Lehet ez még jó is

“Rengeteg forgatókönyv létezik, az a lényeg, hogy mindig a világbajnokság öt mérkőzésén dől el, melyik a jó módszer” ? vélekedik Horváth András, a válogatott hátsó alakzatának egyik biztos pontja. A Fehérvár hátvédjével a Rich Chernomaz-féle felkészülésről, a közel két hónapos tét nélküliségről és a sikeres vb-receptekről beszélgettünk elsősorban.

“Azt kaptuk, amire számítottunk ? summázta a rutinos bekk az új szövetségi kapitány módszereiről szerzett tapasztalatait. ? Egy hónap van hátra a vébéig, ilyenkor lehet alapozni. Az elmúlt két hétvégén megkapta a szervezetünk a megfelelő sokkot. Először Glen Williamsonnal dolgoztunk, legutóbb már Rich Chernomazzal. Az első alkalom valamivel játékosabb, vidámabb volt, a második héten komolyodott a munka hangneme. Többször elmentünk a végső energiákig, de a kanadai edző nagyon érzi, hol vannak a határ, mikor kell egy kicsit pihentetni minket. Amikor már azt hittem, hogy tényleg nem bírok többet lépni, akkor taktikai elemeket vettünk, rövid megbeszélést tartottunk. A srácokkal azt beszéltük, hogy borzasztóan kemény munka volt, de pont végig lehetett csinálni 100%-osan. Összességében jólesett, úgy érzem, komoly értelme volt az eddigi erőbefektetéseknek. tudom, még nincs vége.

A szövetségi kapitány nagy hangsúlyt fektet a közös munkára. Minden taktikai elem előtt elmondja az értelmét. Van, hogy jelzi, ez most elsőre nagyon fura lesz, de bízzunk benne, higgyük el, van értelme, lesz eredménye. Tanultunk több új dolgot is, ezek között sok minden vonatkozik a védekezésre. Azt mondhatom, vakon bízunk az edzőben.

4 napig nagyon keményen dolgozunk, ezalatt 10 edzésünk van, aztán 3 napig pihenünk, és ha minden igaz, még egy ilyen turnus vár ránk. Ez az időszak elsősorban a fizikai felkészülésről szól, de azért vastagon benne van a taktikai elemek gyakorlása is.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Régen, tán tíz éve fordult elő utoljára, hogy ilyen hosszú szünet van a szezon vége és a világbajnokság között. Néhány hét majdnem mindig volt, de ez a mostani majd két hónap tét nélküli meccshiány szokatlan. Véleményem szerint túl van dramatizálva ez a kérdés. Nem érzem katasztrofális helyzetnek, hogy nincs tétmérkőzésünk. Sőt lehet ez még jó is. Mert edzésen tökéletesen úgy dolgozni nem lehet, mint mérkőzésen, de azért lehet pörögni ott is ezerrel. Ezenkívül annyi időnk van, hogy szuperül lehet formát időzíteni. Egyénre lebontva lehet dolgozni, sok olyan részletre van idő, amire máskor nem volt, pedig döntő fontosságú lehet kulcspillanatokban. Egy szóval könnyebben elérhető, hogy mindenki tökéletesen felkészült legyen a vb-re.

Azt gondolom, ha bejutottunk volna a rájátszásba, akkor sem lett volna alapvetően más a helyzet. Idén nem volt reális, hogy menjünk egy kört, tehát már akkor is végeztünk volna, ha a 8-ba kerülünk. Nem tartanánk sokkal előrébb. Szerencsére a Volán megfelelő színvonalú edzéseket biztosít számunkra, nem érzem tragikusnak a helyzetet. Akár a Magyar Kupára, akár a világbajnokságra gondolok, úgy érzem, tökéletes formába lehet kerülni addig.

Ugyanakkor nincs recept a sikerhez. Szapporóba gyakorlatilag készülés nélkül mentünk ki. Alig köszöntünk egymásnak, már indultunk is Japánba. Kiértünk, de a csomagjaink nem érkeztek meg. Az első néhány edzésen 8-10 játékos tudott teljes felszerelésben edzeni. Emlékszem, Godó (Ladányi Balázs) Diego Scandella korcsolyáját kérte kölcsön, hogy tudjon egy kicsit csúszkálni a jégen. Mókás-vicces felkészülés volt, szépen néztünk ki. Aztán kezdetnek Észtországgal egy döcögős meccset játszottunk, ha jól emlékszem, 40 perc után döntetlenre álltunk. Ki gondolt akkor bármi olyasmire, ami 6 nap múlva történt?

Rengeteg forgatókönyv létezik tehát, az a lényeg, hogy mindig a világbajnokság öt mérkőzésén dől el, melyik a jó módszer. Minden más csak találgatás. Semmi probléma nincs az adott helyzettel, ezúttal így készülünk, és bízunk a  jó szereplésben, mint mindig, mert a közel 10 ezer fős szurkolótáborunkat minél többször meg akarjuk örvendeztetni.

Az esélyekről szólva azt kell mondanom, hogy Olaszországot és Kazahsztánt ki kell emelnem a csoportból, a többiek között pedig nüansznyi különbség van. Nem sikerült ledolgoznunk az első két csapat előnyét az elmúlt években. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk megszorítani vagy megverni őket, de annyit tudomásul kell vennünk, hogy jelenleg nem mi vagyunk az esélyesek a feljutást jelentő helyek megszerzésére. A másik három meccsünk is nagyon éles lesz. Nagy-Britannia, Japán, Dél-Korea és Magyarország közel azonos erőt képvisel, de azt gondolom, ebből a négyesből mi vagyunk a legelőrébb. Tisztában vagyok azzal, hogy mindezt a jégen kell bizonyítani, és nem beszélni kell erről. Visszanézve úgy látom, az elmúlt 10-15 évben minden világbajnokságon mindent megtettünk a siker érdekében, ezúttal sem lesz másként. Mindenki teszi a dolgát, ami az esetünkben annyit jelent, hogy kőkeményen készülünk arra, hogy április 14-től újra történelmet tudjunk írni a jégen.”