Tervek nélkül nagyon nehéz bármit is jobbá tenni

   

Nem tudom eldönteni, hogy készen állnak-e egy profibb gondolkodásra a magyar hokiban dolgozók. Persze azt mindenki érzi és látja, hogy valami nincs jól, de valamiért félnek, vagy nem akarnak változtatni – mondta blogunknak Szuper Levente, aki nyártól szakosztályvezetőként irányítja a Vasas HC-t. Szándékai szerint szemléletváltó klubot épít. A kezdetek óta hangoztatja, a hazai bajnokságokat kell megerősíteni, ez a legfontosabb feladat.

– Nyári terveihez képest mi valósult meg?

– Nagy lelkesedéssel és izgalommal kezdtem el ezt a számomra teljesen új munkát, életet. Nagyon sokat tanultam és folyamatosan tanulok a körülöttem és velem dolgozóktól, próbálok minden részletre figyelni, minél többet kommunikálni emberekkel, tapasztalatokat szerezni és törekszem mindenkivel jó viszonyt kialakítani a magyar jégkorongon belül. Ez játékosként mindig is sikerült, remélem sportvezetőként is így lesz. Valamint a TE sportszervező szakára is beiratkoztam. Tehát az első pár hónap elment az ismerkedésre és arra, hogy mindent megfigyeljek és megszokjak. Tudom, hogy rengeteg tapasztalattal rendelkezem, de ez elsősorban külföldi és nem magyar tapasztalat, és ez  a kettő  teljesen más. Nem akartam azt sem, hogy “Na hazajöttem, és én mindent jobban tudok mindenkinél”, hanem tisztában voltam azzal, hogy ezt a területet a hokiban még tanulnom kell és így is cselekedtem. Legelőször is el kellett dönteni, hogy mit képviseljünk.

– És ezzel megvannak?

– Szerettünk volna olyan klub lenni, ahol mindenki kaphat játéklehetőséget, ezért van több korosztályunkban is több csapatunk. Sajnos ezzel kapcsolatban nem teljesültek tökéletesen az elképzeléseink, de tanulunk belőle, és jövőre már más alapokon fogunk működni. Sok időbe telik beleszokni az itthoni valóságba, de most már eljutottam arra a szintre, hogy tudom, milyen szerkezetet szeretnék megvalósítani a Vasasnál a következő idényben. Idén próbáltuk úgy szervezni, hogy legyen mennyiség is és minőség is. A kettő együtt szinte lehetetlen. Elmentünk a mennyiség irányába, de jövőre ezen biztosan változtatni fogunk.

Fotó: mfafoto

 

– Ez mit jelent, kiraknak gyerekeket a csapatból?

– Nem lesz rá szükség. A természetes szelekció el fogja intézni ezt a kérdést. Sajnos sok olyan gyerek van, aki csak a szülők unszolása miatt jár, és sok olyan is, akinek tökéletesen megfelel, ha a 2-es, vagy  3-as csapatban játszok, és emiatt nincs is verseny közöttük.  Az edzői stábbal együtt egy komoly éves tervet szeretnénk összeállítani, ami alapján új célokat tudunk majd megnevezni. Év közbeni tesztekkel, komoly elvárásokkal, neveléssel.

– Sokan kritizálják, hogy több korosztályban is vegyes csapatokat indítottak más egyesülettel közösen. Mi a tapasztalata erről?

– Ezt a kérdést is szeretnénk máshogy kezelni. Nagyon nehéz összeegyeztetni a mindennapi dolgokat egy más alapokon működő egyesülettel. Egyéni identitást szeretnék a Vasasnak, amit vegyes csapatokkal nem lehet megvalósítani. Ebben az évben  az volt a közös terv, hogy próbáljunk mindenkinek minél több játéklehetőséget adni. A fúzió egyébként nem működik rosszul, jó a kapcsolatunk az UTE-val, és ők  is mindent megtesznek annak érdekében, hogy működjön, de túl sok mindenre kell figyelni és rengeteg a hibalehetőség.

– Az edzői stábbal és a személyi összetételével elégedett?

– Igen, teljesen. És ami a legfontosabb, szeretném őket is mindenbe teljesen bevonni. Ezt a jövő évi edzéstervet is úgy szeretném elkészíteni, hogy az alap elképzeléseimhez mindenki hozzá fogja tenni a saját véleményét, elképzelését,  a végén pedig összerakjuk azt, amiről mindenki úgy gondolja, hogy a legjobb. Természetesen jelenleg az idei év a legfontosabb, mivel hátra van még majdnem a fele, de már előjönnek edzői értekezleteken a jövővel kapcsolatos kérdések is. Nem azt szeretném előtérbe helyezni, hogy hányadikok vagyunk, hanem hogy magunkhoz képest honnan hová jutunk el.

– Felnőtt csapatról korai még beszélni?

