realitás, de természetesen szomorúak vagyunk, mert arra készültünk több hetet, hogy meglepetést okozzunk. Sajnos megint nem tudtuk átlépni ezt a határt. Nem sokon múlott, ennyire közel talán még nem is voltunk hozzá. Egyszer csak átlépjük megint, mert jó lett volna. Kicsit csalódottak vagyunk. A tavalyihoz képest egy jobb vébét tudtunk produkálni. Talán kicsit nehezebb dolgunk is volt hazai pályán, nagy volt rajtunk a nyomás, azt gondolom, hogy jól kezeltük. Sajnos utólag számolgathatunk, de elkövettünk egy nagy hibát Korea ellen. Bízom benne, hogy egy lépést előre tettünk, és nem hátra. Talán közel vagyunk ahhoz, hogy átlépjük ezt a határt megint.

Hári János (csatár, Magyarország):  Most valamennyivel még csalódottabb vagyok, mint tavaly, mert közelebb voltunk sokkal. A szlovén meg az osztrák csapat szerintem erősebb volt, mint az olasz meg a kazah, megvertük az egyiket, a másikat pedig épp hogy nem sikerült legyőzni. Így még rosszabb érzés, hogy Korea ellen buktunk el, akiket egy jobb napunkon öttel hattal kéne verni. Egyáltalán nem vagyok elégedett a bronzzal, illetve olyan szempontból mégis, hogy úgy érzem, hogy jól teljesítettünk a tornán, de kicsit rossz szájízzel megyünk el így, hogy ezen múlt az egész. Sok fiatal kezd lenni nálunk, és lesznek még egyre többen. Bele kell futni ilyenekbe, hogy megtanuld, hogy 60 percig tart a meccs. Ezt mondom én is magamnak utólag, a koreai meccsen az első harmad után már azt gondoltam, hogy legyen már vége. Feljöttek, és nehéz ilyenkor visszapörögni a meccsbe. Ebből én is tanulni fogok, és magammal vinni a további évekre, és próbálom majd továbbadni azoknak a fiataloknak, akik bekerülnek majd a válogatottba. A válogatott évről évre fejlődik. Nem tudom azt mondani, hogy óriási szerencsénk lett volna a kazah meccsen, az olasz meccsen ennyi erővel akkor meg balszerencsénk volt. Tényleg ezeknek a csapatoknak a szintjén vagyunk már, szerintem éveken belül fel fogunk tudni jutni. Még ha nem is tudunk fent maradni. Reménykedem benne, hogy a fiatalokkal együtt, akik a következő beérnek, olyan szintet el tudunk érni, hogy minden évben esélyünk legyen feljutni.
Mi nem a bronzéremért jöttünk ide, hanem a feljutás volt a cél a csapaton belül, nemcsak én vagyok emiatt csalódott. Örülök, hogy ma nyertünk, jobb mint a negyedik helyen zárni.

Fukufudzsi Jutaka (kapus, Japán): Túl sok hibát vétettünk, és képtelenek voltunk belőni a helyzeteket, ez volt ma a gond. Sajnálom, mert nem volt olyan sok a két csapat között, és jobb lett volna pozitívan befejezni a világbajnokságot. Volt esélyünk nyerni, de ma ez nem sikerült. Összességében szerintem jó munkát végeztünk a vébén, és egyre jobbak vagyunk. Nekem nagy célom volt, hogy feljussunk az A-csoportba,  és őszintén sajnálom, hogy nem voltunk ennek a közelében, de nem keseredek el. Jövőre ismét megpróbáljuk, addig pedig még keményebben dolgozunk.

Tanaka Go (csatár, Japán): A magyarok hamar megszerezték a vezetést, és ez sajnos rá nyomta a bélyegét a mérkőzésre. Ugyan volt nekünk is sok helyzetünk, de nem tudtuk őket kihasználni. Bronzéremmel szerettünk volna hazatérni, de sajnos ez nem sikerült, pedig nem voltunk tőle messze. Jövőre szeretnénk tovább lépni, és előrébb végezni a tabellán. Sok fiatal játékos van az utánpótlásunkban, aki a következő szezonban bekerülhet a csapatba, remélem tudnak majd valami pluszt adni, és előrébb vinni minket.

Két teljes galériát mutatunk a budapesti vb zárómeccséről.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Fotó: Stiller Ákos (MJSZ)

Megszerezte a bronzérmet a magyar válogatott a divízió 1/A csoportos jégkorong világbajnokságon. Ehhez Japánt győzte le a csapat 1-0-ra. A mérkőzés összefoglalóját máris megtekinthetik az alábbi videón.