• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Dél-Korea még sosem nyert ellenünk

A világbajnokság második játéknapján nem mindennapi küzdelmeket láthat az Aréna közönsége. Meglátjuk, legnagyobb riválisaink mire mennek Japánnal és Nagy-Britanniával.

Olaszország–Japán

Az első mérkőzésén rögtön Olaszország és Japán méri össze erejét. A két ország válogatottja váltakozó sűrűséggel találkozik, a 80-as években például hétszer is összecsaptak, míg az ezredfordulót közvetlenül megelőző évtizedben mindössze négyszer. Első meccsüket 1964-ben az innsbrucki olimpián játszották, akkor a kék-fehérek nyertek 8-6-ra. Ha csak a világbajnoki mérkőzéseiket vesszük alapul, akkor 7 olasz győzelem, egy döntetlen és négy japán siker az egymás elleni örökmérlegük, a gólarány 54-41. Érdekesség, hogy az elmúlt 20 évben mindössze egy tétmeccset játszottak egymással, a 2002-es jönköpingi világbajnokságon szintén az olaszok nyertek 6-2-re.

Kazahsztán–Nagy-Britannia

A kazah–brit párharcoknak nincs ekkora múltjuk, ami nem is csoda, hiszen Kazahsztán csak 1992. óta tagja a Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek. Azóta összesen nyolcszor találkoztak, ebből hat alkalommal világbajnokságon. Az első összecsapásra 1997-ben került sor, akkor a kazahok nyertek 4-2-re. Azóta általában szoros meccseket játszanak egymással, kivételt ez alól csak a 2001-es ljubljanai vb képezett kivételt, ahol hatalmas meglepetésre a britek nyertek 11-2-re. A másik alkalom, amikor nagyobb gólkülönbségű győzelem lett a mérkőzés vége idén februárban történt Rigában, az olimpiai selejtezőn, ahol a poszt-szocialista ország válogatottja 6-0-val ütötte ki a szigetországiakat. Világbajnoki mérlegük 3-3 kazah és brit győzelem, a már említett nagy gólarányú 2001-es brit győzelem miatt 10-19-es góllövési aránnyal párosulva.

Magyarország–Dél-Korea

Magyarország ellenfele Dél-Korea lesz, papíron az egész mezőny legkönnyebb ellenfele. Ezt az egymás elleni örökmérleg is alátámasztja, az 1982 óta lejátszott 10 mérkőzésből 9-szer nyert a magyar válogatott, egyszer döntetlen lett a vége, míg az ázsiaiaknak ez idáig nem sikerült legyőzniük válogatottunkat. A gólarány 83-27 a javunkra. A két ország válogatottja eddig kétszer mérkőzött meg egymással Budapesten, első alkalommal – még 1990-ben – 10-2 lett a vége, legutóbb pedig 2011-ben, szintén divízió 1-es világbajnokságon, akkor 6-3-ra nyertünk. Idén már játszottunk ellenük, Lengyelországban, felkészülési mérkőzésen 6-1 lett a vége a javunkra. Mindez persze nem szabad, hogy elbizakodottá vagy kényelmessé tegyen minket, hiszen tudjuk, Dél-Koreában csak nemrégiben kapott újabb hatalmas lendületet a sportág fejlesztése, hiszen 2018-ban Pjongcsang ad otthont a téli olimpiai játékoknak. Ha tehát van olyan ország, amely ellen az örökmérleg végképp nem mond semmit, az mindenképpen Dél-Korea.

4-1-es vezetésről kaptunk ki büntetőkkel. Egy hihetetlenül elrontott utolsó harmad miatt két pontot vesztettünk a divízió 1/A csoportos budapesti világbajnokság második mérkőzésén. 30 percig úgy nézett ki, minden rendben, utána viszont úgy, hogy semmi sincs. Nagy csalódás érte a magyar szurkolókat, és ami nagyobb gond, jelentősen rontottunk a helyzetünkön.

Ezúttal dobos-show vezette fel a mérkőzést, az Arénában több ponton verték a tamtamot hármas csoportokban, majd a végén fejlámpa vezette őket a magyar táborhoz, ahol közösen doboltak, miközben 30 magyar zászlót lengettek a táborban.

Gyengén kezdtünk, az első percben simán gólt kaphattunk volna, beszorultunk, de Rajna Miklós vezetésével a szerencse megmentett minket ettől. A 2. és a 3. sor más ritmusban nyomta, mint a koreaiak, és ez hamar meglátszott az eredményen is. Mihály forgolódott a palánk mellett, nem volt ember, aki el tudta volna venni a korongot, majd Sikorcinhoz játszott, aki bődületes bombával szerezte meg a vezetést a 3. percben. Nem sokkal később már 2-0-t mutatott az eredményjelző, Sofron szöktette Bartalist, aki fonákkal helyezett laposan a kapuba. Több nagy hibát is vétettünk ezt követően hátul, de Szélig és Ladányi pontatlanságát is megúsztuk. Előbbinél Pozsgai korrigált briliáns megoldással, utóbbinál Rajna két bravúrja kellett. A 14. percben egy újabb káprázatos magyar akció futott, aminek a végén Hári lőtt középtávolról a jobb felsőbe. Ezzel lett 3-0, így zártuk az első harmadot.

