Megismétlődhet a két évvel ezelőtti forgatókönyv

Akkor a HSC Csíkszereda nyerte az alapszakaszt, az elődöntőben a Vasassal játszott, míg a Dab.Docler második lett az alapszakaszban és a Miskolccal mérkőzött a döntőbe jutásért. A finálét 4-1-re hozta az alapszakaszgyőztes. Most 3-1-re vezet a DAB, de más hasonlóság is mutatkozik.

2011-ben a két elődöntő közül az alapszakasz-elsőé volt döcögősebb: a Vasas négy meccsre kényszerítette a HSC-t, melyek közül egy sem ért véget a rendes játékidőben, míg a DAB söpréssel jutott túl a Miskolcon.

A döntőben az első mérkőzést a HSC nyerte, másodjára azonban a dunaújvárosiak egyenlítettek és elvették az alapszakasz-győztes pályaelőnyét. Innen azonban már nem botlott a HSC, kétszer nyert Dunaújvárosban és végül az első adandó alkalommal, vagyis az ötödik meccsen behúzta a ligagyőzelmet is.

Idén nagyon hasonló forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, csak fordított szereposztásban: a DAB lett az alapszakasz győztese, botlott és sokkal keményebb csatákat vívott a Miskolccal, míg a HSC-nek csak az utolsó fordulók során sikerült bebiztosítania helyét a rájátszásban, de söpréssel lépett túl az Érsekújváron az elődöntőben. További hasonlóság, hogy a döntőben a második meccsen elvette a DAB pályaelőnyét, majd a Dunaújváros kétszer is nyerni tudott Csíkszeredában. A DAB-nak tehát a szerdai mérkőzés előtt két meccslabdája is van, de mint Szilassy Zoltán blogunknak elmondta, a legnehezebb feladat, vagyis az utolsó győzelem megszerzése hátravan.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Két ellentétes párharcot láthattunk Dunaújvárosban és Csíkszeredában. Nagy kérdés, hogy a döntő további részében melyik arcukat veszik elő a csapatok. Az első feltűnő különbség a gólok számában mutatkozik. Az első két összecsapáson összesen hat gól született, míg a gólszegényebb második csíkszeredai meccs alkalmával öt. Dunaújvárosban a mérkőzés feléig kellett várni a vezető találat megszületésére, Szeredában a DAB-nak 81 és 39 másodperc kellett ehhez. Továbbra sem változott ugyanakkor, hogy az a csapat nyer, amelyik az első gólt szerzi.

Szintén feltűnő különbség, hogy a kiállítások száma Dunaújvárosban közel azonos volt (12, illetve 14 perc a két meccs alatt), Szeredában a vendégeket jóval többször állították ki (14:32), miközben a HSC tartotta a 14 perces átlagot. Úgy tűnik, a több kiállítás rányomta a bélyegét a találkozók színvonalára is, a döntő második két mérkőzését kisebb iram és pontatlanabb játék jellemezte, mint az első kettőt. Különösen a negyedik meccsen volt feltűnő, hogy a címvédőnek a hátrányok kivédekezésén kívül nem sok mindenre maradt ereje.

Mint azt szintén Szilassy Zoltán elmondta, ha sokat van egy csapat hátrányban, az a csapat jégen lévő felében emberfeletti energiákat emészt fel, miközben a másik fele kiesik a játékból. Azonban ? főleg a negyedik mérkőzés első két harmadában ? a HSC is meglehetősen tanácstalannak tűnt, nem igazán tudta átvenni a kezdeményezést és iramot menni. Úgy tűnik tehát, hogy paradox módon mindkét csapatnak és a játék általános színvonalának is jót tesz, ha a főként a DAB kezdeményez, mint ahogy ez történt az első két meccsen.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a döntő vége felé haladván emelkednek a tétek, egyre fáradtabbak a csapatok, így könnyen lehet, hogy a szerdai újvárosi mérkőzésen is hasonló képet fog mutatni a játék, mint a harmadik és negyedik összecsapás alkalmával. Közhely, de igaz, a playoff végképp nem a szép játékról, hanem a győzelemről szól. A védekezésnek kiemelt szerepe van, és úgy tűnik, a négy a négy elleni játéknak is, amiben a DAB egyelőre verhetetlen idén. A rájátszásban háromszor került sor ?hirtelen halálra?, és mindhárom alkalommal az Acélbikák hagyhatták el győztesen a jeget: egyszer a Miskolc és kétszer a HSC ellen. Erről az írás végén megszólaltatott Peterdi Imre nyilatkozik bővebben.

