Magyarország?Japán 7-0

Második felkészülési mérkőzését is megnyerte a magyar válogatott, önbizalommal telve, reményt keltő játékkal várhatjuk a vasárnapi vb-rajtot. De ne feledjük az örök igazságot: jégkorongban csak a tétmérkőzések játékából és eredményéből érdemes kiindulni, ha a valóságra vagyunk kíváncsiak.

Az első öt percet nagyon aktívan kezdtük, több gólszerzési lehetőséget alakítottunk ki, Japán a 4. perc végén tudott kijönni először a védekezésből. Néhány veszélyesebb japán lövés következett, ennek ellenére mi szereztünk vezetést. Ehhez kellett Gőz Balázs kiváló helyzetfelismerése, fiatal védőnk meglátta a lyukat a japán védekezésben, bement fürgén, és a hosszún Benk Andrást hozta kihagyhatatlan helyzetbe.

Hamarosan Nagy Krisztián akcióját csodálhattuk meg, a végén Nagy Gergőhöz játszott, aki már csak a kapussal állt szemben, de Hata védeni tudott. Mind a négy sorunk aktív, veszélyes volt támadásban. A 14. percben a negyedik sor is eredményes volt, Magosi Bálint közelről lőtt, a kapus blokkolta a hatalmas erejű lövést, végül magának húzta be mamuttal. A harmad végére is maradt poén, Kovács Csaba lőtte be a korongot, ami a palánkról visszapattant, Hári János pedig a védő akadályozása ellenére a hosszúba lőtte. 3-0-val zártuk az első játékrészt.

Húsz perc játék után két dolgot máris megállapíthattunk: jót tett az előző délutáni pihenő a magyar csapatnak, amely sokkal frissebben és nagyobb tempóban játszott, mint a lengyelek ellen, illetve hogy a Kovács, Mihály sorcsere mind a 2., mind a 3. sor játékának hasznára vált.

A második harmadban jobban kezdett Japán és gyengébben Magyarország ahhoz képest, mint ahogy befejezte az előzőt. Többet támadott vendégünk, adódtak helyzetek is a fekete mezesek előtt, de legfeljebb is csak kiegyenlített szintre hozták fel a meccset. Rich Chernomaz bosszúsan kért időt, és nem irodalmi stílusú mondandója után újra visszavettük a jégen a dominanciát. Több nagy helyzetet alakítottunk ki, újra mentek a lábak. Két emberelőnyt is kapott az ázsiai csapat, jó volt látni, hogy lesz mire készülnünk majd az éles meccsen, a speciálisan játékokban kiválóan teljesített Mark Mahon csapata, szerencse is kellett, hogy megússzunk mindent. A harmad végén mi is megmutattuk, jól is tudunk előnyt játszani. Ladányi, Mihály, Hári akció végén becsorgott a negyedik gólunk is.

Folytatódott Japán Magyarország elleni vasmizériája, ebben a húsz percben két hatalmas vasat ütöttek távolról. Emellett Hetényi Zoltán többször is kiválóan védett. Mindez együtt azt eredményezte, hogy kapott gól nélkül hoztuk le az első negyven percet.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

A harmadik harmad újra az elsőben látott különbséget hozta. Nem csoda, hogy hamar elment a japánok kedve a folytatástól, Sofron István a 17. másodpercben lőtt egy igazán demoralizáló gólt. Keményen védekeztünk, lazán támadtunk, ügyes akciókat vezettünk, miközben nem adtuk ki minden lapunkat. Ezt természetesen Japán sem tette, sőt mondhatni, Mahon össze kártyája rejtve maradt ezen az estén. Mihály Árpád bődületes lövésével egy kettős fórt is kihasználtunk, ezzel már 6-0 volt az állás. A csattanó sem hiányzott, az egyre inkább összeérő Bartalis, Sofron játékkapcsolat eredményeképpen. Hetényi Zoltán 20 másodperccel a vége előtt is nagyon megdolgozott azért, hogy shutouttal térjen vissza két év után a magyar válogatottba. 7-0 a vége.

Ahogy a Lengyelország elleni meccs után nem volt értelme harangokat kongatni, úgy ezúttal sincs értelme elszállni. Tény, hogy ilyen lassú japán válogatottat nemigen láttunk még, az első harmaduk egyenes tragikusra sikerült. Ebből a meccsből kiindulni tehát nem lehet, mert Japán nem játszott divízió 1/A csoportos színvonalon, és nagyon úgy tűnt, nem csak azért, mert mi nem engedtük.

Azt meg kell állapítani, hogy folyamatosan gyorsul a csapatunk, amelyben van potenciál. A csapat egyre inkább megvalósítja a Rich Chernomaz által elképzelteket, de az éles bevetés után lehet majd beszélni az elvégzett munka eredményéről. Bizakodjunk, bízzunk a csapatunkban, szurkoljunk a jó formaidőzítésnek, és nem tudjuk megmondani, miképp, de valahogy bírjuk ki a vasárnapi nyitányig.