Újra a játékosokról kell szólniuk a híreknek

Miközben a játékosok NHL-szerte nem győzik dicsérni a szakszervezet vezetőjét, Donald Fehrt, ő a korábbiakkal ellentétben alig nyilatkozik.

Nem szólalt meg azóta, hogy NHL-t sújtó pénügyi nehézség intézkedéscsomagot , hogy január 6-án Gary Bettmannel közösen bejelentették, hogy megszületett az egyezség a tulajdonosok és a játékosok között. Nemrégiben azonban a Sports Business Journal (SBJ) számára egy rövid interjú erejéig mégis kötélnek állt, azzal a kikötéssel, hogy csak a jövőjéről hajlandó beszélni, a tárgyalásokról vagy az új kollektív szerződésről egy szót sem mond. A humoráról is ismert vezető így szólt a telefonba: “Na, mik a hírek? Kirúgnak?” A továbbiakban az interjút közöljük, eredetiben itt olvasható.

SBJ: A baseballjátékosok szakszervezetét vezette, mielőtt elfoglalta volna ezt az állást. Milyen szerződést kötött az NHLPA-vel?
Fehr: A rövid válaszom az, hogy soha nem kötöttem hosszú távú szerződéseket. Soha nem volt semmilyen biztonságom vagy garanciám és soha nem is kértem ilyesmit. Abban egyeztünk meg, hogy mivel a játékosok akartak engem erre a posztra, a tárgyalások idején fogom őket képviselni, aztán majd mérleget vonunk és meglátjuk, mire jutottunk. Ez így is fog történni. A tárgyalások folyamán napról napra jobban és jobban kezdtem tisztelni a játékosokat, egyénenként és csoportként is. Nagyon élveztem, hogy nekik dolgozhatom ? ami természetesen nem jelenti azt, hogy maguk a tárgyalások örömet okoztak volna. Most az a dolgunk, hogy megvalósítsuk mindazt, amiben megállapodtunk és hogy gondolkodjunk a jövőről, amit meg is teszünk a játékosokkal ezen a nyáron. Ebből még nem következik semmi, ez csak egy beszélgetés, aminek meg kell lennie. De jelen pillanatban más tervem nincs, mint megvalósítani azt, amiben megállapodtunk. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

SBJ:Akkor jól értem, hogy nem volt semmilyen határideje a szerződésének?
Fehr: Jól érti, nincs rögzített időtartam. Soha nem is volt. 60 napos a felmondási időm, ennyi. Mindig ilyen szerződést kötöttem. Azt mondtam nekik, hogy addig tudom folytatni a munkám, amíg a többségük bizalmát élvezem, ezzel a pozícióval ez jár mindenütt a világon. Nem hinném, hogy bárki is folytatni kívánná ezt a munkát a megfelelő támogatottság nélkül. Ez így működik. A vezérigazgatóknak nincsenek foglalkoztatási garanciáik, az csak a játékosoknak jár.

SBJ: Mennyi ideig akarja ezt a munkát végezni?
Fehr: Ó, ezen és a jövőmön még nem volt időm gondolkodni. Tudja, ezen a nyáron töltöm be a 65-öt, egy vén szaros leszek. Még ki kell találnom, hogy mihez kezdjek, de nem szándékozom nyugdíjba vonulni vagy abbahagyni a munkát a közeljövőben. Még elég egészséges vagyok. Egyelőre nem úgy nézek ki, mint valami kripli, legalábbis senki nem mondta még nekem. Úgyhogy a rövid válaszom az, hogy egyelőre nincs változás a státusomban. Minden ugyanaz, mint egy hónappal vagy egy évvel ezelőtt volt.

SBJ: És van terve arra vonatkozóan, hogy ki fogja követni önt? Ön fog keresni egy erre alkalmas személyt vagy a játékosok? Önt megelőzően többen is vezették a szakszervezetet, mindegyikőjüket kirúgták. Mi lesz a szakszervezettel?
Fehr: Az én pozíciómban nem az az ember dolga, hogy ilyenekkel foglalkozzon, nem az én dolgom, hogy arra gondoljak, mi lesz a szakszervezettel, ha nyugdíjba megyek, vagy ha kirúgnak, vagy ha elüt egy busz. Számtalanszor el is mondtam a játékosoknak, hogy ebben az egész iparágban egyedül a játékosok pótolhatatlanok. Ez ennyire egyszerű. De természetesen a jövőről is elbeszélgetünk majd.

SBJ: Miért nem akart a kollektív szerződésről vagy a tárgyalásokról beszélni ebben az interjúban?
Fehr: A játéknak kell a központban lennie. Újra a játékosok teljesítményéről kell szólniuk a híreknek. Úgy gondolom, hogy most annak kell következnie, hogy azok az emberek, akik nem játsszák a hokit, a háttérbe vonulnak. Én sem akarok rivaldafényben szerepelni.

SBJ: Most, hogy megszületett az egyezség, mi a szakszervezet feladata?
Fehr: Három dolga is van a szakszervezetnek. A szerződést írásba kell foglalni. Van egy jegyzékünk a megegyezésről, de azt végső formába kell öntenünk. Ezzel a következő pár hétben végzünk. Ennek nem látom különösebb akadályát. Ha ezzel megvagyunk, akkor ennek tartalmát meg kell ismertetni a játékosokkal és ügynökeikkel. Végül át kell ültetnünk a gyakorlatba az új megállapodást, ezek szerint kell működnünk. De ez a dolgok normális menete, semmi különös nincs ebben.