Lenéztük az ellenfelet

Az eddigi két vb-mérkőzésen megmutattuk, hogy jól is tudunk játszani, meg rosszul is. Bár korábban nem volt ránk jellemző, de az utóbbi időben nem is tudom, hányadszor estünk abba a hibába ? amibe korábban a nagyobb csapatok ellenünk ?, hogy lenéztük az ellenfelet. Godó-blog.

Ahogy annak idején Franciaország, Norvégia vagy éppen az akkor nálunk erősebb Nagy-Britannia megszívta ellenünk ezt, ugyanúgy mi is ráfáztunk erre a hozzáállásra.

Már a száraz bemelegítés alatt érezni lehetett, hogy egyikünknél sincs meg az a fókusz, ami kell egy vb-meccs előtt, és ami megvolt az első napon. Ráadásul pocsék játékkal vezettünk 3-0-ra az első harmad után. Így úgy tűnt minden rendben van. Aztán kaptunk egyet, de lőttünk egy nagyon szép előnyös gólt, ekkor megint visszaállt a világ rendje. Csakhogy nem így történt. Fél óra gyenge játék után nem tudtunk felpörögni, a koreaiak pedig vérszemet kaptak. Előbb lőttek egyet, aztán még egyet, és ez megfogta csapatunkat. Mi pedig 4-1-nél nem góllövésre koncentráltunk, hanem mentek a láb közötti cselek, a passzív játékok, kapura is alig lőttünk aztán. Ők hajtottak, mi nem. Szenvedtünk végig az egész meccsen amiatt, hogy nem vettük ugyanolyan komolyan Dél-Koreát, mint Nagy-Britanniát.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

A pihenőnapon délelőttre szabad programot kaptunk, mindenki kisétálhatta magából a Margitszigeten az előző esti meccset. Nincs más teendőnk, mint visszatalálni az első mérkőzésen mutatott játékhoz és hozzáálláshoz. A továbbiakban az a fontos, hogy a jót megtartsuk és építkezzünk belőle, a rosszat pedig nem feledve félretegyük. Még mindig van keresnivalónk a világbajnokságon, ha a vasárnapi játékunkat folytatjuk. Kazahsztán ellen mennünk kell végig teljes erőbedobással, és már az első korongbedobásra élesnek kell lennünk. Mert ha úgy játszunk, mint Korea ellen, akkor nem tudunk velük szoros meccset sem játszani, nemhogy nyerni. Biztos vagyok abban, hogy szerdán újra rendben lesz a csapat meccsfókusza, ezt a meccset nem tudjuk nem komolyan venni. Mentálisan kell erősnek lennünk, és végig bízni kell a sikerben. Ha Korea el tudott kapni minket, akkor mi is meg tudjuk fogni Kazahsztánt.

A hétfői mérkőzésen igazából az első harmad után kaptunk nagy leszúrást az edzőktől, aztán már biztattak, hajtottak minket. Nem is emlékszem, mi történt az öltözőben a lefújás után, annyira a saját gondolataimba temetkeztem, kiestek azok a percek. Ezt az érzést kellett kiüríteni kedden. Kora délután elkezdődött a mentális felkészítés. Az edzők soronként beszélgettek el velünk. Ezt követően felültünk a buszra, és irány az Aréna, ahol egy jó kis jeges edzés várt ránk. Szerdán a szokott program szerint haladunk, délelőtt átmozgató edzés, aztán ebéd, pihenés, és hangolódunk az esti mérkőzésre, amit már nagyon várunk.

Fontos, hogy közönségünket kárpótoljuk a hétfői teljesítményünk miatt, és amiért olyan élményben részesítettek minket újra, ami páratlan, ami mindenkit felhozott mentálisan újra arra a szintre, ahonnan reméljük, lehet építkezni a szerdai meccsen! Pár százan olyan hangulatot varázsoltak a keddi edzésünkön, mintha meccsen lettünk volna, csak az edző kérésére hagyták abba a szurkolást, de csak annyi időre, amíg megkaptuk a következő gyakorlatra az utasításokat. Az utánunk edző kazahok azt hihették, hogy eltévesztették a napot, és már kezdődik a meccs. Feltett szándékunk, hogy olyan mérkőzést játsszunk a kazahokkal, ahol esélyünk van a végső győzelemre, és ami feledteti a hétfői meccsünket.