– Még tervekről is korai beszélni. Persze természetes, hogy ez a célunk, hiszen egy klub életében nagyon fontos egy felnőtt csapat jelenléte. Nekünk azért is lenne nagyon fontos, hogy ne kelljen elengednünk a junior játékosaink kezét, akik a klubban nevelkedtek, valamint az ifiknek is tudjunk utat mutatni és velük közös célokat kitűzni. A felnőtt csapat egy utánpótláskorú játékosnak nagyon fontos lökést tud adni, főleg akkor, ha a saját klubjában tud maradni. Amikor kicsi voltam, mindig arról álmodtam, hogy egyszer a Fradi felnőttben fogok védeni. Ez az egyik olyan dolog, amit nagyon nehéz megszoknom az itthoni rendszerrel kapcsolatban. Minden olyan összevissza van. Nincsenek se rövid távú, se hosszú távú tervek. Hogyan tervezzen az ember felnőtt csapatot, ha azt sem tudja, milyen magyar bajnokság lesz jövőre?

– Igen, ez nem egyszerű feladat, de azért be lehet határolni, hogy mi lesz. Nemzetközi bajnokság remélhetőleg MOL Liga néven, minimum 6, maximum 12 csapattal.

– Nagyon-nagyon szomorú, hogy a magyar bajnokság teljesen háttérbe szorult. Nemrég  kint voltam egy UTE–FTC meccsen. 150 néző volt a lelátón, abból 145 családtag és barát. Lehangoló volt. Itthon a hokiban  mindig csak egy dologról és egy csapatról van szó. A magyar hoki nem csak a fehérvári felnőtt csapatról kellene szóljon. Több hasonló kvalitású csapat kellene. Milyen szép lenne, ha egy UTE–FTC meccsen megint telt ház lenne, mint régen.

– Vannak ötletei a helyzet javítására?

– Nehéz feladat. Érdekeltebbé kellene tenni a játékosokat a jobb teljesítmény iránt, és nem azt éreztetni velük, hogy csak egy mérce van itthon. De megértem a klubok helyzetét is, és természetes dolog, hogy ha valaki teheti, az inkább előremenekül. Tervek nélkül nagyon nehéz bármit is jobbá tenni. Külföldi bajnokságokba való bekerülés terve helyett – továbbra is hangsúlyozom, hogy megértem ezt az álláspontot – inkább legyen az a cél, hogy záros időn belül tegyük színvonalassá a nemzeti bajnokságunkat. Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan teljesen ketté fog szakadni az itthoni jégkorong. Sőt, bizonyos értelemben már ketté is szakadt.

– Erre van konkrét javaslata?

– Ez rendkívül összetett kérdés. Az biztos, hogy legelőször az emberek közötti gyűlöletet és érdekellentéteket kellene nagyon hamar lecsökkenteni, és elindulni egy közösen kijelölt irányba, mert azt tapasztalom, hogy ahány szervezet van a hoki körül, annyi irányba megy. A TAO-rendszer is ennek lehet az áldozata. Nem dolgozunk együtt a közös célokért, azt sem tudom, vannak-e egyáltalán közösen megvitatott és elfogadott céljaink.

– Említette a TAO-t. Mi róla a véleménye?

– Nagyon jónak tartom a TAO-rendszert, és remélem, hogy mindenki bölcsen fogja a forrásait felhasználni. Eredményeket ugyan még nem látok, de remélem, hogy hamarosan érzékelhető lesz a látványos fejődés. Gondolok itt infrastrukturális fejlesztésekre, utánpótlás-nevelésre, hogy majd ezekből a fiatalokból tudjunk egy erős nemzeti bajnokságot szervezni.

Szóval tervek kellenek, amik megmutatják honnan hová szeretnénk eljutni, és milyen úton. És amíg ezek nem lesznek, hanem csak a túlélés, addig érdemi munkát nem lehet végezni. Éppen ezért próbálunk arra koncentrálni, hogy a Vasasnál egy összetartó edzői brigáddal együtt kialakítsunk egy komoly tervet, ami alapján lerakhatjuk a jövő alapjait. A kicsikre kell a nagy hangsúlyt fektetni.

– Fogékony ezekre a változtatási ötletekre a többség?

– Sajnos nem tudom eldönteni, hogy készen állnak-e egy profibb gondolkodásra a magyar hokiban dolgozók. Persze azt mindenki érzi és látja, hogy valami nincs jól, de valamiért félnek vagy nem akarnak változtatni. A változtatni akarók táborát kellene növelni, ami nem könnyű dolog. Abban reménykedem, hogy amikor a generációmból elkezdenek visszavonulni az emberek, akkor szerepet vállalnak a palánk másik oldalán. Ettől jobb lehet a helyzet. De előbb egy jó és hatékony tervezésre van szükség, és csak utána várhatjuk el, hogy még több helyen legyen minőségi, első osztályú hoki. Itt konkrétan az utánpótlás-válogatottjaink siralmas helyzetére  gondolok, mert nem csak a felnőttnek kellene a divízió-1 elején szerepelniük.

– Nem is olyan régen volt arról szó, hogy a Vasas SC megveszi a Jégpalotát, TAO-támogatást is kapott rá. Ez még aktuális terv?

