20 év Bettman

1993. február elsején vette át hivatalát, az azóta is az NHL főkomisszárjaként tevékenykedő Gary Bettman. Ez alkalomból Scott Burnside, újságíró és NHL-szakértő terjedelmes megemlékezést írt a nem mindennapi teljesítményről az espn.com weboldalon. Ebből szemezgetünk röviden, a következő írásunkban pedig majd az utódlás kérdését járjuk körbe. Decemberben már foglalkoztunk az örökséggel, hiszen akkor volt 20 éve, hogy megválasztották, most kicsit más aspektusból közelítjük meg a témát.

Bármennyire is nyomdafestéket nem tűrő az átlag NHL-szurkoló véleménye Bettmanről, érdemei elvitathatatlanok. Húsz évvel ezelőtt az NHL-ben 24 csapat működött, éves bevétele 400 millió dollár volt, a New York Islanders éves bérkerete nem haladta meg az 5 millió dollárt. Ma 30 csapat játszik a ligában, a tavalyi bevétel elérte a 3,3 milliárd dollárt, egy játékos átlagos évi fizetése pedig 2,4 millió dollár. Glenn Healy, korábbi kapus, később a játékosok szakszervezetének aktív tagja, tömören így vonta meg Bettman mérlegét: “Nos, azt hiszem, egy csomó játékosnak egy csomó pénzt keresett.”

A számok tényleg önmagukért beszélnek, azonban korántsem mondanak el mindent a liga elmúlt 20 évben megtett fejlődéséről. Amikor például a kanadai dollár vészesen meggyengült az amerikaival szemben, Bettman nem habozott alapot létrehozni a bajba jutott kanadai klubok megsegítésére, amelyek e segítség nélkül minden bizonnyal tönkrementek volna. De olyan ingatag lábakon álló franchise-ok feltámasztásában is kulcsszerepet vállalt, mint a Tampa, a Dallas, az Ottawa, a Pittsburgh vagy a Buffalo. Az egész liga sokkal szervezettebb lett, a klubok szakvezetése elkezdett egyre több, egyre magasabban képzett szakembert foglalkoztatni. Maga Bettman sem tett másként, az egyik legjobb személyi döntése kétségkívül az volt, amikor a marketingesek főnökének felvette John Collinst, akit Healy csak 50 gólos csatárként jellemzett. Ő vezette be a Winter Classicot, később az ehhez kapcsolódó HBO-s dokumentum sorozatot, vagy a Premiere mérkőzéseket Európában. Mindent összevetve tehát az elmúlt 20 évben fejlődött talán a legtöbbet a liga fennállása óta.

Hiába azonban a megkérdőjelezhetetlen eredmények, még egyetlen vezetőnek sem volt ilyen rossz az image-e, mint Bettmannek. Ebben a legnagyobb szerepe az ismétlődő munkaügyi vitáknak volt: 1995-ben 48 mérkőzéses alapszakaszt játszottak, a 2004/05-ös szezon pedig teljesen elmaradt a munkaügyi viták miatt, amire az amerikai profi sportok történetében sem addig, sem pedig azóta nem volt példa. Ráadásul az idei rövidített alapszakaszban is jelentős szerepet játszott. Ezek miatt nem csak a szurkolók, de a játékosok is hihetetlen intenzitással pocskondiázzák. Kris Versteeg az NHL rákos daganatának nevezte, Ian White pedig egyszerűen idiótának. Mások megelégedtek annyival, hogy a lemondását követelték. Bettman jellemrajzának az is fontos része, hogy ezeket a kritikákat mindig nyugodtan viselte, a konfliktusokkal járó természetes érzelemkitörések részeként fogta fel a legepésebb megnyilatkozásokat is. Nem hisztizett, férfiként állta a sarat, és utána mindig kiállt a közönség elé, ha kellett.

Az idei lockout alatt sokat cikkeztek arról, hogy a folytonos viták a rendszer alapjait ássák alá, és hogy a folyamat végén maga a liga kerül veszélybe. Láthatjuk, nem így történt, a korongot újra bedobták, a szurkolók pedig lelkesebben követik az eseményeket, mint bármikor. A jóslatok tehát nem váltak be. Stacey Brook, amerikai sportközgazdász számításai szerint a franchise-ok piaci értéke az elmúlt 20 évben 9%-kal nőtt, amely bőven meghaladja más ágazatok növekedési rátáját. “Mindig azzal viccelődöm a tanítványaimnak, hogy ha növelni akarják az NHL-ben a nézőszámot, nincs más dolguk, mint törölni a meccseket” ? tette hozzá a University of Iowa tanára.

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, az új egyezség szerint most legalább nyolc év munkabéke következik, amiből könnyen akár tíz év is lehet, előfordulhat tehát, hogy a java még hátravan Bettman számára. A feltételek adottak ahhoz, hogy átmeneti visszaesés után újra meglóduljon a fejlődés, és hogy az NHL új területeket meghódítva tovább növelje bevételeit. Kitörési pont lehet az európai terjeszkedés, vagy a Winter Classicok további térnyerése, vagy akár külön sorozatok indítása KHL-es csapatok részvételével. Természetesen vannak negatív tendenciák is: gazdasági elemzések szerint a liga csapatainak egyharmada veszteséges, a helyzet különösen aggasztó délen, a Coyotes tulajdonosi problémáira már négy szezon óta képtelenek választ találni, Atlantába sem sikerült visszatelepíteni a franchise-t, és problémás az Islanders, a Blues, a Devils, a Lightning helyzete is.

Ezek helyett azonban vannak jelentkezők szép számmal, mint például Seattle, vagy Toronto, ahol épp a héten döntöttek egy NHL-szabványnak megfelelő stadion építéséről a város északi részén, de ugyanilyen épül Quebec Cityben is. A gondok és kihívások mellett tehát lehetőségek is kínálkoznak, a tavaly júniusi Stanley Kupa döntőjének idején 60. életévét ünneplő Bettman pedig még elég elszántnak érzi magát a folytatásra.

Ha mindez így is van, nagy kérdés, hogy vajon a tulajdonosok 8-10 év múlva még mindig Bettmannel akarnak-e belevágni a kollektív tárgyalások újabb fordulójába és az újabb lockoutba, vagy keresnek erre másik embert. Következő írásunkban arra keressük a választ, hogy ha ez utóbbi forgatókönyv valósul meg, jelenleg kik lennének méltó utódai a profi sport egyik legellentmondásosabb alakjának.