Nem dolgozott bennünk a gyilkos ösztön

Marton Tibor blogunknak készített meccselemzésében a Dél-Korea elleni kudarc okait keresi, velünk együtt. A sorozat korábbi részei itt és itt tekinthetők meg.

Álomszerűen kezdtünk Korea ellen. Egy-egy mérkőzés kimenetelét sokszor befolyásolhatja a kezdés. Sajnos tegnap nem így volt. Jól kezdtünk, sokat korcsolyáztunk és sokat lőttünk kapura. A 4. percben két, a 14. percben három góllal vezettünk. Ekkor nem dolgozott bennünk igazán a “gyilkos ösztön”, nem roppantottuk meg véglegesen Koreát. Sajnos ez a kezdés inkább ránk volt rossz hatással, túl hamar nyugodtunk meg. Elfelejtettük azokat a “jó szokásokat”, amik a mérkőzés első 14 percében sikeressé tettek minket. Kevesebbet korcsolyáztunk, alig-alig ütköztünk (pedig Korea ellen is kifizetődő lett volna), sokat egyénieskedtünk és sajnos nagyon sok kiállítást szedtünk össze, ami ilyen helyzetben nagy-nagy egyéni felelőtlenség.

Nagyon fontos, hogy egy csapat bárkivel is játszik, kezdje a maga legjobb szintjén a mérkőzést, és ezt a szintet emelje, de minimum tartsa. Mi 3-0-nál eltértünk a mérkőzés előzetes tervétől, elkezdtünk a tőlünk elvárható szint alatt játszani. A mérkőzés folyamán az ellenfelünk nem adta fel a harcot, nem tört meg és aztán nem engedte, hogy újra felvegyünk a mérkőzés eleji fordulatszámunkat. A harmadik harmadban próbáltunk újra visszatérni a saját játékunkhoz, de Korea korcsolyázásban fölénk kerekedett, mi pedig nagyon elbizonytalanodtunk. Tény, hogy hosszú távon akkor lehet sikeres egy csapat, ha a kapott góljait kettő körül tartja, azt gondoltam, ez Korea ellen megoldható lesz. Úgy érzem, a 4. sorban nagyon hiányzott Nagy Krisztián játéka, az első harmad után nem tudott tovább játszani. Ő keményen dolgozik a védekezésben, véleményem szerint Krisztián tudta volna lassítani a koreai támadásokat.

Nálam a tegnapi mérkőzés legjobbja a magyar csapatból Rajna Miklós volt. Nagyszerűen védett, sajnos a góloknál a társai nagyon kiszolgáltatott helyzetbe hozták.

Ezúttal az emberelőnnyel kapcsolatban hoztam egy ábrát.

Az előny lényege, hogy attól függően, melyik oldalon sikerül korongot szerezni, az egyik csatár a mostani ábra szerint az O1, az alapvonalra áll. Ő az alapvonalon mozog, lehetőség nyílik megjátszani O2-t (ilyen szituációból lőttünk a 4. gólunkat, amikor Bartalis megjátszotta a középen helyezkedő Vas Jánost), vagy a befelé mozgó O3-at. Ha az ellenfél mélyen helyezkedik, lehetőség van a két védő megjátszására is. Illetve ha az ellenfél játékosai passzívak O1-gyel és inkább a passz lehetőségeket próbálják elvenni, akkor O1 is kapura törhet. Előnyben gyakran csatár áll fel D1 pozíciójában, és mikor korongot szerzünk, ő is a kapu elé megy. Így van egy feladónk az alapvonalon, 3 csatárunk a kapu előtt és egy hátvédünk a kék vonalnál a tengelyen.