–  Annyit tudok, hogy a Vasas végül nem kapott TAO-támogatást, de akkor még nem dolgoztam a Vasasnál, nem szeretnék semmilyen találgatásba kezdeni. A lényeg az, hogy a terv valamiért meghiúsult, és egyelőre nem is tudok újat mondani ezzel kapcsolatban.

– Ettől függetlenül a Jégpalotában dolgozik a Vasas HC. Milyen a viszonya a létesítmény vezetésével?

– Nagyon jó, kifejezetten jól tudunk együtt dolgozni. Segítjük egymás munkáját, és ezúton is szeretném megköszönni a Jégpalotának és az ott dolgozóknak a sok segítséget, amit tőlük kapunk. Ne felejtsük el, hogy Magyarország legkorszerűbb jégpályájáról van szó, mindenféle szempontból, és mi ezt a Vasasnál nagyon meg is becsüljük.

– Az MHL-es Patriottal jól megférnek egymás mellett?

– Jó a viszonyunk, nem zavarjuk egymást.

– Mi arról a véleménye, hogy ilyen szintű juniorcsapat játszik Budapesten?

– Nagyon komoly színvonalat képvisel az MHL.  Ez az első éve a ligában a Patriotnak, reméljük, hogy a kezdeti nehézségek kiküszöbölése után  stabil klub lesz belőlük az orosz bajnokságban.

Soha nem titkoltam, sőt mindig hangot adok annak, hogy Magyarországon magyar hoki legyen. Persze ha itthonról valaki el tud igazolni külföldre, az megint más, és az is a magyar hoki érdeme. Egy jobb hazai felnőtt és juniorbajnokság fontosabb lenne, mint az MHL-projekt, viszont nagyon fontos, hogy jelenleg Budapesten van a Patriot, mert mintának és példának tökéletes, hogy a fejlődés irányát mutassák. Egy ilyen szintű bajnokságban játszani kiváló dolog. A magyar hoki ezt a lehetőséget jobban is kamatoztathatná, az MJSZ az ebben rejlő potenciált nem használja ki. Mi kidolgoztunk egy megállapodást a szezon elején a Patriottal, amely értelmében a Vasas HC lett volna a Patriot farmcsapata. Így biztos, hogy a már ott lévő magyar játékosokon kívül néhány junior korú játékosunk is lehetőséget kapott volna. Ezt az elképzelésünket az MJSZ elutasította.

– Sok Vasas-játékos található a női válogatottakban. Vannak terveik azzal kapcsolatban, hogy miként tudják versenyképességüket megtartani?

– A női hokisokat nagyon meg kell becsülnünk. Mivel nagyon sok  játékost adunk az egyes válogatottaknak, ezért fokozott figyelemmel kell foglalkoznunk velük. Jelenleg ők tartják fent a magyar hoki nemzetközi hírnevét az U18-as vb-n látott kiváló teljesítményükkel.

Őszintén szólva remélem, hogy néhányan külföldi lehetőséget is kapnak, mert az itthoni fejlődésükre nincs kialakítva sem rövid, sem hosszú távú terv. Csak általánosságról szóló tervek vannak, de olyan, hogy egyszer majd erős bajnokság lesz-e a magyar, arról semmi nincs. Pedig ez lenne a legfontosabb. Mindig egyik szezonról a másikra megyünk, tervezés nélkül. De visszatérve a kérdésre, aki itthon marad a lányok közül, az tud a fiúk között játszani a korosztályos szabályok szerint.

– Végezetül fel kell tennem azt a kérdést, amit még néhány évig nem lehet megkerülni, ha Szuper Leventével beszél az ember: láthatjuk még a kapuban versenyszerűen sportolóként?

– Erre mindig azt mondom, hogy a Jóisten kezébe adtam a karrierem. Érkeztek mostanában  is ajánlatok különböző bajnokságokból, de egyik sem volt olyan, amiért a mostani életemnek hátat fordítanék. Jól érzem magam a bőrömben. Sok minden változott az életemben, közöttük a fontossági sorrend is. A családom rengeteg örömöt és erőt ad a jelenlegi életvitelemhez, ami teljesen más, mint az eddigi volt. Aliz kislányom pedig maga a csoda. Emellett  helyt szeretnék állni a Vasas HC vezetőjeként, valamint a TE diákjaként.

– Nem hiányzik?

– Dehogynem! Maga a játék, a versenyzés, és a barátaim leginkább. Ezt a családom vette észre rajtam az Ügetőszilveszteren aratott győzelmem után. Azt mondták a szüleim, hogy akkor szoktak ilyennek látni, amikor egy győztes meccs, vagy sorozat van a hátam mögött. Viszont olyan elemei is vannak a profi sportnak, amelyek nem hiányoznak. Például a rengeteg utazás, figyelni arra, hogy az ember mikor, mit és mennyit eszik, pihen. Nagy élmény volt végre nyugodtan, békében itthon karácsonyozni az egész családdal. Ilyenkor jön rá az ember igazán arra, hogy mi is a legfontosabb az életben.

Cimkék: , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20   HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk