Az első bulitól kezdve elégedetlen voltam

Nyilatkozatok a magyar-koreai mérkőzést követően.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): Az első bulitól kezdve elégedetlen voltam csapatom teljesítményével. Az első szünetben is azt mondtam a játékosoknak, hogy sokkal kevesebbet nyújtottak, mint az első mérkőzésen. Pedig nyomatékosan jeleztem mindenkinek, hogy a britek legyőzése után a következő négy meccsen is ugyanúgy kell küzdeni. A srácok az első harmad után azt hitték, megvan a mérkőzés, és nem ugyanazzal az intenzitással játszottak tovább. Pedig mint mondtam, már az első húsz percben sem volt megfelelő a játékunk. Ha egy csapat úgy érzi, hogy a kevesebb is elég, akkor nagy gond van, és az történik, mint amit ezen a mérkőzés láttunk. A 2. és a 3. harmadban nagyon sokat hibáztunk, szinte folyamatosan. Felesleges kiállításokat kaptunk, egyénieskedtünk, fegyelmezetlenkedtünk. A terveink szerint elsősorban a korongnak kellett volna mozognia, ehelyett a játékosok mentek a koronggal, keveset adtunk bele, az ütközéseket nem fejeztük be, láb helyett bottal próbálták megoldani a védekezést, nem korcsolyáztunk eleget. Késett a letámadás, egymásra vártunk. Nem éreztem úgy, hogy elfáradtunk volna, minden, ami a jégen történt, az előbb felsorolt hibák következménye volt.

Szun Vok Bjun, szövetségi kapitány, Koreai Köztársaság: Nagyon örülünk ennek a győzelemnek, sokat jelent nekünk. Hiába vezettek a magyarok három góllal, mondtam a fiúknak, hogy nyugodjanak meg, és élvezzék a meccset. Ez történt, láthatóan élvezték minden percét, a többi pedig jött magától. Teljesen elégedett vagyok, remélem a szünnap után ilyen jól tudjuk majd folytatni.

Vas János (csatár, Magyarország): Nagyon nem volt egyszerű mérkőzés, nem kezdtünk jól, de jöttek a gólok. Védekezésben nem azt nyújtottuk, amit az edző kért tőlünk, ők pedig nagyon felszívták magukat és megleptek minket. Kihasználták a gyorsaságukat, főleg a széleken mentek el nagyon könnyedén és az emberelőnyöket is jól játszották meg. Sajnálom, hogy ez a ma esti mérkőzés így sikerült és nem tudtuk kiszolgálni elképesztő szurkolótáborunkat, de semmi nincs veszve. Ez a csapat jóban-rosszban együtt van, vasárnap örültünk, ma szomorkodunk egy kicsit, de fel kell állnunk ebből is. Az ilyen tornákon nagyon fontos, hogy ezek a vereségek fejben ne hagyjanak mély nyomot. Ezt úgy lehet legkönnyebben elkerülni, ha sem a győzelmek után nem vagy nagyon fent, sem a vereségek után nagyon lent.

Szélig Viktor (hátvéd, Magyarország): Az elejétől fogva rosszul játszottunk, nagyon sok helyzete volt Koreának, Rajna Miklósnak tartozunk hálával azért, hogy ebben a periódusban nem kaptunk gólt. Bizonyos értelemben a legrosszabbkor lőttük a gólokat, hiszen a fegyelmezetlenségünk mellett el is kényelmesedtünk. Minderre az edzőnk már az első szünetben felhívta a figyelmünket. Korea viszont okosan és gyorsan játszott, megdolgoztak a mai győzelmükért. Ellentétben velünk, mi sajnos ma nem érdemeltünk győzelmet. A hokiban azért is fontos a folyamatos koncentráció, mert ez nem úgy működik, mint egy villanykapcsoló, amit az aktuális helyzet szerint le és fel lehet kapcsolgatni. De mindez már történelem, most az a legfontosabb, hogy ez a kudarc mit hoz ki a csapatból, hogyan reagálunk a vereségre. Semmi nincs veszve, menni kell tovább előre.

Rajna Miklós (kapus, Magyarország): Jól kezdtük a mérkőzést, jobban játszottunk, mint ellenfelünk, ráadásul a helyzeteket is sikerült belőni. Aztán történt valami, pontosan nem tudnám megmondani, hogy mi, de amitől alapjaiban változott meg a játék képe. Úgy érzem a harmadik harmad emberhátrányban kapott gólja sorsdöntő volt, a koreaiak megérezték a vérszagot, mi pedig bepánikoltunk, elbizonytalanodtunk, nem azt csináltuk, amit az edző kért tőlünk és amiben előzetesen megállapodtunk. De ezen változtatni már nem tudunk, most az a fontos, hogy továbbra is együtt maradjunk, fejet fent tartva menjünk tovább.

Brock Radunske (csatár, Dél-Korea): Tudtuk, hogy a magyar az egyik legjobb csapat itt, a japánok elleni felkészülési meccset végig is néztük, és már akkor láttuk, hogy nagyonnehéz dolgunk lesz ellenük. Fizikálisan kemény hokit játszanak, sokkal nagyobbak is, mint mi, nem igazán voltunk egy súlycsoportban. Az ellenfél dominált végig, 4-1-re is elhúztak, de a szívünk visszahozott minket a meccsbe. Nagyon boldogok vagyunk.

Sin Szanghun (csatár, Dél-Korea): Az volt a kulcs, hogy nem adtuk fel egy percig sem, esélyeket harcoltunk ki, és belőttük a helyzeteinket. Így pedig szép lassan visszajöttünk a meccsbe, amire valószínűleg nem számítottak sokan. Én lőttem az egyenlítő gólt, ami nagyon jó volt, nagyon boldogok voltunk. Ez a győzelem nagyon jókor jött, remélem nem állunk meg itt. Az a célunk, hogy legalább még egyszer a koreai himnusz szóljon a meccs végén.

Fotó: Mudra László (MJSZ)