A második harmad több magyar helyzettel, de nem túl aktív hokival indult. Azt lehet mondani, a 25. percben megérdemelten szerezte meg Dél-Korea első vb-gólját. Néhány perccel később emberelőnybe kerültünk, amit nagyon gyorsan ki is használtunk, Bartalis játszott a kapu mögől a centerben érkező Vas János elé, aki bevágta a korongot. 4-1 után sok ötletes magyar támadást láthatott az ekkor már hullámzó magyar közönség, de hamarosan fegyelmezetlenebbé vált a játékunk. Többen is egyénieskedni kezdtek, és hátul sem mindig voltunk pontosak. Szerencsére újabb gól már nem esett a második szünetig, de a játékvezetővel közösen azt elintéztük, hogy Gőz és Magosi kiállítása miatt egyperces kettős hátránnyal induljon a záró 20 perc.

Fotó: Mudra László – MJSZ

Egy koreai kiállítás miatt hamarosan szimpla lett az előny, de egy kipattanót a center közelről bevert, így a 41. percben 4-2-re módosult az állás. Hosszabb technikai szünet következett, a palánkról lejött a hirdetés. A pihenés nekünk tett rosszabbat, mert innentől a meccs végéig nem találtunk vissza a jó útra. A 46. percben egy szép góllal még közelebb került hozzánk Dél-Korea, 4-3. Megbüntették kihagyásainkat alaposan. Ahogy két éve, úgy most is eladtuk az előnyt, nem tanultunk az ellenük elkövetett hibákból. Bennünk maradt az ütés, tompán hokiztunk, lassúak voltunk és fáradtnak tűntünk. Egy szabályos ütközésnél az egyik koreai rosszul ért a jégre, majd a fejét is beverte a palánkba, sajnos a jégen maradt, mentővel kellett elvinni. Még idegesebb hangulatban folytatódott a meccs. Gőz a félpályánál buktatott, a kiállítást gólra váltotta Korea, az 50. percben 4-4-re módosult az eredmény. 2011 után ismét visszajöttek a semmiből. Ezúttal azonban nem tudtunk visszavágni, nem volt újabb fordulópont a mérkőzésen, alulmaradt a játékunk. Dél-Korea jól védekezett, kapura is alig voltunk veszélyesek. 3,5 perccel a vége előtt Rajna Miklós hatalmas bravúrral mentette meg az újabb góltól csapatunkat. Brutálisan gyenge harmadik harmadot produkáltunk, 3-0-ra vesztettük el ezt a húsz percet. Egy megnyert mérkőzést adtunk ki a kezeink közül. Jöhetett a hosszabbítás.

Az első percben Rajna újabb óriási hárítása kellett ahhoz, hogy tovább küzdhessünk. Újabb koreai hokis maradt jégen, szerencsére ő a saját lábán távozott hosszú ápolás után. A ráadás utolsó két percét meghúztuk, a gólhoz is közel álltunk, de nem jött össze néhány másodperccel a vége előtt sem.

A rávezetéseknél az első körben mindkét kísérlet jó volt, a második pár egyaránt rontott, de a harmadik duóban csak a vendégjátékos szerzett gólt, így Dél-Korea legyőzte Magyarországot, története során először. A magyar büntetőket sorrendben Vas M., Ladányi és Sofron vitte. A folytatásra egy pihenőnap után szerda este kerül sor, Kazahsztán a következő ellenfél.

Nyilatkozatok a magyar-koreai mérkőzést követően.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): Az első bulitól kezdve elégedetlen voltam csapatom teljesítményével. Az első szünetben is azt mondtam a játékosoknak, hogy sokkal kevesebbet nyújtottak, mint az első mérkőzésen. Pedig nyomatékosan jeleztem mindenkinek, hogy a britek legyőzése után a következő négy meccsen is ugyanúgy kell küzdeni. A srácok az első harmad után azt hitték, megvan a mérkőzés, és nem ugyanazzal az intenzitással játszottak tovább. Pedig mint mondtam, már az első húsz percben sem volt megfelelő a játékunk. Ha egy csapat úgy érzi, hogy a kevesebb is elég, akkor nagy gond van, és az történik, mint amit ezen a mérkőzés láttunk. A 2. és a 3. harmadban nagyon sokat hibáztunk, szinte folyamatosan. Felesleges kiállításokat kaptunk, egyénieskedtünk, fegyelmezetlenkedtünk. A terveink szerint elsősorban a korongnak kellett volna mozognia, ehelyett a játékosok mentek a koronggal, keveset adtunk bele, az ütközéseket nem fejeztük be, láb helyett bottal próbálták megoldani a védekezést, nem korcsolyáztunk eleget. Késett a letámadás, egymásra vártunk. Nem éreztem úgy, hogy elfáradtunk volna, minden, ami a jégen történt, az előbb felsorolt hibák következménye volt.

