Egy igazán elit társaság

334-en voltak a meccsen, amire két kilométert hajtott forgalommal szemben az autópályán egy NHL-játékos.

1987. január 22., csütörtök, Meadowlands Arena, New Jersey. A Devils aznap esti mérkőzésére 11 247 néző váltott jegyet, a vendég pedig az előző szezon döntőse a Calgary Flames volt. A hazaiaknál olyan játékosok terelgették a pakkot, mint Ken Daneyko, Kirk Muller vagy Pat Verbeek, a vendégeknél pedig már ott volt a két évvel későbbi kupagyőztes csapat magja, MacInnis, Loob, Vernon vagy éppen Nieuwendyk. Garantált lett volna tehát minden a jó mérkőzéshez és a remek hangulathoz, ám az élet, egészen pontosan az időjárás közbeszólt.

A mérkőzés napján nem mindennapi méretű havazás zúdult Jerseyre, egy nap leforgása alatt közel egyméteres hó esett. Így a meccsre mindössze 334 néző jutott el. A csarnokban lévő szurkolók ezzel elmondhatták magukról azt, hogy ott voltak minden idők legkisebb nézőszámát hozó NHL-mérkőzésén. Hogy ez a különleges nap ne kerüljön a feledés homályába, megalapították a ?334-es Klub?-ot. A nézők, ha már ott voltak, természetesen megnézték a két csapat összecsapását, amin a Devils 7-5-re verte a Flamest.

A játékosok, a bírók és a nézők az nhl.com-on így emlékeztek vissza a nem mindennapi mérkőzésre:

Bruce Driver, a Devils védője: “Korán elindultam a mérkőzésre. A meccs fél nyolcra volt kiírva, de én fél ötkor értem oda és akkor már azt mondták, hogy kilencig nem lesz kezdés. Mindig egyike voltam azoknak, akik korán odaértek a csarnokba, de az ötórás várakozás nekem is sok volt.”

Jim Peplinski, a Flames balszélsője: “Ez vicces, valahányszor eszembe jut New Jersey, mindig arra gondolok, hogy majdnem eltévedt a buszsofőr. Azon a napon rettenetes hóvihar volt. Aztán később az öltözőben járkáltunk fel-alá, ami heteknek tűnt.”

Andy Marlin, néző, a csapat későbbi fotósa: “A csarnoktól nem messze dolgoztam, mindössze öt perce. Három és fél óra alatt tettem meg az utat. Aztán az egész olyan volt, mint egy edzés. Hallani lehetett az összes szót a jégről, minden korongérintést! Egyszerűen fantasztikus volt!”

Dan McCourt, vonalbíró: “A Garden State Parkway-en mentem, amikor beállt a forgalom a havazás miatt. 7:30-kor kezdődött a meccs, és én még mindig ott ültem a kocsiban az autópályán. Elkezdtem tekergetni a rádiót, hogy belehallgassak a meccsbe, de sehol sem találtam. Kilenckor értem az arénához, a Flames játékosai már ott voltak, de a hazaiak sehol. Így elkezdtünk várni.?

Doug Sulliman, a Devils csatára, aki mesterhármast ütött és a mérkőzés legjobbja volt: “Nem tudtam felhajtani az autópályára az elakadt és el nem vontatott autók miatt. Nem volt más választásom, felhajtottam a másik oldalról és az utolsó két mérföldet a forgalommal szembe tettem meg. Ez egy igazán nagy kaland volt! Aztán kimentem, és a lelátókon sehol egy néző, a zene sem szólt, hátborzongató volt! Később azt gondoltam, csak a vihar elől jöttek be egy ingyen sörre és egy hotdogra.”

Peter McNab, a Devils centere: “Besétáltunk a csarnokba, a Flames játékosai már ott voltak. Bob Johnson, a Calgary edzője ott számolta, hogy mennyien vagyunk, mert tudta, hogy 16-17 emberrel már el lehet kezdeni a mérkőzést. Ő mindenképp, mindenáron azt akarta, hogy lejátsszuk!”

Jeff Mazzei, néző: “Körülbelül háromszázan lehettünk a húszezres arénában. A csarnok minden része nyitva volt, oda ülhetett bárki, ahova akart, akár a páholyba is! A mérkőzés alatt egyszer csak a Devils padjától felállt valaki, és elkérte mindenkinek a nevét és a címét. Így alakult meg a 334-es klub. Ezután mindenkinek küldött egy levelet, amiben megköszönte, hogy eljöttünk. Megígérték, hogy küldenek ajándéktárgyakat, sapkát, jegyet, kitűzőt és sálat is. Minden megvan a mai napig.”

Tim Hunter, a Flames jobbszélsője: “A meccs alatt a kispadról körbenéztük. Csak igazi, hardcore, elszánt rajongókat láttunk.”

Ken Daneyko, a Devils hátvédje: “Ez egy őrült éjszaka volt. Hallani lehetett minden neszt az arénában. Ettől függetlenül mi játszani és nyerni akartunk. Már ott tudtuk, hogy ez a mérkőzés természetesen bekerül majd a New Jersey történelemkönyvébe. Évekkel később, amikor visszavonultam, meghívtak egy Club 334 partira, ahol ott voltam néhány egykori csapattársammal. A szurkolók kedves emléket őriznek a meccsről, amit még az unokáiknak is mesélni fognak. Nagyra értékeljük, hogy ilyen hűséges szurkolóink vannak.”

Néhány nappal a meccs után a New Jersey Devils az alábbi hivatalos levelet küldte a 334-es Klub tagjainak:

Kedves Devils Szurkoló!
Mi mindig is tudtuk, hogy a szurkolóink milyen különlegesek, de a január 22-i éjszaka bebizonyította, hogy valóban így van.
Te és másik 333 társad szembeszállt a hóval, hogy eljusson a Meadowlands Arénába. Elviselte, hogy a mérkőzés 105 perces késéssel kezdődött, de ujjongott mert a Devils 7-5 arányban legyőzte a Calgary Flames csapatát.
Ezzel a levéllel Önt beiktatjuk a 334-es Klubba, aminek élete végéig tagja lesz. A borítékban talál egy “334-es Klub” jelvényt is. Néhány héten belül kap majd egy másik levelet, ami tartalmaz egy “334-es Klub” pólót. Ezen felül kap egy ingyen jegyet a jövő szezonra, 1988. január 22-ére.
Még egyszer köszönöm az egész Devils vezetőség és csapat nevében, hogy a január 22-i éjszakán hűségével támogatta csapatunkat.
Larry Brooks
alelnök
Kommunikációs és reklámigazgató