Szintén a vasárnapi meccs győztes gólját szerző csatár mondta, hogy a DAB-ban több a mérkőzést eldönteni képes játékos. Az tagadhatatlan, hogy Galanisz Nikandrosz idén igazi vezére lett csapatának, nincs nála jobb játékos a rájátszás kanadai táblázatán, 8 meccsen 5 gól, 7 assziszt, +6-os mutató, ez önmagáért beszél. A HSC legjobbjai, a Novak, Hurtaj páros negyedik és ötödik, 7 meccsen szerzett 7 ponttal és +2-es mutatóval. Közéjük ékelődik nem csak Szappanos Dávid, de Jozef Mihalik is. Négy sérülttel kezdte a döntőt a DAB, Pavuk Attila már visszatért, első meccsén rögtön az első sorba került, győztes gólt lőtt, a második meccsén óriási gólpasszt adott, kihagyhatatlan helyzetbe hozva csapatkapitányát.

Reálisan nézve Somogyi Balázs és Peter Huba játékára kevés az esély ? pontosabban esély csak Somogyi visszatérésére van ?, de ha Chvatal játékra jelentkezik és hozza azt, amit a rájátszásban korábban mutatott, azzal igencsak megnőnek a DAB esélyei szerdán. Ráadásul a dunaújvárosiak már túl vannak a bajnokságon, a Fehérvár elleni kupaelődöntőt komoly megméretésnek tekintik ugyan, de ott teher nélkül játszhatnak, míg a HSC-re komoly párharcok várnak a Brassó ellen a román bajnokságban.

Az esélyek tehát egyértelműen a DAB mellett szólnak: hazai pálya, két meccslabda, visszatérő játékosok, a párharc lezárásának esélye. Mégis, ez jégkorong, ahol a meccs addig tart, amíg le nem fújják, a párharcok pedig az utolsó győztes meccsig. És ez utóbbi még nincs meg a Dab.Doclernek. Ha könnyelműen veszik a szerdai meccset, azt nagyon hamar nagyon keményen megbünteti a HSC, egy esetleges vereség pedig a csalódáson túl egy újabb szeredai túrát, újabb megpróbáltatásokat jelent majd, ami könnyen fordulópontot eredményezhet.

Elég csak megnézni, milyen küzdelmeket hoztak a svájci első osztály negyeddöntői. Mind a négy találkozó hét meccsen dőlt el, kétszer 3-1-ről, egyszer pedig 3-0-ról egyenlített az alapszakaszban hátrébb végzett ellenfél. Maga Lundh mester, a dunaújvárosiak kiváló svéd szakembere is hétmeccses döntőt jósolt. Kérdés, azzal is számolt-e, hogy vasárnap estére összesítésben 3-1-re fog vezetni a csapata. Nincs kizárva.

Peterdi Imre (Dab.Docler): Az idegek harca volt a szombati és a vasárnapi mérkőzés is, akárcsak az eddigiek. Vasárnap korán sikerült vezetést szereznünk. Tudtuk, hogy egy góllal nem tudunk nyerni, azonban a rengeteg hátrány mellett újabb gólt nem tudtunk szerezni. Ki is egyenlítettek, majd a vezetést is megszerezték, ám nem estünk kétségbe és az utolsó energiáinkat mozgósítva hosszabbításra mentettük a meccset. A gólom előtt már nagyon fáradt voltam, a cserén gondolkodtam, de láttam, hogy Mihalik elmegy a szélen, és Lundh mester ilyenkor mindig azt kéri, hogy menjünk vele, hátha odaérünk a kipattanóra vagy egy passzra. Láttam, hogy létszámfölény tudunk kialakítani, így felkorcsolyáztam, és egy szenzációs passzt kaptam Jozef Mihaliktól, amit sikerült belőnöm. Ilyenkor mindig arra gondol az ember, és ezzel biztatjuk a másikat is, hogy nem hiába rohadunk egész évben a konditeremben, hanem azért, hogy ezekben a pillanatokban ellenfelünk fölé tudjunk nőni. Márpedig ha fizikailag rendben vagy, akkor agyban is jobban bírod, nem remeg meg annyira a kéz, és jobban tudsz koncentrálni. Kell a szerencse is, persze, de alapvetően a fizikai fölényünk és a gyorsaságunk kamatozik ilyenkor. Úgy tűnik, a négy a négy elleni játék tényleg megy nekünk, talán nálunk több olyan játékos van, aki az ilyen kiélezett pillanatokban el tudja dönteni a meccset.