Anyátormentes övezetet a magyar hokinak!

   

Raon és a Sapa Fehérvár AV19-szurkolók közösségi oldala úgy döntött, elég volt az anyázásból. Teljesen egyetértünk, magunk is így gondoljuk.

Az albavolanszurkolok.com Szurkolói lélektan című írásában Fanblogunk ritka, de állandó szerzője megkísérelte tudományos igényességű távolságból elemezni a lelátók népének különböző alaptípusait. Az apropó szomorú, saját csapatuk játékosainak folyamatos anyázása.

Az írás kétségkívül legszórakoztatóbb része az új magyar szó, az anyátor definiálása, majd kategóriákba sorolása (Aki nézi a meccset, de nem látja – Aki látja, de nem érti – Aki érti is, de ez nem érdekli), illetve a kategóriák elemzése. Már ezért érdemes elolvasni az írást.

Raon mindezt a fehérvári hokiszurkolók közösségi oldalán jelentette meg, nyilvánvalóan elsősorban kedvenc csapatáért aggódik. Ez bocsánatos önzőség, ámde egyértelmű, a jelenség nem csak Fejér megye székhelyét érinti.

Dicséretes és módfelett hasznos, hogy az alapfogalmak meghatározása után tett kis kitérő után újult erővel, nagyon erős vállalásokkal folytatja a cikket. Például ezzel a mondattal, amelynek megfogalmazása és írásba adása egyaránt elismerést érdemlő őszinteségre, s a szerző lelátói pozícióit tekintve bátorságra vall: “Azt hiszem, valakinek ki kellene mondani végre, hogy amit mi szurkolás címen előadunk, az összességében egy nagy határ kaka, ez van.” Hát igen. Az utóbbi időben, de ebben a szezonban végképp megállapítható, hogy alapvetően nem a szurkolók kezdik a szurkolást, hanem a csapat provokálja ki azt. Vagy éppen nem teszi, és akkor a büféből is behallatszik a csámcsogás (ezt a képet valamilyen fórumon már elsütöttem, elnézést az ismétlésért).

Önéletrajzi elemekben bővelkedve hozzá kell tennem az eddigiekhez utolsó székesfehérvári meccslátogatásom élményeit. D. Gromovval közösen hatoltunk be az objektumba, ahol is egy számára új, általam csendes jelzővel illetett sarokba invitáltam, nem a megszokott helyünkre álltunk. Ez a kamera szemszögéből nézve a jobb alsó kanyar felső sorait jelenti. (Nagyon mellékszál, de nem állom meg: a következő jótékonysági árverést a fehérvári jégcsarnok kapu mögötti hálóinak cseréjére hirdetjük meg, mert ugyan nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen, de hogy ezen alig lehet átlátni, az biztos, pedig számtalan olyan hálóval találkoztunk már, amit észre is alig venni.) Mivel itt folyamatosan anyázták kedvenceinket, és még látni sem lehetett a túl oldali eseményeket, arrébb húzódtunk a második harmadra.

Nem jártunk jól, egy magát félkatonai szervezetnek vizionáló, egészen részeg brigád elé kerültünk, biztos mindenhol vannak ilyenek, csak eddig szerencsénk volt. Visszaslisszoltunk a bázishelyre, ahol csak folytatódott a kurvaanyázás, mer ugye szívtunk 3-1-re. Feszkómat le kellett vezetni, elkezdtem hát ellenpontként az ellenfelet kurvaanyázni, annak nem fáj, melyik osztrák vagy kanadai tud magyarul, ugye. Erre fel a mellettem a 42-est feszt szídó anyátor felkérdezett, hogy miért bántom azt a szerencsétlen bécsit, hát má két gólt is lőtt. Mondom neki, nem vagyunk egyformák, én az ellenfelet szídom, te a sajátodat.

