Magyarország?Lengyelország 4-2

Nem jó, de kemény játékkal győztük le Lengyelországot. A magyar válogatott az előre megadott sorokkal kezdett, Szuper Levente tehát egy év után újra tétmérkőzésen védett, nem is rosszul. Van még min dolgozni az egy hét múlva kezdődő vb-ig, de semmiképp sem most kell csúcsformában lenni.

Nem kezdődött túl magas ritmusban a mérkőzés, de a második sorunk első cseréje feltűnően darabosra sikerült, ráadásul hosszú időre bent ragadtak, sajnos kapott gól lett a vége. Szuper az első lövést védte, de a kipattanóra nem védő, hanem csatár érkezett. Két emberelőnyt kaptunk egymás után. A korongbevitel döcögött, de több nagy helyzetet teremtettünk a kapu előtt. Sofron lövése talán a vasról jött ki. Áttettük a játék centrumát az ellenfél kapuja elé, és csakhamar góllá érett mezőnyfölényünk. Ladányi Balázs fantasztikus keresztpasszát irányította a kapuba technikás mozdulattal Sofron István. A harmad második felében már mi irányítottunk, a tempó továbbra sem volt hatalmas, de a játék a barátságos meccsen megszokotthoz képest keményebbnek tűnt.

Mindkét előnyös sorunkban egy-egy hátvéd volt jégen, így álltunk fel ezekben a helyzetekben:
Vas M., Ladányi, Sofron, Mihály, Hári
Tokaji, Vas J., Bartalis, Sikorcin, Nagy G.

A második harmad első cseréjétől óriásit javult a produkciónk, folyamatosan támadtunk, erősek, kemények voltunk, már a harmad közepe előtt a fáradtság jelei látszódtak egyes lengyel sorokon. Többször is vészmegoldást kerestek vendégeink, egy ilyen nyomán kaptunk újabb előnyt. Az első fórsorunk ezúttal távoli lövésekkel próbálkozott jó figurák végén, de a találatot most a másik brigád vitte be, Vas János varázsolta Nagy Gergő ütőjére a korongot, és a Miskolc csatára nem hibázott. 2-1-re vezettünk.

Fotó: Mudra László (MJSZ)
A negyedik sor látványosan küzdött azért, hogy megfeleljen a kapitányi intelmeknek, és sikerült is neki, végig szívósan küzdött ez az ötös, nyírta az ellenfél energiáit, és még támadásra is maradt erejük. A második harmad utolsó negyede két emberhátrány miatt elment, a lengyelek ránk jöttek, és lőttek is egy gólt, amit a kapu elmozdulása miatt a játékvezetők érvénytelenítettek. Kiss Dániel lökte Pasiutot a kapuvasra. Úgy tűnt, nekünk kedvezett ez az ítélet, a világbajnokságon nagy valószínűséggel megadják majd az ilyet.

A harmadik harmad első fele monoton brusztolással és oda-vissza hokival telt, bármelyik csapat lőhetett volna gólt, de nem változott az eredmény. Egy nem túl erőteljes támadás végén mégis növeltük az előnyünket. Kovács Csaba korcsolyázott keresztbe, lövése felpattant egy lengyel bekk ütőjén, és a korong a bal felsőben kötött ki. Az 56. percben egy Szuper által kiütött korong állva gurult a kék vonal felé, Dronia nagy erővel lőtte a botos felsőbe. 3-2-nél újra izgalmas végjátékra lehetett számítani. Ám Nagy Gergő emberelőnyt harcolt ki egy szép ritmusváltással. De ezúttal egy nagyon gyatra előnyös játékot nyújtottunk, teljesen veszélytelenek voltunk az ellenfél kapujára. A végén lehozta a kapusát Zaharkin, de ezt a magyar válogatott használta ki, Vas János három másodperccel a vége előtt beállította a 4-2-es végeredményt.

Szembetűnő volt, hogy a hatvan perc folyamán a második csatársor tagjai sehogy sem találták a ritmust. Ez azért is meglepő, mert ők az egyetlenek a jelenlegi támadóegységekből, akik már egy ideje együtt mennek. Valahogy még nem állt össze itt a kémia.

Az nyilvánvaló, hogy ennél több kell a világbajnokságon, mint ahogy az is egyértelmű, hogy jövő vasárnaptól kell csúcsformában lenni egy héten át. Ez a két meccs arra való, hogy a taktikát gyakoroljuk, és a lábakból valamelyest kimenjen az elmúlt hetek jelentős izommunkája okozta nehézség. Nyertünk, és ez is fontos, gyakoroltunk, ez sem utolsó szempont, két nap múlva pedig Japán ellen megtehetjük ugyanezt. Messze még az út vége, sőt az elejére is hét napot kell várni.