Szun Vok Bjun, szövetségi kapitány, Koreai Köztársaság: Nagyon örülünk ennek a győzelemnek, sokat jelent nekünk. Hiába vezettek a magyarok három góllal, mondtam a fiúknak, hogy nyugodjanak meg, és élvezzék a meccset. Ez történt, láthatóan élvezték minden percét, a többi pedig jött magától. Teljesen elégedett vagyok, remélem a szünnap után ilyen jól tudjuk majd folytatni.

Vas János (csatár, Magyarország): Nagyon nem volt egyszerű mérkőzés, nem kezdtünk jól, de jöttek a gólok. Védekezésben nem azt nyújtottuk, amit az edző kért tőlünk, ők pedig nagyon felszívták magukat és megleptek minket. Kihasználták a gyorsaságukat, főleg a széleken mentek el nagyon könnyedén és az emberelőnyöket is jól játszották meg. Sajnálom, hogy ez a ma esti mérkőzés így sikerült és nem tudtuk kiszolgálni elképesztő szurkolótáborunkat, de semmi nincs veszve. Ez a csapat jóban-rosszban együtt van, vasárnap örültünk, ma szomorkodunk egy kicsit, de fel kell állnunk ebből is. Az ilyen tornákon nagyon fontos, hogy ezek a vereségek fejben ne hagyjanak mély nyomot. Ezt úgy lehet legkönnyebben elkerülni, ha sem a győzelmek után nem vagy nagyon fent, sem a vereségek után nagyon lent.

Szélig Viktor (hátvéd, Magyarország): Az elejétől fogva rosszul játszottunk, nagyon sok helyzete volt Koreának, Rajna Miklósnak tartozunk hálával azért, hogy ebben a periódusban nem kaptunk gólt. Bizonyos értelemben a legrosszabbkor lőttük a gólokat, hiszen a fegyelmezetlenségünk mellett el is kényelmesedtünk. Minderre az edzőnk már az első szünetben felhívta a figyelmünket. Korea viszont okosan és gyorsan játszott, megdolgoztak a mai győzelmükért. Ellentétben velünk, mi sajnos ma nem érdemeltünk győzelmet. A hokiban azért is fontos a folyamatos koncentráció, mert ez nem úgy működik, mint egy villanykapcsoló, amit az aktuális helyzet szerint le és fel lehet kapcsolgatni. De mindez már történelem, most az a legfontosabb, hogy ez a kudarc mit hoz ki a csapatból, hogyan reagálunk a vereségre. Semmi nincs veszve, menni kell tovább előre.

Rajna Miklós (kapus, Magyarország): Jól kezdtük a mérkőzést, jobban játszottunk, mint ellenfelünk, ráadásul a helyzeteket is sikerült belőni. Aztán történt valami, pontosan nem tudnám megmondani, hogy mi, de amitől alapjaiban változott meg a játék képe. Úgy érzem a harmadik harmad emberhátrányban kapott gólja sorsdöntő volt, a koreaiak megérezték a vérszagot, mi pedig bepánikoltunk, elbizonytalanodtunk, nem azt csináltuk, amit az edző kért tőlünk és amiben előzetesen megállapodtunk. De ezen változtatni már nem tudunk, most az a fontos, hogy továbbra is együtt maradjunk, fejet fent tartva menjünk tovább.

Brock Radunske (csatár, Dél-Korea): Tudtuk, hogy a magyar az egyik legjobb csapat itt, a japánok elleni felkészülési meccset végig is néztük, és már akkor láttuk, hogy nagyonnehéz dolgunk lesz ellenük. Fizikálisan kemény hokit játszanak, sokkal nagyobbak is, mint mi, nem igazán voltunk egy súlycsoportban. Az ellenfél dominált végig, 4-1-re is elhúztak, de a szívünk visszahozott minket a meccsbe. Nagyon boldogok vagyunk.

Sin Szanghun (csatár, Dél-Korea): Az volt a kulcs, hogy nem adtuk fel egy percig sem, esélyeket harcoltunk ki, és belőttük a helyzeteinket. Így pedig szép lassan visszajöttünk a meccsbe, amire valószínűleg nem számítottak sokan. Én lőttem az egyenlítő gólt, ami nagyon jó volt, nagyon boldogok voltunk. Ez a győzelem nagyon jókor jött, remélem nem állunk meg itt. Az a célunk, hogy legalább még egyszer a koreai himnusz szóljon a meccs végén.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Történelmi győzelmet aratott a magyar válogatott ellen a Koreai Köztársaság csapata. Galériánk következik.

Fotó: Mudra László és Stiller Ákos (Magyar Jégkorong Szövetség)

Szinte hihetetlen, honnan adtuk oda ezt a meccset a budapesti divízió 1/A csoportos világbajnokságon Koreának.