Na aztán így mentünk tovább, mígnem a vége előtt pár perccel az addigra már-már sátánná fajult centerünk vagy harmincméteres egyéni akció végén gólpasszt adott. Állt bambán az ember mellettem – és megdöbbentő módon többen sem örültek ennek a gólnak –, én meg tíz centiről leordítottam a fejét, tán ezt kiabáltam artikulációmentesen: “háthogyjösszeteahhozhogyegyilyenjátékostlekurvaanyázolegyfolytában”? Válasz nem érkezett, néma csendben nézte végig a társával együtt a meccset, majd rezignáltan vették tudomásul, hogy legyőztük a listavezetőt.

Mindezt csak azért írom le, mert tiszta sor, hogy idén nem csak a csapatnál, de a lelátón is félrecsúsztak a dolgok. Nem általánosítva is meg kell állapítani, sok helyről érkeznek a játékosok felé nagyon durva verbális inzultusok. És igaza van Raonnak, valamit tenni kell, és van, amikor az aktivitásnak van értelme. Sem a Fehérvárnál, sem más csapatnál, sem a válogatott meccsein nem lenne jó, ha a sajátjainkat hangosan szapuló lelátói magatartás elterjedne, ezt a jelenséget csírájában kell elfojtani. Mert különben a normálisok kerülnek kisebbségbe, a nem is túl távoli jövőben.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
szeptember 17., vasárnap
ROM 10:30 SCCSPO 18-0VÉGE
EWHL 12:15 MEMKMH 3-4 HVÉGE
EBYSL 13:40 AVSVSV 5-0VÉGE
EBYSL 14:00 ETOSLL 5-3VÉGE
U20 16:00 MISVAS 1-3VÉGE
EBEL 17:45 AVSZNO 1-2VÉGE
EL 18:00 FTCDAB 5-1VÉGE
EL 18:30 UTEMAC 1-5VÉGE
szeptember 18., hétfő
U18 14:35 GEPSCC 0-0 VVÉGE
EL 20:00 MISVC2 7-1VÉGE
    • M4 SPORT
szeptember 19., kedd
U18 18:40 KMHSCC 0-17VÉGE
U18 19:00 DHKVAS 5-1VÉGE
szeptember 21., csütörtök
U18 14:20 UTESCC 
KHL 15:00 AVGSZK 
    • SPORT 2
U20 15:40 KMHZNO 
U18 16:00 PEFAVS 
U20 17:40 AVSETO 
U20 17:40 VASDHK 
U18 17:45 SZDKMH 
U18 18:00 ZEGMIS 
U20 18:30 UTEMAC 
szeptember 22., péntek
U18 15:40 RBSMAC 
U18 15:40 VSVETO 
U18 16:30 PEFSCC 
EL 17:50 VC2BRA 
EL 18:30 MISSCC 
EL 18:30 TITUTE 
EL 19:00 MACFTC 
U18 19:00 EHLMIS 
U18 19:00 ZASAVS 
szeptember 23., szombat
U18 12:40 VSVMAC 
U18 12:40 ZASETO 
KHL 13:00 BAADMO 
    • SPORT 2
U18 16:00 EHLAVS 
U18 16:00 KACVAS 
U18 16:00 RBSMIS 
ROM 17:30 GALSST 
U18 18:00 VICUTE 
U18 18:55 OHWKMH 
EBEL 19:15 HCIAVS 
szeptember 24., vasárnap
U20   DHKAVS 
U18 09:15 VSVAVS 
U18 09:15 ZASMIS 
ROM 10:30 GALSST 
U20 12:10 KMHVAS 
U18 12:30 EHLMAC 
U18 12:30 RBSETO 
U20 12:40 ZNOUTE 
U20 14:40 MACETO 
EL 17:00 DABVC2 
EL 17:30 TITMIS 
EBEL 18:00 HCBAVS 
EL 18:00 FTCBRA 
EL 18:30 UTESCC 
szeptember 25., hétfő
EL 18:00 DABSCC 
EL 20:00 MACBRA 
    • M4 SPORT
szeptember 27., szerda
MK   KMHVAS 
U20   ETOMIS 
U20   KMHPEF 
MK 18:00 UTEMAC 
MK 18:30 MISFTC 
MK 18:30 TITDAB 
   H I R D E T É S
Partnerünk